“A világ szemét Magyarország felé fordítjuk” – Interjú Kokas Katalin hegedűművésszel

“Úgy érezzük, a fesztivál megérett rá, hogy kilépjen a nemzetközi színtérre, megmutassa magát a világ kamarazenei fesztiváljainak palettáján(…)az évek alatt az is egyértelművé vált számunkra, hogy a fesztivál nagyon fontos nemzetközi találkozó pontja lett a diákoknak, a pedagógusoknak, az amatőr zenészeknek, a világ élvonalába tartozó művészeknek, és természetesen a közönségnek” – mondja Kokas Katalin hegedűművész, a Fesztivál Akadémia művészeti vezetője, akivel a szombaton induló kamarazenei programsorozatról beszélgettünk, arról kérdeztük, mennyire lehet ugródeszka a Fesztivál Akadémia a növendékek számára, és hogy szerinte újra kell-e gondolnia az országnak a komolyzene támogatását.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Negyedszer rendezik meg a Fesztivál Akadémiát július 20. és 28. között. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak az elmúlt évek alatt a fesztivál szervezésével, kialakításával kapcsolatban? Várható-e idén valamilyen újdonság a programban?
A szervezéssel kapcsolatban az a tapasztalatunk, hogy a szervező stáb folyamatosan alakul, úgy látjuk, hogy azok maradnak meg mellettünk, akik nem csak profik a munkájukban, hanem szenvedéllyel dolgoznak a fesztiválon. Magunk is ebben a szellemben dolgozunk érte a barátainkkal, művésztársainkkal és az egész családunkkal együtt. Ebben élünk, belevisszük minden energiánkat és emellett érzelmeinket is. Ezt a magas hőfokú égést csak az bírja ki, aki hasonlóan él és érez. Mostanra eljutottunk oda, hogy úgy érezzük: a fesztivál megérett rá, hogy kilépjen a nemzetközi színtérre, megmutassa magát a világ kamarazenei fesztiváljainak palettáján, ezért a hangsúly idén egy komoly arculat kialakításán van és ezzel egy időben elindultunk a nemzetközi média felé. Az évek alatt az is egyértelművé vált számunkra, hogy a fesztivál nagyon fontos nemzetközi találkozó pontja lett a diákoknak, a pedagógusoknak, az amatőr zenészeknek, a világ élvonalába tartozó művészeknek, és természetesen a közönségnek. A fesztivál folyamatosan bővül és fejlődik, idén közel 200 fellépőnk lesz a 12 nap alatt. Két csodálatos helyszín ad otthont a programoknak, belakjuk a Zeneakadémiát a kupolacsarnoktól az alagsori próbatermekig és tíz napig a gyönyörű Budai Vigadó ad otthont a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűversenynek. Három fantasztikus könyvtárban szólal meg zene és irodalom, a Vian étteremben pedig minden este cigányzene szól. Ott leszünk a Parlamentben, és a Széchenyi Fürdőben is. Nyolc csodálatos színész is fellép a fesztiválon, vendégünk lesz többek között Eperjes Károly, Tompos Kátya, Molnár Piroska és Vecsei H. Miklós. És akkor a fellépő művészeket még nem is említettem, olyan sztárok jönnek el a felkérésünkre évről évre, akikre a világ legnagyobb rendezvényközpontjai is büszkék lennének.

Az idei program szlogenje: „Fenséges és féktelen”. Mire utal ez, hogyan lehetne kibontani ezt a gondolatot?
Szabó Stein Imre, a Zeneakadémia egykori kommunikációs vezetője évek óta nyomon követi a Fesztivál Akadémia programját és szívesen csatlakozott az alkotókedvével a fesztivál szervezéséhez. Az ő benyomása volt a „fenséges és féktelen”, ami egy állandó szlogenje lett a fesztiválnak, és teljesen összhangba került a meghirdetett zenei program címével, a „Káosz és harmónia”-val. A káoszból létrejövő harmónia nemcsak egy hét távlatában, hanem nap, mint nap is átélhető lesz a fesztiválon. A görög mitológia egyik alapvetése, hogy a teremtés aktusa szorosan összekapcsolódik a szeretettel, hiszen a teremtő erő a szeretetben rejlik. A Fesztivál Akadémia tökéletes példát kínál erre az ősi, görög bölcsességre, mert a fesztivál motorja a zene szeretete, a tanítás és a zenélés szeretete, és ami talán ennél is fontosabb, a kamarapartnerek és a közönség, végső soron a másik ember szeretete.

