Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Mától látható Goda Krisztina Veszettek című filmje. Fenyő Iván alakítja a kisvárosba érkező új rendőrkapitányt, aki egy különös, törvények felett álló polgárőrséget szervez, majd az élet gyökeresen megváltozik a “bűnös városban”. A premeier után Fenyő Ivánnal beszélgettünk bűnről, bűnhődésről, a valóságról, és arról, ami túl van ezen a bizonyos valóságon.

PÁN –  nullahategy

Hogyan készültél a forgatásra, a figurára megformálására? Megnéztél olyan filmeket, ahol egy alfa hím trenírozza a fiatalokat? Eljártál harcművészeti oktatásra?
Nem érdekelt, hogy ezt a zsánert hogyan jelenítették meg korábban, inkább arra voltam kíváncsi, hogy kicsoda ez az ember, hogy milyen a háttere, ami egyébként a filmből ki sem derül, de nekem ezt is meg kellett magamban alkotnom. Mindig vannak ötleteim, ez bizonyos szempontból előny, de lehet hátrány is. Pontos elképzeléseim voltak a rendőrkapitány karakteréről, és igen, gyúrtam is, hogy hitelesebb legyen a figura… Goda Krisztina abszolút partner volt, jól együtt tudtunk dolgozni a karakter megalkotásában. Aztán egy barátom segítségével bejelentkeztem a ceglédi rendőrkapitányságra, ahol Török Csaba rendőrfőkapitány és Ámán András őrnagy mellett eltöltöttem néhány napot a rendőrök között, hogy megnézzem, hogy zajlik ott az élet. Sokat gondolkodtam róla, hogy Ács János miféle figura? Egyszerűen utálja a romákat? Vagy semmi személyes nincs ebben, csak hatalmat akar? Vagy csak rá van kényszerítve? Hatalomvágyó? Ilyen egyszerű a karakter, vagy bonyolultabb? Jót akar a maga módján? Tudja magáról, hogy gonosz?

 

Aztán a film kétharmadánál átváltozol politikussá. Szóval, azért ez egy bonyolult figura…
Ahhoz, hogy jól tudjam eljátszani, muszáj volt megtalálnom ennek az embernek a maga által vizionált igazságát. És hát hányszor láttunk már olyat, hogy véget ér egy film díszbemutatója, és abban a pillanatban megy a szerepjátszás, jönnek celebek, az újságírók, a színészek… Ha itt, ebben a közegben ilyen sok a megjátszás, milyen lehet a politikusok között! Érdekelt, hogy miért akar ez az ember belemászni a politikába, miért akar hatalmat? Érdekelt, hogy miért vágyik valaki hatalomra.

Egyszer azt mondtad, hogy szófogadó gyerek voltál, nem is kaptál intőt. Felnőttként az élet adott intőt?
Nem is keveset! Bár kisgyerekkoromban kaptam volna sokat, és felnőttként keveset! A főnöktől (az égre mutat) kaptam rendesen, ami azért a legnagyobb suli. Amikor az élet iskolájában kapsz intőt, az nagyon fáj, és akkor nem a szülőknek számolsz be… Autóbaleset, pánikroham, rosszindulatú cikkek, magány, csalódás, elszállás, dühöngés, sírások, volt itt minden…

 

Amikor 2009 körül a Made In Hungáriát forgattátok, azt mondtad, hogy vannak még hiányosságaid. Azóta eltelt hat év. Önostorozó típus vagy, vannak még ezekből a hiányosságokból?
Tudom, hogy még mindig lehetnék jobb szakmailag, de most már menni akarok tovább. Vannak hiányosságaim, vállalom, ezt elmondom önkritikusan, de azt sem fogom letagadni, hogy nagyon sokat fejlődtem, szakmailag és emberileg is.

Kilenc éve forgattad Goda Krisztinával, a Szabadság szerelem című nagy költségvetésű, látványos filmet. Most viszont egy szociobrutális környezetben dolgoztatok…
Nagyon jó érzés volt, hogy meg tudtam mutatni magamból egy újabb erős színt. Ezúttal nem egy vicces szépfiú vagyok, hanem egy árnyalt figura, de még mindig azt kell mondanom, hogy amit tudok, annak kb. a 18%-át sikerült még mindig csak megmutatni… A forgatás után éreztem, hogy kezdődik bennem valami… egy új korszak, mind szakmailag, mind emberileg. Most jön úgymond a nagypálya.

 

Ahhoz, hogy “meglegyen a figura”, nem csak a ceglédi kapitányságra kellett elmenni, hanem harcművészeti edzésekre is kellett járni…
Nyolc éves korom óta dzsúdózom, küzdök. Tavaly hagytam abba egy nyaksérülés miatt. A filmben dzsiu- dzsicu fogások vannak főleg, a TEK-es kollégák tanították be a fogásokat. Nekem ez azért olyan volt, mint egy edzés, ha lehetek nagyképű… Inkább az volt a nehéz, hogyan dolgozzam az adott jelenetben a színész kollégával, aki nem űzte gyerekkorától a küzdősportokat… A bunyós jelenetekben kreatívan tudtam hozzászólni, mert mindkét világot, a színészet és a harcművészet oldalát is ismertem.

Írtál egy spirituális témákkal foglalkozó könyvet, amiben szinte mindent megmutattál magadból. A pályádon ez előnyödre vált, vagy inkább hátrányod lett belőle?
Sok embertől hallottam vissza, hogy hogy “hűű, ez az Iván milyen jó színész volt, és hogy bekattant…” Vagy: “nem tudott már mit forgatni, és megragadta ezt a spiri-vonalat…” De van a bár egyre növekvő, de még mindig kis része a társadalomnak, amely ébredezik… Ők már pontosan értik, sőt érzik, amiről beszélek. Naponta sok levelet kapok tőlük, imádják és értik a könyvem, sok motivációs, inspiráló előadásra kapok meghívást szerte az országban, amik sikerrel mennek. Ez óriási visszajelzés. A világ nagy része még “alszik”, nem értik ezt a bizonyos “ébredést”, és nem is szeretik, ha felébresztik őket. Az ezzel kapcsolatos kritikák az elején még zavartak, de már nem izgat. Felvállalom magam. Azt is hogy esetenként, még hiú vagyok, és igenis érdekel, hogy például most milyen képeket készít a fotósod. Szóval, egyre jobban látom magam, de a pozitív dolgaimat is látom, és ki is mondom, mert mondjuk el a jót is! Legyünk őszinték, nyíljunk meg, tegyük jobbá a világot… Ez az igazi feladatunk.

Fotó: Baktay Péter


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •