Minek is szépítenénk, a Menedék című film holokauszt giccs, van benne kis elefánt, tapsifüles, ágyban nyújtózkodó kölyökoroszlánok – mindezek néhány száz méterre a varsói gettótól. Az sem világos, hogy miért keresztelték át a The zookeper’s wife (Az állatkert-igazgató felesége) címet Menedékre, hiszen Menedék címmel számos film fut. De nem ez a legnagyobb probléma az alkotással.

PZL – 061.hu

Az ostromlott városok állatkertjeit számos szépirodalmi műben megírták már, filmekben is láthattunk már metróban eltévedt oroszlánokat, de olvashatunk a témáról Ungváry Krisztián Budapest ostroma című könyvben is, lásd a jégből kiolvadó krokodil leírását. Rendben van, legyen állatkert és második világháború, holokauszt, de például ez a dialógus mivel magyarázható: „Talán ezért is szeretem annyira az állatokat. A szemükbe nézel, és pontosan tudod mi van a szívükben.” Mit mondjunk erre? Semmit. Már az gyanús, amikor a film elején Antonina Żabińska (Jessica Chastain) önfeledten kerékpározik az állatkertben és kergetni kezdi egy tevecsikó, majd a gettóban a nácik által megerőszakolt lány kezébe adnak – már az állatkert alatti rejtekhelyen – egy gombszemű, nedves orrú tapsifülest.

A Menedék sajnos az unalomig ismert képi toposzokra épít, röpködő vezényszavak elhangzása közben egymásra dobált bőröndök, fenyegetően kiguruló marhavagonok, farkaskutyákkal sétáló marcona SS katonák… Zavarba ejtő, hogy minden kisfiú és kislány annyira helyes, kedves mintha a szocializmusban készült lengyel ifjúsági filmet látnánk. Beszédes az is, hogy amikor a disznóknak vitt ételmaradékok közé rejtik a gettóban élő zsidó honfitársainkat, akkor szárított alma és krumpli héjat öntenek rájuk, pedig a film elején is arról volt szó, hogy hőseink moslékot hoznak ki a gettóból. A filmben számos jelenet olyan fátyolosan szépre komponáltak, mint a nosztalgikus hatású üdvözlő kártyákat. Ahhoz, hogy valóban átéljük, mit érezhettek honfitársaink, legalább valamennyire közelíteni kellett volna mindahhoz, ami számos, a varsói gettót bemutató filmben dokumentumszerűen hiteles.  

A Menedék, mint oly’ sok holokauszt film a túlélés dramaturgiájára épít, miközben a holokauszt a legritkább esetben végződött happy enddel, azaz: nem lehetett túlélni. Akik átlépték Auschwitz-Birkenau kapuját, onnan nagy valószínűséggel nem jöttek ki élve. Megsemmisültek. Csak nagyon keveseknek adatott meg a túlélés, mégis a témával foglalkozó filmek zöme azt sugallja – ahogy a Menedék is – hogy igen is túl lehetett élni. A legritkább esetben lehetett, vesd össze például a Saul fia című alkotással. Ezért aztán a kedves állatkákkal teli Menedékről a legtöbb, amit elmondhatunk, hogy afféle érzékenyítő oktatási segédanyag lehet az osztályfőnöki órák előtt.

Az új-zélandi Niki Caro az egész filmet Jessica Chastainra építi, ő játssza Antonina Żabińskát, az állatkert igazgató odaadó feleségét, aki férjével, Jan Żabińskával (Johan Heldenbergh) százak életét mentették meg a második világháború alatt. Kimenekítettek több száz a gettóban rekedt emberekt, amivel a maguk és a gyerekük életét is kockáztatták. Közben az érzéki és hűséges asszonynak rafináltan hárítania kellett a Birodalom újonnan kinevezett főzoológusának, Lutz Hecknek (Daniel Brühl) az egyre agresszívebb közeledését, amit az ellenállásban is tevékeny részt vállaló férj sem tud könnyen feldolgozni. A film tisztességét és jó szándékát természetesen nem lehet elvitatni, de a  megtörtént eseményeken alapuló történethez a rendezőnek más képi nyelvet kellett volna találnia.  

Menedék (The Zookeper’s Wife)
amerikai film
Rendezte : Niki Caro
Szereplők: Jessica Chastain, Johan Heldenbergh, Daniel Brühl, Efrat Dor
Bemutató: március 23.