Óbudán lépten-nyomon a múltba ütközik az ember. Panelházak között hirtelen macskaköves utcácska bújik elő, amin apró, mosolygó házak fogadják a kerület vándorát, máshol római kori emlékek bírják tűnődésre a járókelőt. A Miklós téren pedig egy különös, ovális alakú épület állítja meg hosszabb időre a múlt szerelmeseit, ami nem más, mint az óbudai Selyemgombolyító.
BARTA ZSOLT– Nullahategy
A selymet, állítólag még maga Marco Polo, a XIII. Század legendás utazója hozta magával a távoli Kínából, pontosabban nem is magát az anyagot, hanem néhány selyemgubót vágott zsebre, amikor éppen nem figyelt a birodalom uralkodója, Kubilaj kán. Így történt vagy sem, történelmi tény, hogy a század végén az itáliai Velence már javában gyártott selymet, amivel aztán elárasztotta az egész világot.
Magyarországon a selyemgyártást a XVIII. században kezdte el forszírozni a legendás és nem kevésbé nagytermészetűnek kikiáltott Mária Terézia. A császárnő, aki maga is szeretett selyemruhákban tetszelegni, elsősorban a selyemhernyó tenyésztést és a gubók feldolgozását szánta Magyarországra, mert az osztrák iparnak alapanyagra volt szüksége. Az ötletet Mária Terézia fia, a II. Józsefként trónra lépő uralkodó valósította meg. 1781-ben, a kalapos király rendelete alapján kezdték meg az építkezést Óbudán, ahol elsőként a selyemcérnázó üzem (filatórium) készült el.
A korabeli monstrum, amit az olasz Facchini épített, minden bizonnyal a kor egyik legmagasabb építményének számított. A 22 méter magas, ötemeletes épület az óbudai Rádl-árok vizét használta, ugyanis a filatórium gépeit egy vízikerék működtette. Azaz csak működtette volna, hiszen az átadás után gyorsan kiderült, hogy a vízi energia kevés a monstrum életben tartásához, ráadásul a selyemcérnázó építése alatt számos szerkezeti hibát vétettek a mesterek, így 1789-ben az üzemet bezárták. A hatalmas épület még évtizedeken keresztül csúfította a könyéket, de csak az 1870-es években bontották el. Emlékét máig őrzi a Filatorigát elnevezésű Hév megálló Óbudán.
Még küszködött a filatórium az életben maradással, amikor elkezdték a selyemgombolyító épületének építését, ami 1786-ban készült el, a mai Miklós tér helyén. Az épület furcsa, ovális alakkal rendelkezett, amiről azt tartotta a köznyelv, hogy a selyemgombolyítási technológia miatt alakították így, ám a valóságban arról volt szó, hogy a munkafelügyelők így jobban belátták a munkaterületet. Az egyszerűségében is pompázatos épületet az itáliai Agostino Mazzocato építtette, s ő volt első vezetője is. Az üzem ünnepélyes megnyitásán személyesen II. József császár is megjelent, s mivel a próbaüzem kiválóan sikerült, a selyemgombolyító megkezdte működését.
Egészen 1830-ig üzemelt, majd majd a 38-as nagy árvíz után a Dunagőzhajózási Társaság vette át a kincstártól. Az épületet alaposan átalakították, egy idő múlva pedig lakóházzá nyilvánították. Ahogy szokták mondani, az idő megtette hatását, ugyanis az épület az 1970-es évek elejére nagyon rossz állapotba került. Ekkor döntött úgy a főváros akkori vezetősége, hogy a selyemgombolyítót felújítják, s a közművelődés szolgálatába állítják. 1975-ben a lakókat végleg kiköltöztették, majd, többnyire az eredeti tervek alapján hozzáláttak a felújításhoz. 1977-ben itt forgatták, Hunyady Sándor: A vöröslámpás ház című novellájából készült, Egy erkölcsös éjszaka című filmet (rendezte: Makk Károly), ami egy bordélyház egyetlen éjszakájáról szól. A felújítással végül 1985-re készültek el a szakemberek, többek között a nyitott udvarra is üvegtető került, s következett a selyemgombolyító legújabb fénykora. Az épület gyorsan a hazai táncházmozgalom fellegvárává vált, falai között számos legenda muzsikált, Halmos Bélától, Zerkula Jánosig, a Muzsikás együttestől Ökrös Csaba zenekaráig. A selyemgombolyító egészen 1995-ig adott otthont az élő népzenét szerető, és gyakorló közönségnek, majd szerepét átvette a budai Fonó, ami máig otthont ad a hagyományoknak.
A selyemgombolyítóban jelenleg is kulturális intézmények és civil szervezetek működnek, az épület pedig bárki számára megtekinthető. Sajnos vagy sem, ezt döntse el ki-ki maga, bablevest nem adnak a járókelőknek, hogy az udvarra ledőlve fogyaszthassák el, mint tette azt annak idején Cserhalmi György, az Egy erkölcsös éjszaka főszereplője.
Kislexikon:
Selyemgombolyítás (Deglomeratórium): A selyemhernyók gubóit áztatják, majd letekerik róluk a vékony, de akár a száz méter hosszúságot is elérő selyemszálakat.
Selyemcérnázás (Filatórium): A selyemszálak összesodrásával, fonásával alakítják ki a szőhető selyemcérnát.
Fotók: egykor.hu