A Csárdáskirálynő híres dalában, a Jajj, cicában arról énekelnek az operett primadonnái, hogy ha Mennyországban ülnek is, a szerelmükért kiugranak, elég csak üzenni. Nekünk viszont elég csak beugrani a Jajcica használt ruha üzletbe ahhoz, megszálljon a rock and roll szent szelleme. Ha státusz ruhadarabra van szükségünk, ami eléggé rock and roll, és szeretnénk relatíve olcsón megúszni, akkor nem árt cicázni egyet. Nagy Jankó Zsuzsival a Jajcica tulajdonosával beszélgettünk, a változó és állandó divatról, és az örök darabokról.
PZL- 061-hu
Konkurenciát jelentenek a körúti márkás ruhákat áruló turkálók?
Nem. Engem sosem zavart a konkurencia, ha valami nincs nálam, az érdeklődőknek percekig rajzolgatok kis térképeket, hogy eltaláljon a „rivális üzletbe”… A vevőim nagy része színházaktól és filmes produkcióktól jön, jórészt jelmeztervezők, kellékesek. Hozzám bármikor bejöhetnek, összeszedünk tíz zsák ruhát, próbálgatják, amíg kedvük tartja, és ami kell, azt megveszik. A Pintér Béla Társulat nem egyszer testületileg jelent meg, és az összes színész itt válogatta a ruhákat. A színházak nem bérlik, hanem megveszik a holmikat, hiszen egy-egy előadás akár évekig megy…
Fotó: Horváth Péter Gyula
Miben tér el a Jajcica a többi, használt „alternatív” ruhákat árusító üzlettől?
Abban biztosan, hogy én nem árulok designer ruhákat, csak használt holmikkal foglalkozom, amibe beletartoznak a Converse és a Martens cipők és a Levi’s nadrágok is… A színházakon kívül főleg a motorosok kedvelnek minket. Mi nem szeretjük magunkat reklámozni, mert annak ellenére, hogy nagyon kedvesek vagyunk mindenkivel, nem biztos, hogy minden vevővel megtaláljuk a közös hangot… Volt olyan, hogy céges bulikra készülve megjelentek menedzser típusú emberek, akikkel valójában csak a baj van. Motorosok, hippik, rockerek, még a skinheadek is jönnek, hiszen az alap szubkultúrák ruhái megtalálhatóak nálunk, lényegesen olcsóbban, mint ha újonnan vennék. Mi nem reklámozzuk magunkat, azt szeretjük, ha az elégedett vevők terjesztik tovább a hírünket. Egyedül a külföldiek miatt kell hirdetni a Jajcicát, de például a svédeknél annyira népszerűek vagyunk, hogy ottani újságokban többször benne voltunk a top 10 budapesti látványosságok között.
Fotó: Horváth Péter Gyula
16 éve dolgozol a szubkulturális használt ruházati világban. Voltak-e trendek?
Először az old school Adidas és Puma melegítő fölsők jutnak eszembe, ezek kb. tizenöt éve mentek. Aztán a nagy márkák maguk kezdték gyártani a régi termékeiket, így már inkább azokat keresték a fiatalok. De most újra van egy Adidas hullám, amióta ezzel foglalkozom, ez már a harmadik. De most a Fred Perry melegítő fölsők mennek nagyon…
Ha már szóba jött a Fred Perry… Árultok Martenst, Levi’st és Converse-t, de nem látom, hogy „rádolgoznátok” más márkákra…
Vannak elveim. Például nem árulok szado-mazo cuccokat, vagy tömeggyilkosokat ábrázoló pólókat. Fred Perry pólókat hoznék, ha lenne valahol, de csak néha futunk bele. Lacoste volt többször, de a hely szelleme nem kedvez a Lacoste-nak, ami inkább talán a jólét szimbóluma. És sok világmárkát lehet megvenni a körúti használt boltokban, nekünk pedig nem az a profilunk, hogy minden trendi márkát áruljunk, de helyettük itt vannak például a „zenekaros pólók” a Pink Floydtól a Marilyn Mansonig…
Fotó: Horváth Péter Gyula
Fiúk vagy inkább lányok járnak vásárolni?
Is-is. Egy átlagos turkálóban azért sokkal több nő jár, nálunk a nemek aránya szinte fele-fele. De vannak egyéb szezonok is. Most évfordulója van 1956-nak, és színházak és a filmes produkciók a forradalomhoz köthető ruhákat keresnek.
Ha valakinek egy adott szubkultúrára épül az identitása, gondolom, megszerzi a státusz tárgyait, legyen az akár egy Martens, és nem veszi meg használtan…
Viszont egy Martens újonnan 45.000 Ft, és most hallottam, hogy a legújabb kollekció ára viszont már 60.000 Ft lesz. Nos, így már elgondolkodik sok fiatal, hogy inkább megveszi használtan, lényegesen olcsóbban… Ha szép a termék, kb. a bolti ár harmadáért adjuk, ami még mindig soknak tűnhet, aki azt gondolja, hogy mi egy hagyományos turkáló vagyunk.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Egy ilyen üzlet inkább a körút vonzásában lenne sikeres, ehhez képest Külső-Terézvárosban vagytok…
Nekünk nem jó a körúti forgalom. Törzsvevőink vannak, és amikor egy színházi szakember elvisz tíz zsák ruhát, velük 2-3 órát is foglalkozni kell. Ha a Körúton lennénk, bárki beesne, aki csak egy nadrágot akar, és ha meglátja, hogy mennyibe kerül egy Levi’s, akkor sokkot kap. Ő nem tudja, hogy a plázákban egy új Levi’s háromszor ennyibe kerül. Szóval, ez nem egy sima turkáló, ahol van mondjuk egyetlen egy árva Levi’s, nálunk 500 darab van kitéve a fogasokra.
Járnak hozzátok zenészek is?
Pál István Szalonna, Berecz Pityu és a Subscribe régi-régi kedves törzsvevő-barátaink, de megfordul nálunk Kiss Tibi, Varga Líviusz, Lovasi András, Gallai Peti és Závodi Janó a Piramisból, Leander, Ivan & the Parazol és mások is.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Vannak, akik a szocializmus éveiben a fű alatt beszerzett nyugati farmereket (Roy Rogers, US TOP Jordan) keresik?
Inkább a nyolcvanas évek farmerjai vannak nálunk, a hetvenes évek nadrágjait nem igen találni már, ráadásul, azokat már egy idősebb korosztály venné, de ők nem vadásszák ezeket márkákat. De Pintér Béla Titkaink előadásához pont találtunk egy régi Jordan Jeanst.
Látok itt báli ruhákat is. Az elegáns holmikat is el lehet adni?
Cilinder, kemény kalap, frakk, zsakett…. ezekkel nem találkozol az utcán, ezeket az elegáns ruhákat általában színházasok veszik meg, és bevallom, sokszor már az ő fejükkel gondolkodva szerzem be az árut.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula