Itt a farsang, anyukák kétségbeesett üzenetekkel árasztják el a közösségi oldalakat a megfelelő jelmez után kutatva. A webshopok készletei kimerültek, ahogyan a szülők energiatartalékai is. Van, aki a megúszásra játszik, és leemel egyet a plázák nejlon szörnyűségei közül, és van, aki megálmodja, megtervezi és elkészíti a maskarát. A Tűkkelütött blogot jegyző háromgyermekes anyuka ez utóbbiak közé tartozik, kezdetben csak saját gyerekei részére, három éve pedig már megrendelésre készít szebbnél szebb jelmezeket. Seres Sárával beszélgettünk.

MM – 061.hu

Pár éve álmodtad meg a Shumlee gyerekruházati márkát, de nemrég a jelmezek felé is nyitottál. Mióta találnak meg farsangi megrendelések?
A Tűkkelütött blogot még a gyerekek születésekor kezdtem el írni személyes blogként, aztán mikor megszületett a fiam, neki kezdtem el varrni kézzel, majd varrógéppel is elkezdtem dolgozni. A második fiam születése után fogtam bele a gyerekruhákba, és létrehoztam a Shumlee márkát. Függetlenül a Shumlee-tól farsangkor mindig készítettem valamilyen jelmezt a gyerekeknek, és mindig olyat választottam, ami kicsit bonyolultabb, mint amit elsőre át tudok ugrani. Aztán – ahogy szokott lenni – az ismerősök, aztán az ismerősök ismerősei is elkezdtek kérni tőlem jelmezeket, körülbelül három éve pedig az év vége-év eleje csak a farsangról, jelmezkészítésről szól. De nemcsak a január-február aktív ilyen szempontból, előfordul olyan is, hogy nyáron, például születésnapra kérnek valamilyen jelmezt.

Mennyi időt szánsz egy-egy jelmez elkészítésére?
Sokat. A jelmezeim nem a fast fashion üzletekben, vagy hipermarketekben kapható jelmezminőséget hozzák, igyekszem anyag és kivitelezés terén is a maximumot kihozni. Fontos az is, hogy fejlődjek, a Szigligeti Színház Szolnokon indított egy tízhónapos jelmezkészítő tanfolyamot, ezt végzem most. Már most érzem magamon, hogy ez a tanfolyam sokat ad, nem feltétlenül a kreativitás, inkább a kivitelezés terén.

Sokan nem bíbelődnek a varrással, ragasztással, beszaladnak a plázába, leemelnek egy jelmezt, és le is van tudva a dolog. Hogy látod, mennyire van igény saját készítésű jelmezekre?
Nálam mindenképp megfigyelhető egy növekvő tendencia. Ami biztos: nem akarok versenyezni a nagy áruházláncok, játékboltok, jelmezkölcsönzők kínálatával. Sokaknak a fejében az van, hogy minek sok pénzt áldozni egy-egy jelmezre, hiszen a gyerek csak egy délután veszi fel. Az én gyerekeim itthon is hordják őket, sőt, vannak olyanok, akik év közben is gyakran felveszik, szerepjátékoznak ezekben a szerelésekben. Szerencsére van egy olyan réteg, aki megengedheti magának, hogy igényesebb jelmezt vásároljon, és tisztában van azzal is, hogy ha már varrat valamit, az egyedi, időigényes, anyagban is más minőségű darab, ezáltal nyilván magasabb lesz az ára is.

Milyen jelmezeket szoktak tőled kérni?
A bölcsisek, ovisok főleg állatokat, amelyek nem feltétlenül kötődnek mesefigurához. Tehát nem azt mondják, hogy Vuknak, vagy Kockásfülű nyúlnak szeretnének beöltözni, hanem azt, hogy rókának, vagy nyuszinak. Persze, akadnak mesefigurák is, például Miguel, a gorilla, Ubul, a kutya, Mancs őrjárat, Dzsungel mentőakció, vagy Naya, az egérlány.

Szóba jöhetnek Disney-témák is, vagy azt meghagyod a nagy áruházláncoknak?
Szóba jöhetnek, mert megtalálom bennük a kihívást, és engem ez mozgat. Fontos, hogy olyan dolgot csináljak, ami lábujjhegyre állás nélkül nem megy. Vagy azért, mert utána kell olvasnom, tesztelnem, tanulnom, vagy azért mert a saját személyiségjegyeim határán táncolok, és ezt tágítja egy-egy rendelés. Egyébként megunom. Nagyon hiszek a fejlődésben, de elfogadtam, hogy én lassabb, megfontoltabban haladó típus vagyok.

A Shumlee gyerekruhák mottója “slow life, slow fashion”, ami a felgyorsult, túlhajszolt életmóddal szembenő életfilozófiát takar. Ez mennyire tartható a farsangi jelmezek elkészítése, elkészülése esetében?
Nem annyira… El kellett eresztenem kis időre a Shumlee-t, nem tudom a kettőt egyszerre csinálni. Most azon vagyok, hogy a személyes blogként indult Tűkelütöttből építsek márkát. Zajlik a honlaptervezés, az új logónk is megvan már. Most erre szeretnék koncentrálni.

Fotó: tukkelutott.blogspot.com

Mennyire szempont, hogy elérhető árakkal dolgozz?
A háttérben igyekszem egy termékpiramist felépíteni, azaz lesznek egyszerűbb, olcsóbb kategóriás, de mégse silány minőségű, akár azonnal elérhető, kölcsönözhető termékeim, és emellett szeretném, ha lenne időm a magasabb árfekvésű, egyéni elképzelések mentén készülő megrendelésekre is. Nagy kihívás számomra, hogy ne rekedjek meg hobbi szinten, hanem prosperáló márkát építsek. Ezt a személyes fejlődést erőszakmentesen, de párhuzamosan élem meg a technikai kivitelezés érésével. Imádom.

Honnan szerzed be az anyagokat?
A debreceni kínálatot már elég jól ismerem. Nem szoktam nagy tekercseket venni, de ez lesz a következő lépés. Az olcsóbb árfekvésű, “tömegtermékekhez” előre tudnék tervezni, ezekhez előre be tudnék vásárolni nagyobb mennyiséget. De külföldi anyagbeszerzésen még nem voltam, egyelőre Magyarországról hozom az anyagokat viszonteladókon keresztül.

Többször találkozhattunk dizájnvásárokon, a WAMP-on és a Pici Piacon Shumlee-standdal. Most ezt is elengedted?
Igen, de tervben van, hogy a jelmezes időszakokban újra részt vegyek ezeken a vásárokon. Emellett pedig – ahogy arra korábban is volt már példa – szeretnék a felnőttjelmezek, valamint karneváli figurák, kellékek készítése felé is nyitni. A kivitelezés minden része érdekel, legyen az fűrészelés, faragás, fúrás, hegesztés.

Fotók: Kató Eszter Photography