Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Egressy Zoltán a kortárs magyar drámairodalom egyik nagyobb formátumú szerzője, a Portugál című darabja lett a Katona József Színház legtöbbet játszott, legsikeresebb előadása, drámáit  a jónevű színházak játsszák Angliában, Németországban, száz fölött az eddigi, külföldi és belföldi színházi bemutatóinak száma, számos film is készült a drámáiból, de Egressy Zoltán sikeres prózaíró is, nemrég jelent meg a 2040 körül játszódó Hold on – A Déli Szél Balladája című sci-fi regénye. Főleg erről a könyvről beszélgettünk.

PZL – 061.hu

Mit gondolsz, van közös nevező mondjuk a Galaktikát és a Walhalla Páholyt olvasók és az szépirodalom felől érkező kortárs fantasztikus könyveket olvasók között?
Nem tudom megítélni. Én olvasóként alapvetően más dolgok iránt érdeklődöm. Kamaszkoromban volt egy hosszabb időszak, amikor kifejezetten szerettem a tudományos-fantasztikus könyveket, bár a nagybátyám volt az igazi rajongó a családban, neki az összes Galaktika megvolt. Én a Kozmosz könyveket vásároltam a zsebpénzemből a gombfocicsapatokon kívül, aztán később valahogy leszoktam a műfajról.

A hetvenes és a nyolcvanas években volt egyfajta reneszánsza itthon a sci-finek, Lengyel Péter is írt sci-fit, Kemény István sci-fi ihletettségű verseket… a kortárs posztmodern antológiákban tűntek fel sci-fi hatású írások. Ez a lelkesedés valahogy a rendszerváltás időszakában eltűnt. Mit gondolsz, miért?
Szerintem fellelhető mostanság is azért egy-egy ilyen típusú írás, más kérdés, hogy úgy általában nem jó a renoméja a sci-finek. Ebben közrejátszik egyfajta sznobéria, de az is, hogy tényleg sok a gyenge dolog. Arányaiban talán több, mint más műfaj esetében. Viszont vannak filozofikus mondanivalóval rendelkező kiemelkedő művek is. Ugyanez a szélsőségesség jellemző a filmekre, ott is több a gagyi, de akadnak filmtörténeti jelentőséggel bíró sci-fik is.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Ahhoz képest, hogy milyen parancsoló érvényű sikered voltak, még sincs körülötted afféle sztárkultusz, inkább visszahúzódva élsz… Mi ennek az oka?
Nem hiszem, hogy különösebben visszahúzódva élnék, legfeljebb nem mutogatom magam mindenféle eseményen, és alapvetően nem veszek részt az irodalmi életben. A sztárkultusz szó elég furcsán hangzik, persze értem, mire gondolsz. Biztos tehetnék többet a saját népszerűségemért, posztolgathatnék például magamról mindenféle dolgot, aminek nincs köze az irodalomhoz, de a dolognak ez a része nem érdekel.

A Hold on megírásával tartoztál úgymond kamaszkori önmagadnak? Mi volt a legfőbb motivációja annak, hogy végül megírd a regényt?
Kamaszkori önmagamnak inkább a Lila csík, fehér csík megírásával „tartoztam”, bár nem volt az se egy feszítő kényszer. Ilyen típusú motivációim nem szoktak lenni, azzal együtt sem, hogy alapvetően magamnak írok. Nem másoknak akarok megfelelni.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Akárhány sci-fit olvastunk, láttunk, a legtöbb esetben „nem találták el” a jövőt. Te is körülírsz egy évszámot, a gyanúsan közeli 2040-et. Nem tartottál attól, hogy a jóslatok, a technológiai mutatók más irányokba hordanak majd….
Ezek nem annyira jóslatok, inkább csak egy gondolatkísérlet eredményei. Alapul vettem a jelenlegi helyzetet, utánanéztem a holdkutatásnak, a kolonizáció lehetőségeinek, és egyéb területeken is a tudomány mai helyzetéből indultam ki. Onnantól pedig jött a fantázia.

Kellett-e a Hold onhoz nyelvet találni? Végül is, klasszikus realista prózanyelvet használsz? Ott van például William Gibson lírai-tech nyelve, ami kimondottan hitelesíti a cyber-univerzuma világát….
Nem a műfajhoz kellett nyelvet találni, hanem a főszereplőhöz, hiszen ez egy egyes szám első személyben elbeszélt történet. Minden szereplőmnek van személyisége, saját nyelvvel természetesen, nincs ez másként a Hold on Laád Szabolcsával sem. Szerintem egyébként klasszikus realista prózanyelvről van szó, megspékelve sajátosságokkal.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Ahhoz képest, hogy a 90.es években egy köteted jelent meg, a 2010-es évtizedben szinte minden évben egy… Volt valami gátlás az írással kapcsolatban. ami átszakadt, és utána könnyebben ment már az írás? A siker egyébként felszabadítólag hatott rád?
Sokáig kizárólag színdarabokat írtam, ráadásul azt is a kilencvenes évek végén kezdtem el. Korábban csak egy verseskötetem jelent meg, de az már nagyon régen volt. Amikor bejött a prózaírás az életembe, onnantól jelennek meg viszonylagos rendszerességgel könyveim.

Vannak fociért, csapatokáért rajongó írók? Relikviákat is gyűjtesz mondjuk Törőcsik Andrással vagy az Újpesttel kapcsolatban?
Gyerekkoromra volt ez jellemző, de nem valóságos relikviákat gyűjtöttem, csak képeket tettem el újságokból. A magyar focival kapcsolatban ma már nem hiszek el semmit. Az ember nem cserélgeti a csapatait, tehát Újpest-szurkoló vagyok továbbra is, az érzelmi rész megmaradt, a lelkesedés kevésbé. Annak mindenesetre örülök, hogy a külföldi kedvenceim, a Barcelona, a Liverpool és a Benfica mostanában elég jók.

A sci-fi irodalomra nem igen jellemző a szerelem, nálad viszont a Hold on kívül az Apáti Anna nevű nő iránt érzett vonzalom. Okozott nehézséget az érzelmek integrálása egy tudományos világba?
Olyannyira nem, hogy a Hold on-t én leginkább szerelmes regénynek nevezném. Egyébként azért vitatkoznék, itt van például a Solaris, erős a szerelmi szála, bár inkább a feldolgozatlan problémák vannak középpontban. Mint ahogy tulajdonképpen a Hold on-ban is.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •