Némi mágiával sikerült felfrissíteni a Harry Potter univerzumot, igaz, ehhez el kellett hagyni a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolát, be kellett ülni egy időgépbe, hogy meg sem álljunk a húszas évek Batmant és az art decót idéző sötét világánál. J. K. Rowling és David Yates nemcsak a denevérember kulisszáit citálta a Legendás állatok és megfigyelésük című filmbe, van itt Star Wars-féle kocsmajelenet, sőt a történet beidézi a Man In Blacket is, hiszen amikor a civilek  (muglik) varázslattal találkoznak, törölni kell az emlékeiket…

PZL- 061.hu

A spin off mese felépített egy markáns, némileg kései steampunkos világot, ami sokkal dinamikusabb, korszerűbb univerzum, mint a roxforti kisképző neogót játéktere. A helyszínt és a karaktereket sikerült felrakni, ami figyelemre méltó teljesítmény, csak a varázslatos, kihalás szélén álló lények lutraalbuma némileg elvitte a show-t. Maga a történet, ami 70 évvel Potter születése előtt játszódik eléggé vékony maradt. Pedig lendületesen indul a sztori, Göthe Salmander (Eddie Redmayne) New Yorkba érkezik, hogy begyűjtse, vagy éppen szabadon engedje a kihalás szélén álló mágikus lényeket, aminek nem örülnek a jenki varázslók szövetségénél.

hp5

Persze, azon meg sem lepődünk, hogy a kennelben tenyésztett varázslények elférnek a bőröndjében, vannak például sárkány méretű házikedvencek is. A film alapvetően toposzokra épít, egyből az alapkonfliktus egy táskacsere lesz, Jacob Kowalski (Dan Folger), a konzervgyári munkás éppen bankhitelért áll sorba, mert pékséget szeretne nyitni, amikor megtörténik a bőröndök felcserélése. Így ő lesz a mi muglink (vagy ahogy az Amerikában nevezik: magnix), ő lesz az, aki keresztül vezet a történeten, rajta kívül szinte mindenki a kiterjedt varázslóközösség tagja.

hp6

És ha egy bőrönd felkerül a színpadra, azt bizony kinyitják, és persze előbújnak a cuki és kevésbé cuki varázslények, és egészségügyi sétára indulnak a bársonyosan puha, bárokkal, boszorkánytanyákkal teli neonfénes New Yorkban. Egy varázslókkal teli filmben nem kéne megrökönyödni azon, hogy a pufók, kissé lúzer Kowalskiba beleszeret a film jócsaja, az erotika kettős ügynökének is nevezhető Queenie Goldsteinbe (Alison Sudol), aki leginkább ahhoz ért, hogy elcsavarja egy csipetnyi mágiával és szexi dresszekkel a férfiak fejét…

hp2

Szóval, nem kéne csodálkozni ezen, ha bőröndben lakik egy komplett rezervátum, de itt azért megbillen a mozi, mert kizárt, hogy egy konzervgyári duci melósba beleszeressen egy art deco díva. A varázslókra komoly veszély leselkedik, nyomukban a Salemi boszorkányokra utaló szervezet, miközben Salmandernek össze kell fogdosnia az elkóborolt legendás állatokat, akikről nem tudjuk meg, hogy mitől legendásak, nem kapunk hozzájuk eredettörténetet, csak egy-egy lexikonba illő szócikket. És persze épp a környéken portyázik egy mindennél pusztítóbb démon, akit ki kell vonni a forgalomból. Ennyi a sztori.

Ez olyan karcsú, hogy ennél a Rodolfo-féle bűvésztáska is nagyobb ámulatba kergette a gyereket 1979 karácsonyán, mégis: a remekül felépített világ, a többdimenziós karakterek miatt bizalmat kell szavaznunk Rowling New York-i univerzumának, valahogy minden áramvonalasabb, dinamikusabb, mint a pattanásos tinikkel teli Roxfortban. A Legendás állatokat jegyző David Yates persze mindent tud Potterről, és láthatóan élvezte, hogy kikerült a történet a Roxforti napközis foglalkozások világából.

Legendás állatok és megfigyelésük
amerikai fantasy
rendezte: David Yates
forgatókönyvíró: J. K. Rowling
főszereplők: Eddie Redmayne, Ezra Miller, Colin Farrell, Ron Perlman, Jon Voight
bemutató: 2016. november 17.