“A világlátásom közelebb áll ahhoz, amit konzervatívnak szoktak nevezni, noha e táborral is van számos vitapontom” – Pajor Tamással beszélgettünk

 

PZL – 061.hu

 

Egyrészt az Amen zenéjét én semmiképpen nem szűkíteném le a funkyra. Ez egy eklektikus igényes zenei felépítmény, amelyben kétségtelenül domináns elem a funky, de van benne bőven rock, blues, pop, rap, sőt atmoszférikus zene is, ha úgy tetszik. De értem a kérdést. A ritmusközpontú, erős lüktetésű funky zene alapvetően afroamerikai tánczene és általában kisebb mértékben párosul filozófikus üzenetekkel, pláne nem olyan bőbeszédű formában, ahogy azt mi csináljuk. Ennek ellenére mi, az Amen zenekar mégis döntően abból indultunk ki, hogy milyen zenét tudunk élvezettel előállítani és hitelesen képviselni. És így jött létre az évek során ez az eklektikus slágerzene. Egyébként nem csak hozzám, de kiváló alkotó társaimhoz, pl. Szentkirályi Gyurihoz, ifj. Balogh Ferihez vagy Fejes Zolihoz is közelebb áll a melodikus, életvidám megközelítés és a kihegyezett ritmusképletek, mint például a sötétes tónusú, baljóslatú vagy dekadens, élettagadó hangulatot sugárzó zenei arculat. Szerintem ez így sokszínűségében, sőt az egymással sokszor összeférhetetlen elemeket magába foglaló formájában hasonlíthatatlan és nagyszerű. Persze nem utolsósorban az így közvetített spirituális üzenet egy plusz felhangot kap, az aktualitást. A középkorias vallásossággal, a komolykodó nagyotmondással való szakítás közelebb hozza ebben a formában a ma emberéhez az ég legmélyebb üzenetét is.

 

Naná. Miért lenne tilalmas? Egyszerűen csak jobb kitörni belőle, mint benne maradni. Másrészről pedig különbség van a rosszkedv és a boldogtalanság, valamint a jókedv és a boldogság között. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk a szóelemzésbe, a boldogság inkább már transzcendens fogalom. Egy rosszkedvű ember is lehet boldog, egy boldog ember is lehet rosszkedvű, hovatovább: egy jókedvű ember is lehet boldogtalan és egy boldogtalan is lehet jókedvű.

 

Ez nem így van. A korábbi koncertjeinken is nagy számban vettek részt nem hívő vagy más világnézetű barátaink. Őket ezúttal is nagy szeretettel várjuk, miként a hívőket is. A helyszín kiválasztásánál ezúttal valóban döntő szerepe volt annak a tényezőnek, hogy az 5000 és 10 000 fő közötti tömeg befogadására alkalmas csarnokok piaca mondhatni egy szereplőre szűkült a Hit Parkon kívül. Az ő ajánlatuk viszont nem tudott meggyőzni arról, hogy ott rendezzük meg a koncertet.

Mi mindig is az árral szemben úsztunk, akkor is, most is. Az általam vallott konzervativizmus bibliai, ennélfogva minden korszellemmel szemben áll. Viszont minden ember, személy irányában szeretettel nyúl ki. Konfrontálódik a világban lévő rosszal, de empátiával közelít az egyes ember felé. Ez politika, sőt világnézettől függetlenül mindenkit megillet. Az más kérdés, hogy a személyes világlátásom nyilván közelebb áll ahhoz, amit konzervatívnak szoktak nevezni, noha e táborral is van számos vitapontom.

 

Azért volt közben egy elég nagy volumenű Fénykor lemezbemutató koncert, amiről elég sokat cikkezett a sajtó és jó néhány vidéki fellépésünk is volt, de valóban ritkán lépünk fel. A mostani koncert, melynek elnevezése 30 +, – lévén egy picit már túl vagyunk a 30-on – talán abban különbözik a korábbiaktól, hogy több dalt játszunk zenekarunk legemblematikusabb időszakából, a 80-as 90-es évek fordulója környékéről.

 

Remélem lesz ilyen, mert ez a legfontosabb cél. Az irodalom egy picit más műfaj, bár én mindig valahol a kettő, vagyis a zene és az irodalom határán igyekeztem mozogni. Mindenesetre érdekes, sőt jó érzés papírról olvasni a szövegeimet, dalverseimet, és hála Istennek ezt nem csak én mondom.

 

Szerintem egy bizonyos érettség után ez nem szükséges, és nem is volt ilyen. Az ember érzi ezt.

 

Attól függ, majd meglátjuk.

 

Hát, ezt nagyon várom! Ez egy életmentő dal, és éppen ezért készült. Azért, hogy évek múlva találkozhassunk olyan gyerekekkel, akiknek az édesanyja e dal hallatán döntötte el, hogy megtartja őket. Ráadásul készül egy nagyszabású angol nyelvű verzió, amiről most többet nem árulhatok el.

 

Ez érdekes kérdés, még nem gondolkoztam rajta. Most így hirtelen annyit tudnék mondani, hogy természetesen az ő fájdalmukkal is együttérzek, már amennyiben tudok. Ugyanakkor az ő helyzetüket egy fájdalmas és tragikus kényszer szülte, nem pedig egy rossz emberi döntés. Mi ezzel a dallal azokat a hölgyeket illetve környezetüket szerettük volna helyes irányba motiválni, akik épp e döntés előtt állnak. Ezt semmiképpen nem a vád, a kárhoztatás, hanem az együttérzés hangján tesszük ebben a dalban. Ugyanakkor a tényt le kell szögezni: az emberi élet a fogantatástól datálódik. Az első 24 órában a kromoszómák kialakítják azt az egyedi és semmi másra nem hasonlító alakzatot, amely a személyiség létrejöttének kezdőpontja. Nem tudunk egy későbbi pontot megjelölni az idővonalon, amikor is az emberi entitás létrejönne. Természetesen ez a téma rengeteg más területet is érint, amelyeket ez a dal nem törekszik bemutatni, hiszen ez egy dal, nem pedig szociálpszichológiai tanulmány.

 

Az összeesküvés elmélet kifejezést most mellőzném, mert a pro-kontra asszociációk nem férnének bele egy ilyen típusú válaszadásban. Az viszont biztos, hogy az idő múltával az ember egyre nagyobb rálátást kap a saját életére és ez nagyobb megtörtséget, ennélfogva fejlettebb együttérző készséget, belátást is létrehoz és talán egy kicsivel nagyobb bölcsességet is a jövőre vetítve.

 

Tervezünk új Amen lemezt, amely már lehet hogy az év végére meg is jelenik.