Goda Krisztina karrierje a magyar filmtörténet egyik legnagyobb sikertörténete. Már a bemutatkozó filmjét, a Csak szex és más semmit is több, mint félmillióan látták, ahogy az azt követő következő, Szabadság, szerelem című látványos történelmi mozit is, de a Kaméleon című alkotása is óriási siker volt. Írt mesét, különböző sorozatoknak forgatókönyveket, napokban mutatták be új rendezését a Thália Színházban, a Ketten egyedül című darabot,Csányi Sándor és Schell Judit főszerelésével. Most készült el a Veszettek című filmje is, amit majd ősszel látatunk a mozikban.
PZL – nullahategy
Tíz éve robbantál be a Csak szex és más semmi című filmmel, a következő évben elkészült a Szabadság, szerelem, majd szinte azzal hozzáfogtál a Kaméleonhoz. Ehhez képest az elmúlt 5-6 évben nem készítettél nagyjátékfilmet. Miért?
Megszületett a kislányom és az első pár évben nem akartam és nem is tudtam volna annyit távol lenni tőle, amennyit egy nagyjátékfilm forgatása megkövetel. A Veszettek forgatásán már közel öt éves volt, de így is nagyon nehéz volt mindkettőnknek, hogy keveset voltam otthon.
Írtál tévésorozatba forgatókönyveket, mesekönyvet (Berti, a rózsaszín barika), rendeztél dokumentumfilmet (Horvát szindróma), rendeztél színdarabot (Egy bizonyítás körvonalai. Melyik az a kreatív terület, ahová még szívesen elmerészkedné, ha lenne rá időd?
Most éppen a musical műfaja izgat, Jelenleg pedig egy ún. miniszérián dolgozom íróként, de nem tudom még mi lesz a következő projekt.
A Berti, a rózsaszín barika 3D-s rajzfilmváltozata is a te nevedhez kötődik. Mire ügyeljen az a filmrendező, aki 3D-s animációra adja a fejét? Milyen sajátosságai vannak egy ilyen film rendezésének?
A Bertinek csak írója és társrendezője voltam, a rendezés, az animáció, a figuratervek Udvardi Jenő érdeme. Érdekes folyamat az animáció, mert nincs közvetlen kapcsolat a szereplőkkel, hiszen azok nem emberek. Ha „insturálni” akarod őket, azt az animátoron keresztül tudod megtenni. A másik jellegzetessége, hogy ez a folyamat jóval hosszabb ideig tart, mint a film, nem forgatunk, egy számítógépekkel teli irodában születnek meg a karakterek, a helyszínek. Számomra nem olyan izgalmas, de tény, hogy nem esik az eső, nem fúj a szél, és nem marad el az aznapi munka, ha a színész lebetegszik.
Megrendezted a Ketten egyedül című darabot, amelynek az alapanyaga a Krumplirózsa című romantikus film volt, illetve Terrence McNally darabja, amiből a film is készült. Nem veszélyes filmrendezőre bízni egy olyan színdarab rendezését, melynek nagyon erős a „filmes aurája”? Mire kellett különösen figyelned?
Nem gondoltam a filmre, hittem abban, hogy ez az előadás egy új értelmezése lesz ennek a történetnek, és nem hasonlítgattam össze a filmmel. Volt persze néhány olyan elem a Krumplirózsában, ami inspirálóan hatott a darabra, de ezek apróságok. Én azt éreztem, hogy sokkal inkább a Csak szex és más semmit játsszuk újra, hiszen Schell Judit és Csányi Sándor voltak annak is a főszereplői. A két történet témafelvetésében is vannak egyezések, mindkettőben szerepel egy magányos nő, aki vágyik arra, hogy kötődjön, de a korábbi rossz tapasztalatai miatt nem mer közel kerülni senkihez, nehogy újra sérüljön. A szereplőkkel való munka a Csak szex és más semmi forgatásán is gördülékeny és élvezetes volt, ez most sem volt másképp. Igazi jutalom feladat volt, rengeteget nevettünk, összeszokott, működő hármas a mienk, szívesen dolgoznék még velük ebben a felállásban.
Számos reklámfilmet rendeztél az elmúlt 15 évben. Mi volt az, amit nem a filmes stúdiumokon tanultál meg, hanem a reklámos munkák során?
Azt, hogy hogyan mondjunk el egy történetet 20 vagy 30 másodperben. A sűrítés technikáit eltanulni nem felesleges, az embereknek kevés az idejük, a lassú és gyér cselekményű filmekhez nincs türelmük. Ez persze nem feltétlen jó, mert sok nagyszerű alkotást kihagynak, de a moziközönség pörgős amerikai filmeken nevelkedett, és az elvárásaikkal nehéz szembemenni. A reklám jó gyakorlat, az ember megtanul megrendelésre dolgozni, kipróbálhat új technikákat, ráadásul nem két-három évente kerül kamera közelébe, hanem szinte havonta forgat valamit.
