Megjelentek a HIT zenekar 30 és 35 éves fennállásának jubileumi koncertfelvételei, két önálló CD-n, bizonyára azzal a szándékkal, hogy rendet tegyenek az 1979-től napjainkig ívelő életműben. A felvételek azt is eszünkbe juttathatják, hogy miért nem rakta fel senki a magyar rocktörténet ún. második vonalát popkulturális emlékezet mátrixába. Olyan zenekarok hullottak ki a képzeletbeli rock emlékkönyvből, mint a Rockwell, az Óceán, a Corpus, vagy a Senator.
PZ – 061.hu
Ebbe a majdnem valóságos spirálfüzetbe most bekerültek a HIT fotói, koncertjegyei, plakátjai, és ez a két CD is. A kísérlet tiszteletre méltó, mégis kezdjük a hiányokkal! Az átélést jobban segítette volna, ha az eredeti felvételeket adják ki, ha a Hungaroton 1980-s Rockhullám sorozatában megjelent Vén csavargót halljuk, nem pedig harminc évvel később rögzített verziókat. Ugyanez vonatkozik a kislemezen 1982-ben megjelent Üveghegyre is, és számos más dalra, amik demókon terjedtek a csepeli kocsmákban és panellakásokban.
Nyilvánvaló, hogy az eredeti dalok jogdíjkötelesek, hogy meg kell venni a drága jogdíjat a Hungarotontól, ahol elképesztő árakon dolgoznak, ha egyáltalán odaadják a jogokat… Pedig a pop időgépe mégis akkor indul be üzembiztosan, ha az eredeti konstrukciót rakjuk össze. Az is igaz, hogy a harminc éves demók nem szólnak úgy, mint akár egy 2014-es koncertfelvétel, de a dokumentum értéket semmi nem tudja pótolni.
Mindezek ellenére is örömteli fejlemény, hogy megjelentek a HIT legnagyobb slágerei, ráadásul két CD-én, szóval, elő lehet venni a régi, pincében vagy garázsban tárolt szimat szatyrot, amiben talán most permetlé van, vagy szerszámokat tart a sógor, míg egykoron egy kockás plédet kötöttek rá, amit, jól szét lehetett teríteni a szolnoki vasútállomás mellett, egy padon, vagy a csepeli ifjúsági park előtti gyepen. És talán a P.Mobil és a Beatrice feliratok mellett még a HIT logója is látszik, ha lefújnánk a gázálarc táskáról a port.
Bár az “őszinte kőkemény rock” kifejezést az ún. “ifjúsági sajtó” találta ki, főleg a P.Mobilra, a Piramisra, az Eddára próbálták ráhúzni, és a zenekarok jórészt tiltakoztak is a címke ellen, mégis: van egy zenekar, amelyikre tökéletesen ráillett. A HIT 1979 és 1981 között esszenciálisan maga volt a “külvárosi rockzenekar”, a szövegviláguk is a legközelebb állt ahhoz a versezethez, amit a kamaszok küldtek be az Ifjúsági Magazinba. Ha bárhol az országban 1980 körül egy hard-rock banda alakult, az jobban emlékeztetett a HIT-re, mint a P.Mobilra. A HIT világa ugyanis pont olyan volt, mint egy 13 éves kamasz lelki világa, arról énekeltek, hogy indulj el az úton egymagad, menj arra amerre a szél, te vagy a rock nemzedék, Ó, mondd, miért hazudnak mégis az emberek, stb.
A HIT a nép hangján szólalt meg, igazi alulról jövő “külvárosi banda” volt, szinte minden számuk afféle rockhimnusz lett, nyilvánvaló, hogy ha 1981-ben lemezlehetőséghez jutnak, országosan ismert zenekarrá válnak, de a HIT nem volt kitartó. 1983 végén a Hanglemezgyár ajánlatot tett nekik: ha beveszik Bodnár Attilát (később Modern Hungára, majd Papp Ritával közös gyerekprodukciók), lemezhez juthatnak. És volt még egy feltételük: rágógumi rockra kell váltaniuk. A zenekar meghozta a zavarba ejtő kompromisszumokat, meg is jelent OKÉ címmel 1984-ben egy lemezük, ami maga volt az önfeladás. Pont a leghűségesebb rajongóiktól fordultak el, a külvárosi mítoszukat adták el egy olyan lemezért, aminél még a Corvina is fickósabb anyagokat gyártott 1976-ban.
Aztán belekóstoltak a sikerbe, eljutotottak az NDK-ba, ahol kajálták ezt a slágerpopos ungarische Bay City Rollerst, majd eltűntek, majd újra összeálltak, azóta a HIT a sörsátras hard-rock szubkultúra több kevesebb rendszerességgel felépő zenekara, hol hosszabb, hol rövidebb szünetettekkel vannak jelen, mint afféle mindent látott rockveteránok, a “srácok, akik a Véncsavargót éneklik”.
A HIT “ízes hard-rockot” játszik, a maga kategóriájában izgalmas, jól hangszerelet dalokkal szórkoztatják a sörsátorok és a rockkocsmák népét, itt-ott prog-rockos dimenzióba is emelnek egy -egy intrót. A HIT ugyanaz hard-rockban, mi az Ossian heavy metálban. A hard-rock veterán találkozókon éppúgy visszajáró lelkek, ahogy a megtalálják az utat azokhoz a gyerekekhez is, akik felvételire készülnek a kőbányai rocksuliba.