Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 105
  •  
    105
    Shares

A múlt század egyik legnagyobb keramikusa, a külföldiek által “magyar Picassónak” nevezett Gorka Géza alkotásait bemutató kiállítás nyílt kedden a budapesti Kieselbach Galériában. A Chovanecz Balázs műgyűjtő minden korábbinál teljesebb Gorka-gyűjteményéből rendezett, augusztus 15-ig látható tárlathoz a világhírű keramikus életét és művészetét összegző páratlan gazdagságú iparművészeti album is megjelent a galéria gondozásában. Art deco, modern dizájnkerámiák – és a kettő között a fájdalmas hiány: szovjet katonák 1945-ben lezajlott többnapos agyaggalamb lövészetének eredménye.

MP – 061.hu

Gorka Géza nem csak egy magyar zseni, hanem világsztár is volt, akinek kerámiáit az egész világon ismerték, nevét néhány évtizede még Kovács Margittal és Gádor Ivánnal együtt emlegették – hangzott el a Munkácsy- és Kossuth-díjas keramikus munkásságát bemutató kiállítás és a megnyitóra kiadott vaskos monográfia keddi sajtóbemutatóján. A kiállítás Chovanecz Balázs műkereskedő, a Gorka-kerámiák legelhivatottabb gyűjtőjének 1210 tételt magába foglaló kollekcióján alapul, ezt mutatja be több mint ezer kerámián keresztül a sokszínű virtuóz teljes életművét feldolgozó 612 oldalas új kötet, amely az eddig megszületett legnagyobb magyar iparművészeti album.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A galériatulajdonos Kieselbach Tamás a szerző Szabó Lilla művészettörténész kutatómunkáját és Rieder Gábor, a kiállítás kurátorának szerkesztését dicsérve kiemelte, hogy a példátlan gazdagságú kötet a léptékváltás igényét is felveti a művészettörténeti kötetek kiadásának területén, hiszen jól példázza, hogy akár egyetlen könyv is képes jelentős hátrányt lefaragni a múltunk feldolgozásában.

Egyes országok akár több száz ilyen volumenű művészeti kötettel büszkélkednek, ezért nálunk is meg kellene végre teremteni a lehetőségét annak, hogy rendszeresen, legalább néhány havonta sor kerülhessen ehhez hasonló nagy léptékű kiadványok bemutatására. Ennek feltételeként azonban létre kellene hozni olyan szakmai szervezeteket, akadémiai kutatócsoportokat akár, amelyek munkáját a privát gyűjtők, a művészeti témák megszállottai és a témákat nagy szenvedéllyel kutató művészettörténészek is segíthetik. A magyar könyvkiadóknak a hazai könyvpiaci helyzet miatt jelenleg ebbe nem érdemes belevágniuk”

mondta Kieselbach Tamás.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Gorka Géza (1894–1971) hosszú élete során készített art deco és népies kerámiákat, habán-ihletésű és modern darabokat, korongolt edényeket és plasztikákat, asztali dizájntárgyakat és nagy léptékű kültéri alkotásokat. Karrierjét – a történelem sorscsapásai ellenére – rangos szakmai díjak és kereskedelmi sikerek kísérték itthon és a nagyvilágban – a magyar Picassónak is nevezték. Több keramikus manufaktúrát alapított, de saját nógrádverőcei műhelyében is örökké lobogott az égetőkemence lángja. Kezei közül sorra kerültek ki a különleges és egyedi mázú kerámiák. Verőcei háza ma emlékmúzeum, de örökségét egy teljes keramikus dinasztia vitte tovább; ma a magyar art deco és a „retró” kerámiaművészet ikonjaként tiszteljük.  

„Mindenkinek van egy Gorkája”

– mondták régen. A gyűjtő Chov­necz Balázs szerint a mondás ma már érvénytelen, amit jól érzékeltet, hogy hatezer próbálkozásból csupán hetven Gorka-kerámiát tudott megvásárolni az elmúlt másfél évtizedben. Igaz, mint elárulta, gyűjteménye javarészt Gorka Nógrádverőcén készült alkotásain alapul, de húsz országból, Ausztrália és Japán mellett Peruból is érkezett darab a kollekciójába, a pesti Zsolnay-gyár 1946 és 1948 között, majd az Iparművészeti Vállalat által a hatvanas években sokszorosított Gorka-kerámiáival azonban – amelyek az idézett mondást megalapozva szép számmal voltak megtalálhatók a háztartásokban – nem foglalkozik. A Gorka-cserepek zöme egyébként magánlakásokban esett áldozatul hétköznapi baleseteknek, a mester életművének nagy szeletét azonban a verőcei villába benyomuló szovjet bakák lőtték halomba 1945-ben. A vandalizmust a verőcei műhelyből/múzeumból származó, cseréptöredékekből kirakott mozaik és egy orosz katonai karabély idézi meg a Kieselbach Galéria tárlatán. 

Fotó: Horváth Péter Gyula

Picasso versus Gorka 

A magyar Picasso a spanyol eredetitől kapott kerámiát is őrzött a falon Nógrádverőcei otthonában. Gorka ugyanis járt Pablo Picassónál, amikor egy magyar csapattal kiállított Vallaurisban 1959-ben, sőt részt vett egy társasági beszélgetésen is, ahol hangot adott fenntartásainak. Gorka számára ugyanis a kerámia olyan autonóm művészi technikát képviselt, amelynek saját – a nyersanyagok és az égetőkemence által meghatározott – törvényei vannak. Amikor Picasso festőként nyúlt az agyaghoz, azt ahhoz hasonlította, ahogy a görög művészek az ókorban jeleneteket festettek a cserépedényekre, mint egy vászonra. A Gorkát meglátogató újságírók és riporterek a hatvanas években rendre rákérdeztek a nagy világsztárral, Picassóval való nézetkülönbségére. Gorka ilyenkor mindig elmondta, hogy a Picasso-kerámiák festői élményt jelentenek, nem pedig keramikai élményt. De az vitathatatlan, hogy az autonóm kerámia a hatvanas évekbeli enteriőrdizájnban („retró”) betöltött kiemelt szerepét Picassónak köszönhette – a vasfüggönyön innen és túl. A feljegyzések szerint Gorka azt mondta Picassóról:

„Meg kell tanulnia azt a különbséget, ami a festőt a keramikustól megkülönbözteti!”

Képgalériánk a kiállításról:

Kiemelt fotó: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 105
  •  
    105
    Shares