“Remélem, hogy közel tudom hozni Keleti Ágnest a nézőkhöz. Azt szerettem volna, hogy ne csak megismerjék, hanem meg is szeressék őt” – fogalmazott a 061.hu-nak Oláh Kata, aki a világ legidősebb élő olimpiai bajnokáról, a nemzet sportolójáról szóló, Aki legyőzte az időt – Keleti Ágnes című portré-dokumentumfilmet jegyzi. A rendező férjével, Csukás Sándor operatőrrel Keleti Ágnes egy évét követte végig, a 100. születésnaptól a 101.-ig forgattak. A munka nem volt nehézségek nélküli, közbeszólt a Covid, és olykor kihívást jelentett az is, hogy szóra bírják az olimpiai bajnokot. Oláh Katával rendezővel beszélgettünk, aki többek között azt is elárulta nekünk, miért volt szükség 78 verzióra a filmből.

MM – 061.hu

“A dokumentumfilmről az a vélemény él, hogy csak unalmas lehet. Szeretném bemutatni, hogy ebben is vannak érzelmek”, mondta a vetítés előtt. Hogyan lehet progresszíven gondolkodni e műfaj esetében?
Fontos volt, hogy több rétege legyen a filmnek: a régi interjúk, Ági mai filozofálgatásai, illetve a velünk kapcsolatot teremtő Ági mind hangsúlyt kapjanak a filmben. Nemcsak egy sportsikerekben gazdag életutat akartunk bemutatni, hanem egy embert, egy olyan életet, amelyben benne van Magyarország száz éve is. Egy olyan filmet szerettünk volna készíteni, ami nem unalmas, ami pörög, mert azt gondolom, hogy Ági világlátása valóban egyedi, és annyira hasznos tanácsokat ad a mai sikerorientált én-világban, amelyeket érdemes megfogadni. Próbáltunk egy olyan filmnyelvet találni, amellyel be lehet vonzani, meg lehet szólítani azokat is, akik amúgy nem néznének meg egy dokumentumfilmet. Ezért segítik például a történet átélhetőségét animációs betétek is.

Oláh Katalin filmrendező

 
Keleti Ágnes személyisége indokolta ezt a formanyelvet, vagy egyébként is így gondolkodik a dokumentumfilmről?
Alapvetően így gondolkozom – követéses dokumentumfilmeket szoktam csinálni, amelyek szituációkból épülnek, nyilván, ez egy 100 éves ember életútjának elmesélésében nem járható út, ezért ilyen szempontból ez sokkal nehezebb volt, mert sokkal több elemet kellett összehangolni. Egy kifejezetten hosszú utat jártunk be, azt hiszem, hogy a 78. verzió, amit most levetítettünk. Épp azért készült ennyi változat, hogy a különböző elemek, megoldások teljes harmóniába tudjanak kerülni.
 
Az teljesen egyértelmű volt, hogy egy évet mutatnak meg a Nemzet Sportolójának életéből? A dokumentumfilm Keleti Ágnes egy évét követi, a 100. születésnaptól a 101.-ig. 

Az ember nehezen tervez, amikor egy 100 éves emberről van szó. Az nem volt koncepció, hogy a 101.-ig követjük, hanem az volt a vágy, hogy minél többet, minél gyorsabban forgassunk, mert ki tudja, meddig van rá lehetőségünk. Ráadásul ott volt a Covid, így folyamatos félelem volt bennünk.

Nagyon sok áldozatot hoztunk azért, hogy ez a film elkészülhessen, ha kellett, nem mentünk egy-két hétig senkihez. Plusz alkalmazkodnunk kellett Ági hangulatához, egészségéhez is.

 
Volt olyan, hogy elmentek hozzá, és nem fogadta Önöket?
Persze. Volt, hogy rossz kedve volt, és nem volt kedve beszélgetni, akkor adtunk neki egy puszit, és eljöttünk. Az ő korában ez teljesen természetes. Nekem még nincs szükségem arra, hogy baráti kapcsolatban legyek valakivel ahhoz, hogy el tudjak vele beszélgetni, Áginak viszont igen. Azt is láttuk, hogy szeret a kamerának szerepelni, ezért ki kellett találnunk egy olyan módszert, hogy ezt kikerüljük. Egyre kevesebben mentünk hozzá, végül már csak mi ketten a férjemmel (Csukás Sándor, a film operatőre – a szerk.), aki kitalált egy nagyon jó módszert: lerakta a kamerát, beállította a képkivágást, leült mellém, és így beszélgettünk vele. Szerintem érezhető is, hogy ilyenkor Ágnes nem nyilatkozik, hanem beszélget velünk.
 
Nagyon gazdag a film forrásanyaga: rengeteg archív felvétellel dolgoztak. Nehéz volt ezekhez hozzájutni? 

Ez egy nagyon komoly, hosszú folyamat volt. Ha újrakezdeném, akkor biztos, hogy erre egy külön embert kérnék fel…Közben egy kincs, egy csoda, egy boldogság egy filmkészítőnek, hogyha ilyen gazdag archív anyagból tud dolgozni.

Szerepelnek a filmben olyan színes archívok a filmben, amelyeket még soha senki nem publikált, ezeket mi fedeztük fel. Sikerült találnom egy embert, aki megtalálta azokat a privát, szupernyolcas felvételeket, amikor Ági és a csapat Melbourne-ben gyakorolt. Ez egy hatalmas öröm nekünk!

 
 
Mi érintette meg a legjobban Ágnes gondolatai közül? 
Talán az, hogyha az ember megtalálja, hogy mi áll neki a legjobban, hogyha azt csinálja, ami neki jól áll, amiben ő meg tudja találni önmagát, és azért keményen és sokat dolgozik, akkor valóban jönnek a sikerek. “Csak szerénység legyen, akkor az élet is szeretni fog”, hangzik el Ágitól, szerintem ez egy fantasztikus mondat.
 
December 8-án kerül a mozikba a film. Mi lesz a további útja?
Nagyon remélem, hogy külföldre és múzeumokba is eljut majd a film. Eddig nagyon rossz voltam a saját filmjeim utóéletének gondozásával kapcsolatban, de most kutya kötelességem azért tenni, hogy minél több helyre, minél több emberhez eljusson ez a film.