Amikor az UCLA-en tanultál forgatókönyvírást, sztárinterjúkat is készítettél vezető színészekkel. Voltak olyan momentumok, amit akkor értettél meg Hollywood működéséről, és esetleg a sztár színészekkel (Pl. George Clooney) való találkozásaid során hasznosítani tudtál?
A sztárok ezeken az interjúkon mindig szórakoztatóak, a legjobb formájukat hozzák, hiszen érdekük, hogy az újságírók jókat írjanak róluk, és az aktuális filmjükről. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bármelyik Hollywood-i hírességet megismertem, de kellemes élmények maradtak, és persze később fel lehet velük vágni. És, hogy a kérdésre is válaszoljak: senki nem látott el életre szóló bölcsességekkel, de annyi biztos, hogy minden színész mögött kemény és kitartó munka állt, és nem véletlenül csöppentek bele a hírnévbe és a sikerbe, hanem megdolgoztak érte.
Mit éreztél, amikor a Csak szex és más semmi meghökkentette a szakmát, valóságos rajongói klubjai alakultak ki, és félmillióan megnézték. Ilyenkor érez az ember elégtételt, vagy egyszerűen tudomásul veszi, és a következő feladatra koncentrál, a te esetedben azonnal jött a Szabadság, szerelem.
A bemutató másnapján már dolgoztam a következő filmen, így nem tudtam igazán megélni a sikert. Azt hiszem, amúgy is az a típus vagyok, aki inkább a hibákat hallja meg. A dicséretnek persze örülök, de az hamar elpárolog, mert nem visz tovább.
Sokat köszönhettél Szabó Istvánnak, meghatározó élmény lehetett 18 éves korodban a vele való találkozás. Ehhez képest a filmjeidben nem érződik a hatása. Egyáltalán: ki az a rendező, akinek a munkái meghatározóak voltak számodra?
Szabó István nagy hatással volt rám, és sokat is köszönhetek neki, de nyilván kialakult a saját ízlésem és érdeklődésem. Ami mindig lenyűgözött a filmjeiben, az a társadalmi folyamatok ábrázolásának a finomsága. A film elején még béke van és észre sem veszi az ember, hogy már a náci uralom kellős közepén tart a sztori, olyan észrevétlenül és ügyesen húz be a történetbe. Sok film és rendező volt rám hatással, de órákig fejtegethetném, hogy ki miért. Azért mégis pár név: Ridley Scott, Ang Lee, Anthony Minghella, és Christian Mongu.
A Veszettek című készülő filmed már akkor bekerült a politikai mátrixba, amikor kiderült, hogy mi lesz a témája. Hogy lehet a későbbiekben ezt kivédeni? A forgatás során ügyeltetek arra, hogy minden motívum metaforikus legyen, vagy valamennyire beleér a filmbe a vidéki magyar létezés rögvalósága?
A Veszettekben minden reális, semmi sem metaforikus, de a történet ettől még fikció. Nem létező emberekről és egy nem létező szervezetről szól. Mára már kezdem megszokni azt, hogy minden filmmel beletalálunk egy olyan topikba, ami sokakat érint. Ez persze jó is, mert annak a jele, hogy az embereket érdekli, de mindig jönnek a megfejtők is, akik jobban tudják, mint az alkotók. A Kaméleonnál például rengetegen jelentkeztek, akik tudni vélték, hogy a film kiről szól, és sem a tények, sem a logika nem zavarta őket. Utólag, azt hiszem kicsit ők is szerepelni akartak.
Hosszú ideje készül a film, mi az oka, hogy ilyen sokáig dolgoztok az utómunkálatokkal?
2014 szeptember közepén fejeztük be a forgatást, és egy hét múlva készen vagyunk vele, ez nem hosszú inkább átlagos idő, de a bemutató még várat magára. Nyáron nem érdemes kijönni vele, mert az emberek a strandra mennek inkább, de az ősz jó időpontnak tűnik.
A film témája szinte „elvárja”, hogy elhangozzanak humanista bölcsességek, népnevelő gesztusok. Sok filmet pont a didaktikussága tett tönkre. Ti hogy oldjátok meg ezt?
A történet középpontjában két testvér kapcsolatának a története áll. Egy emberi viszony, ami folyamatosan alakul a közösségi nyomás hatására. A film nem politizál, egy történetet mesél el és hagyja, hogy a néző levonja a tanulságokat.
Filmes utómunkák, színdarab rendezés, és még a Veszettek körüli promóciós cirkusz is vár rád. Mikor fogsz pihenni? Milyen új történetbe akarsz belefogni, mi az, ami akkor foglalkoztat?
Most leginkább a nyaralás foglalkoztat, még nincs következő terv.