A Fesztivál Akadémia a világ legnagyobb zenész egyéniségeit hozza Budapestre, de nemcsak ezért fontos ez a rendezvény, hanem azért is, mert szerepet vállal a jövő zenészeinek kiválasztásában és pályaközelbe juttatásában. Magyarország kétségtelenül egy zenei nagyhatalom, rengeteg tehetségünk van. De mit gondol, mennyire tudják ezt kamatoztatni, hol tartunk, ha reputációról, önmenedzselésről van szó?
Ezt segíti a nemzetközi hegedűverseny, ami behozza a nemzetközi köztudatba hazánkat, odafigyelnek a versenyre és a versenyzőkre a nagyvilágban. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy a verseny zsűri elnöke Shlomo Mintz, a világ egyik legvirtuózabb hegedűművésze, Fehér Ilona tanítványa, családi barátunk, akit gyerekkorunk óta ismerünk és tisztelünk. Másrészt az eljátszandó műsor, ami nagyon komoly 45 perces tiszta zene, és, persze növeli a verseny értékét az is, hogy gyönyörű helyszínen, a Budai Vigadóban, az élő néphagyomány otthonában zajlik. Stratégiai partnere vagyunk a Hagyományok Házának, hiszen a népzene is táplálkozik a klasszikus zenéből és a klasszikus zenészeknek is szüksége van arra, hogy a népzenével kapcsolatban legyen. Ezzel a világ szemét Magyarország felé fordítjuk, a tanárok felfedezhetnek újabb tehetségeket, a növendékek pedig megtapasztalhatják, hogy mi van a nagyvilágban, megláthatják, hogy ők hol tartanak a hegedűjátékukkal. Ezek ajtók, amiket, ha kinyitnak, akkor ott vannak, bárhol a világban, mi pedig úgy érezzük, hogy hazahozzuk a világot a diákjainknak és pedagógusainknak. Ezen az ajtón most 15 országból léphet be közel 50 versenyző. A növendékek kapcsolatot építhetnek, találkozhatnak, információt cserélhetnek, és együtt muzsikálhatnak a művészekkel, hiszen a versenyzők 2-2 magánórát is kapnak a zsűritagoktól. A hegedűverseny végig nyilvános és ingyenes. Szeretettel várunk minden érdeklődőt.

Keller András, a Concerto Budapest művészeti vezetője nemrég egy interjúban azt mondta, hogy bár Magyarországot a méreteihez képest, de egyetemes értelemben is kimagasló teljesítménye alapján zenei nagyhatalomnak nevezhetjük, most mégis úton vagyunk afelé, hogy elveszítsük ezt a pozíciót. Szerinte az országnak sokkal jobban meg kellene becsülnie zenei tehetségeit, és újragondolnia a komolyzene támogatását. „Magyarország elsősorban a szólistáival, zeneszerzőivel, kis kamaraegyütteseivel és karmestereivel adta a legtöbbet a világnak – most mindezek ki vannak zárva a normatív támogatás lehetőségéből”, mondja. Mit gondol erről?
Személyes tapasztalatunk az, ha az ember kőkeményen dolgozik, és ezáltal eredményeket ér el jegyzett versenyeken, akkor komoly nemzetközi elismerést vívhat ki magának a világban. A férjemmel, Kelemen Barnabással mindketten így indultunk. Amikor idősebbek lettünk, akkor alapítottunk egy vonósnégyest, amivel eljutottunk a világ legtávolabbi pontjaira, a világ leghíresebb koncerttermeiben léptünk fel normatív támogatás nélkül. Szólistaként és a vonósnégyessel is többek között az USA, Ausztrália, Kína, és Európa legrangosabb, jegyzett hegedűversenyein értünk el kimagasló eredményeket. Ezek a versenyek nyitották meg a lehetőségeket a menedzsmentek és a legrangosabb koncerttermek felé. Csak, hogy a legismertebbeket említsem, felléptünk a Carnegie Hallban, a Wigmore Hallban, a Concertgebouw-ban, vagy a Palais de Bois Art-ban Bürsszelben. Megvan a módja annak, hogy az ember rendszeres és intenzív munkával hogyan tud eredményt elérni, ez szerintem a kitartás, a tehetség és az alázat. Barnabással hisszük, hogy az alapfokú pedagógusok felkarolása a jelenkori művészek feladata és erre nagyon komoly hangsúlyt fektetünk. Nincs az a kormány, aki ezt a feladatot teljesen át tudná vállalni. A következő 30-40 évünknek az egyik pillére az alapfokú pedagógusoknak nyújtott segítség megteremtése.

