Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 9
  •  
    9
    Shares

Reneszánszát éli a vályogépítészet a világon. A kreatív blogok tele vannak vályogházakkal és vert falú épületekkel a világ minden tájáról. A környezettudatos építkezés divatját meglovagolva ősi technológiák kerülnek újra a figyelem középpontjába nem kevéssé azért, mert kis kényelem feláldozásával és némi munkával nevetségesen olcsón építhetőek fel egész családoknak otthont adó épületek. A kép azonban ennél árnyaltabb: vályog körképünk a népszerű példákon túl hazánkban is szertenéz kicsit.

SZILÁGYI ANDRÁS – NULLAHATEGY

Talán a legnagyobb nyilvánosságot két évvel ezelőtt egy Oxford mellett felhúzott házikó kapta. Michel Buck nyugalmazott rajztanár, hogy idejét ne egy randa téglaházban való elbutulással töltse, fogta magát és családjával kiköltöztek egy tanyára. Buck kísérlete arról szólt, hogy miként lehet szinte ingyen felépíteni egy kis lakot. A végeredmény az lett, hogy a kis hobbit-kuckót kevesebb mint 150 font költséggel fejezte be, majd blogján – melyet a környezettudatos életnek szentel azóta is – lehozta az elkészült épületről készített fotóit.

WWDSC_0097

“Ha van egy szép házad, egy jó pár csizmád és egy posztókalapod, mindened megvan.”

Az angol rajztanár szinte mindent helyben talált, vagy “guberált” anyagokból húzott fel. A házikó ablakai például autóbontóból elhozott kamion-szélvédők, de a többi nyílászáró, sőt a gerendák is bontásból származnak. A vályogot a helyben ásott agyagból vetette, töreket a közeli mezőről gyűjtött össze. Kísérletében volt tanítványai is segítettek neki így az építés módja is hagyományos kaláka-munka volt. A végeredmény pedig egyszerre lenyűgöző és egyedülálló, hisz olyan nomád módon éldegél itt Michale Buck, hogy a három öreg tölgy árnyékában megbújó házikónak még irányítószáma sincs. A tanárúrnak még mobiltelefonja sincs, feleségéét használja mióta az újságírók, fotósok az elmúlt években kis lakjához zarándoloknak.

WWCobb-House_2747836b

Mr.Buck nagyszülei bölcsességét vallja: “Ha van egy szép házad, egy jó pár csizmád és egy posztókalapod, mindened megvan, ami csak kell.” A ház építése egyben az “új nomád élet” mellett is kardoskodik: Mr. Buck véleménye szerint igenis megkerülhető az ingatlanpiac packázása, és bár a házikó télen elég hideg, fűtése pedig állandó odafigyelést igényel, illetve a ház “rendben tartása” is állandó feladat, mégis megéri a fáradtságot, mert sokat kaphatunk vissza ennek az ősi technológiának az alkalmazása révén.

Michale Buck házikója mindenesetre két éve vírusként terjed a neten és mai napig találkozhatunk vele a Facebookon, blogokon, s most itt a Nullahategyen is ő adja az apropót arra, hogy megnézzük: valóban van-e létjogosultsága a nádtetőnek, vályog és vert falnak, vastag fagerendáknak, apró kályháknak a 21. század második évtizedében. A válasz egyértelmű: nagyon is van.

WW800px-Home_at_Hollyhock

Magyarországon is hódít a vályogépítészet

Már 1998-ban jelent meg cikk a Magyar Építőművészetben a vályogvetés modern lehetőségeiről, és azóta már nem csupán az elméletben, de a gyakorlatban is egyre több vályogházat újítanak fel, sőt építenek újonnan vidéken. Számos haszna van ennek az építkezési formának, ami több mint 2000 éves technológia, hisz leírásával elsőnek római kori források közt találkozhatunk, maga Vitruvius, híres 10 könyvének, melyet az építészetről írt egyike kizárólag a vályogépítészettel foglalkozik. Két formája van, a vert fal, melynél egy zsaluba közvetlenül “verik bele” a törekkel kevert agyagot, illetve a vályogtégla, melynél a nyári nap szárítja ki a nyers vert téglákat, s az épületet ebből húzzák fel, többnyire tégla, manapság beton alapokon. Michael Buck háza vert falu épület, angol szóval “cob house” mely technológia elsősorban Wales vidékein volt népszerű korábban, de Anglia, Skócia és Írország területén is elterjedt épületforma volt. Mai napig többezer vályogház mozog az angol ingatlanpiacon, van olyan három szintes, több hálószobás épület, aminek az ára megközelíti az 1 millió fontot.

WWfcf24085-9bb4-4582-df2b-bd298356d4c4

Idézve Molnár Viktor vályogszakértő 1998-as tanulmányát idézve megállapítható, hogy a vályognak mint építőanyagnak számos előnye van a többi építőanyaggal szemben.

“-alacsony árfekvésű,
-egészséges életmódot nyújtó, környezetbarát,
-a vályog építmények természetes, főleg helyi anyagokból épülnek,
-a környezetünkbe harmonikusan illeszkednek,
-kicsiny mind az építési, mind az üzemeltetési energia szükséglete,
-a lehető legkevesebb hulladék és égéstermék keletkezik előállítása során,
-a legnagyobb “sajátmunka” befektetését, tehát pénzmegtakarítást tesz lehetővé,
-megmunkálhatósága jó, alakíthatósága szinte korlátlan,
-tűzálló, és a hőtechnikai tulajdonságai kiválóak,
-esetleges bontása olcsó és környezetkímélő.
Hátrányaként meg kell említeni:
-vízérzékenységét,
-az igen csekély húzószilárdságából adódó repedés-érzékenységét,
-zsugorodás- és duzzadás-érzékenységét,
-a kivitelezés “időjárás-érzékenységét”,
-a felületi erózió veszélyét, és a különböző agyagok sokféleségét.”

A vályogházat fenn is kell tartani

Az, aki vályogépítkezésbe fog, át kell gondolnia számos egyéb szempontot, mielőtt emellett az anyag mellett dönt, pláne akkor, ha a vályog mellé nádtetőt is szeretne. A vályog 2élő anyag”, tehát jóformán évente kell foglalkozni bizonyos helyeken a vakolás, a meszelés feladatával. Nem vihetőek fel rá a boltokban kapható műanyag alapú falfestékek, hisz a vályognak lélegeznie kell. Nagyon kell vigyázni a vízzel, minden vízvezetés, sőt akár egy egyszerű fürdőszoba is végzetes károkat okozhat. A nádtető is folyamatos megújításra szorul: akár egymillió forintot is felemészhet egy évtized alatt, ha szakemberrel végeztetjük a borítás folyamatos megújítását. Lehet tehát, hogy kezdetben olcsó a házépítés, de később, az épület folyamatos állagmegóvása bizony akár borsos összegeket is felemészthet. Sokszor a szakszerűtlen hozzáállás akár végzetes is lehet: a műanyag szigetelések, dilettáns bővítmények hozzáadása hamar lakhatatlanná tehetik azt a vályogépületet, melynek gazdája nem feleősen áll hozzá válaszott anyagához.

WWphoca_thumb_l_7

Ennek ellenére ma már újra virágzik a vályogvetés és nádazás mestersége. Több vállalkozó is foglalkozik ezzel, hisz főleg hétvégi házak, nyári lakok esetében újra népszerű ez a technológia. Ma még nem tartunk ott, mint számos helyen a világ gazdagabbik felén, hogy a modern és hagyományos technológiák kombinálása révén akár emeletes, nagyobb alapterületű épületek is létrejöhessenek.

Egy ősi szakma éled újra hazánkban

Gáspár János vályogvető mester 22 évesen tanulta ki a szakmát, ma már több épület is fűződik nevéhez, nagyban járult hozzá ahhoz, hogy ez a, hagyományosan a roma kultúrához köthető hagyományos technológia hazánkban is újraéledhessen. Mint mondja: “Egy lóvásár kapcsán ismertem meg Tóni bácsit, akivel beszéltem a vályogház építési problémáimról és kiderült, hogy ő 40 évig falrakó volt, sőt még az édesapja is. Bár ez a bácsi akkor már 70 éves volt, ennek ellenére nagyon jó egészségnek örvendett, s fel is ajánlotta a segítségét. Összeszedett a régi falrakó brigádjából még 3 embert, akik szintén 70 év körüliek voltak, de még kiválóan emlékeztek a vályogház technológia rejtelmeire, a hagyományos népi építészet fogásaira. Megmutatták, hogyan is kell az építést végezni, mi pedig fiatalos fizikumunkkal természetesen mindenben segítettünk.

WWphoca_thumb_l_4

Hazánkban – főleg a későkommunista “kockaház-láz” miatt majd egy egész emberöltő kimaradt a vályogvetés tudományának tovább örökítésében. Gáspár János és Tóni bácsi azonban hamar elkezdtek nyaranta sárfalakat építeni, eleinte jórészt felújítási munkákat végezve. Szép lassan, főleg a régi házak tanulmányozása révén a brigád eltanulta a népi építészet sajátosságait, fortélyait, menetét, így ma már tájegységenként eltérő, népi ihletettségű ‘típusházakat” tudnak kivitelezni. Fontos megjegyezni: amíg nyugaton a technológia újjászületése révén új “cob house”-ok épülnek, hazánkban vidéken még mindig számos vályogház áll, melyeket szakszerűen felújítva még az új épületek felhúzásánál is olcsóbban élhetünk télen meleg, nyáron hideg vályogházban – persze, csak ha felvállaljuk azt, hogy évente kétszer ki is meszeljük.

Nádtetővel az igazi

Természetesen a vályogház nádtetővel az igazi a magyar tájban, és hála Istennek, ma már nem csak a skanzenokban láthatunk ilyeneket. A nádtető azonban már borsos áron érhető el, hisz különleges, e célbol gyártott ácsszerkezetre épül rá.  A tetőfedőnád 1-2 méter hosszúságú, 60 cm átmérőjű, gyengén virágzatú (bojtos), a lehető legkeményebb nádszálakból áll. Ára – hozzávetőlegesen –  250-350 Ft/kéve. Új nádtető készítését 3500 forintos négyzetméterár körüli összegért vállalják a szakemberek, a régi nádtető újraborítása ezer forinttal olcsóbb. Karbantartás, tűzés 1500 forint/m2. Beázás,- és egyéb javításokat 3500 forintos óradíjért vállalnak a szintén immár fiatal szakemberek, akik közül sokan nyugaton, elsősorban Németországban is szeretnek tapasztalatokat. Szinte minden megyében találunk már nádazó mestert, így nyugodtan mondhatjuk: hazánkban bárki, akinek erre kedve, ideje és pénze van hódolhat az új divatnak, és élhet 100%-ig természetes, egyben hagyományos környezetben. Galériánkban kis válogatást közlünk ma épült vályogházakból.

WWThe_Cob_House_-_Cadhay
« 1 A 41 »

Forrás: Daily Telegraph, Magyar Építőipar, vályogfal.hu, HVG.

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 9
  •  
    9
    Shares