A régi város című filmben látunk egy hajót, amiben ki kéne cserélni a motort. A szereplőkben nem lehet kicserélni azt, ami hajtja a hajójukat az ismeretlen felé, nekik rossz motorral kell megküzdeniük a hullámokkal. Azaz: mit bír el egy emberi élet? És hogyan kell tovább élni akkor, amikor már nem látjuk a partot, mert nincs semmi, csak a végtelennel összeérő üresség.

PZL- 061.hu

21 gramm című filmben már megmérték, hogy mennyi súlyt veszt az ember halála pillanatában, de azt még nem, hogy mennyi veszít, amikor mindent elveszít: amikor a saját hibájából meghalnak a gyerekei… És mennyi az a súly, amit ránk lehet tenni azok után, hogy teljesen súlytalanná váltunk, azaz nincs bennünk és körülöttünk más, csak az üresség. Ezt az ürességet próbálja lokalizálni Kenneth Lonergan, amikor Lee Chandler (Casey Affleck) sorstragédiáján keresztül megpróbálja bemérni a semmi koordinátáit.

Az már eleve nem jó kiindulópont, hogy valaki afféle ezermesterként eldugult vécéket javít, de ha ehhez hozzátesszük, hogy a testvére halála után Lee lesz a gyámja a szívelégtelenségben meghalt bátyja nehezen kezelhető fiának, ami szintén nem könnyű feladat… De az igazi próbatétel az, amikor a semmi tüzében elég az otthonod, meghalnak a gyerekeid, teljesen egyedül maradsz, és még egy kamasz is állandóan a képedbe vágja, hogy miért is nem tudsz ide vagy oda költözni, amikor mindened elégett, és csak egy vízszerelő vagy. 

Milyen zenét is tegyünk az alá, aminek nincs zenéje. Persze, a gyerekeid halálának pillanatában nem egy barokk imitációnak kell megszólalnia, hanem fel kell erősíteni a tűz ütemes zúgását. Nem könnyű eldönteni, hogy Lesley Barber felkavaróan szép filmzenéje illik-e A régi városhoz. Persze, nagyon is, ugyanakkor talán kicsit sok is. Drámaibb lett volna az flashback alapú történetkezelés, ha a zene nem segíti át a nézőt a fölfoghatatlanon. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ritkán születik ilyen erőteljes és szép filmzene, ami talán olyan kultikus lesz, mint Kieślowski filmjeihez komponált Preisner művek.

Az is szimbolikus, hogy valaki ezermester, azaz minden praktikus dolgot megjavít, megszerel a ház körül, azaz ő a két lábon járó életrevalóság, de vannak dolgok, amikhez nem elég az, hogy tudjuk, hogy illeszkedik a strang, és hogy milyen tömítés kell a vízcsaphoz, vagy éppen hol lehet szerezni használt hajómotort. Lee Chandler személyiségének profilját fokozatosan tudjuk megrajzolni, úgy, ahogy a flashback-féle mesélés megmutatja a tragédiák közvetlen előzményeit, a tragédiák halmozódását és áttéteit. A film hétköznapi események felsorolásából áll, vásárlás a boltban, szerelés-javítás, haveri sörözések. 

A kisszerű epizódok közül törnek elő a sorsfordító motívumok, a testvér halála, a gyerekek halála, a teljes elmagányosodás, a költözés és a beilleszkedni képtelenség. Casey Affleck játékában az a döbbenetes, hogyan tudja hozni a teljesen kiüresedett, közönyösnek tűnő fickót, akin látjuk, hogy végig az összeroppanás határán van, de pont azzal tudja elkerülni önmaga felszámolását, hogy ha átereszti magán az ürességet, ezáltal maga is elveszti a kontúrjait, vegetatív módon, érzelmek nélkül végrehajtja a hétköznapok feladatait.

Rutinból oldja meg azt is, amikor Patrick (Lucas Hedges) idegösszeroppanást kap a lefagyasztott csirkék látványától, mert eszébe jut, hogy apját hónapokig nem lehet eltemetni a fagyott föld miatt. Szenvtelenül mellé ül, nem csinál semmit, csak néz maga elé. Vannak dolgok, amiket nem lehet kijavítani, nem lehet a szerelvényboltban kicserélni az elrontott életek alkatrészeit, de egy ezermester mindenre megpróbál megoldást találni. Az ezermester sosem adja fel.

A régi város (Manchester By The Sea)
amerikai dráma
írta és rendezte:
 Kenneth Lonergan
szereplők: Casey Affleck, Michelle Williams, Kyle Chandler, Lucas Hedges
bemutató: 2017. február 23.

Képek: Intercom