A mesterkurzusokra jelentkezők a legnagyobbaktól tanulhatnak, együtt játszhatnak, együtt próbálhatnak, majd fel is léphetnek együtt. Milyen útmutatást adhat a fiatal zenészeknek és mire elég egy ilyen egyhetes mesterkurzus? Felmerült-e vagy felmerül-e a jövőben, hogy hosszabb legyen a kurzus?
Saját életünkre reflektálok, amikor mi Barnabással fiatal hegedűsök voltunk, volt egy Strém Kálmán nevű koncertszervező, akinek fontos volt a fiatal művészek felkarolása. Mi akkor fiatal művész létünkre Perényi Miklóssal, Ránky Dezsővel és Kocsis Zoltánnal játszhattunk akár a Zeneakadémia nagytermében is, mert neki fontos volt az, hogy a fiatalok a tapasztalt neves zenészekkel játszanak együtt. Ennek nagy ereje van, az ember ilyenkor alázattal figyeli a művészt, átveszi a rezgését, olyan dolgokat les el tőle, amit nem lehet megtanulni az egyéni hegedű órákon. A művész akkor ismerszik meg, amikor a színpadon van, és amikor a színpadra készül. Idén 70 egyetemista jelentkezett a Fesztivál Akadémiára. Minden csapat két alkalommal lép fel színpadon. Minden művész vállalta, amikor ráér, akkor próbál a növendékekkel. A mű tökéletes ismerete itt alap, így ezeken a próbákon másra tud koncentrálni a növendék. Többek között arra, hogy hogyan reagál és hogyan figyel a másikra. Nagyon rövid idő alatt kell összerakni a művet, ami nagy kihívás és ez önismeretre is lehetőséget ad. Ez maga a való világ! Az, ahogyan a mi világunk működik. Rengeteg tapasztalatot lehet szerezni ezáltal. Emellett az életrajzban is jól mutat, hogy ki mindenkivel lépett fel és életre szóló barátságok is kötődnek.

Egy interjúban úgy fogalmazott, dacára annak, hogy a specializáció korát éljük, Ön mindenevő, nem ragad le egy-egy műfaj, vagy formáció mellett. Most mi élvez prioritást az életében (természetesen a Fesztivál Akadémia mellett)?
Egy adott élethelyzetben, életszakaszban megvan mindig a prioritás. Lehet, hogy egy ideig például minden időmet Gáspár fiamra szánom, mindenestül őt figyelem, kizárok minden mást az életemből, ő a fókusz. Voltak ilyen hetek az elmúlt időszakban. Ilyenkor a fiam is feltöltődik, és tanárként én is feltöltődök. Vannak „Hanna-időszakok”, szöveget tanulok vele, ez sokat jelent aztán később mindkettőnknek. Ha pedig elmegyünk egy fesztiválra Barnabással, és van négy napunk együtt, akkor a hegedű, meg a zene a prioritás, de ilyenkor van időnk egymásra is. De van olyan időszakom, amikor tanulok egy darabot, és teljesen annak kell adnom magam, ilyenkor az a prioritás. A Fesztivál Akadémia például az egész életünket átjárja, jelen van a mindennapjainkban. A prioritást mindig az adott pillanat adja meg és az a lényeg, hogy abban, amiben benne vagyok, száz százalékig benne vagyok. Az a lényeg, hogy amit csinálok, azt teljes átadással csinálom, és ez az egy pillanat sokszor a másiknak az egész világot jelenti.

Mely programokat emelné ki az idei Fesztivál Akadémia műsorából?
Úgy raktuk össze a fesztivált, hogy magunk se tudjunk választani. Minden eseményen minden koncertet szeretnénk volna olyan különlegessé tenni, hogy egyszeri és megismételhetetlen, ezáltal kihagyhatatlan legyen. Ha nagyon kell választani, akkor nyári fesztivál lévén a Szécsényi fürdőt ajánlanám, ami abszolút kuriózum. A külső termál medencéjében a 3. Brandenburgi versenyt muzsikáljuk, utána az ország egyik legtehetségesebb cigányprímása, Ifj. Sárközi Lajos és zenekara játszik és a káprázatos Horti Lilla operetteket énekel. A könnyedebb hangvételt, a Brandenburgi versennyel megalapozzuk meg. Kihagyhatatlan nyári fesztiválhangulat várja majd a látogatókat július 26-án éjjel a Széchenyi fürdőben. Túlzás nélkül állítható, hogy július utolsó hetében a nemzetközi komolyzenei élet szíve Budapesten fog dobogni.

Fotók: Horváth Péter Gyula