Napokban jelent meg a Sex Action 27 éve publikált, mára már legendássá vált Olcsó élvezet című második lemeze vinyl formátumban. Az 1992-ben az EMI-Quinthez szerződött csapat felvétele csak CD-n és kazettán jelent meg, most több, mint negyedszázad után kapta meg a klasszikus formátumot is, és természetesen kapott egy vinylre optimalizált remasztert is, hogy tökéletes legyen az időutazás a nem is olyan olcsó élvezetek világába. Mátyás Attilával, a zenekar vezetőjével beszélgettünk.
PÁN – 061.hu
Az Olcsó élvezet már az EMI-Quintnél, azaz egy multinál jelent meg. Nem tartottatok attól, hogy majd belenyúlnak a problémásnak vélt szövegekbe?
Nem igazán, mivel a S.A. szövegeknél azért mindig ügyeltem, ügyeltünk arra, hogy ne legyenek benne káromkodások, öncélú trágárságok. A téma persze néha sikamlós egy-egy dalnál, de azok még a „tűréshatáron” belül voltak.
Mit szóltak például ahhoz az EMI-ban, hogy a zenekar az Astoria melletti Erotika Centerben tartott egy sajtótájékoztatót? Nem voltatok nekik „sok”?
Először furcsállották, de, mivel egy kiadónak, azért az eladás a fontos, ezért nem szóltak bele a reklámba. Meg aztán a rendszerváltozás utáni első években kicsit szabadjára lett már engedve a zeneipar és a zenekarok is.
A második albumnál már erős volt Czerovszky Heniék vokálmunkája. Hogyan fogadta őket a közönség? Addig itthon ebben a műfajban nem volt jellemző a női vokál…
Kicsit vegyesen… Nekünk is inkább kísérletezés volt, amit a Guns’n’Roses hatására szerettünk volna kipróbálni. Valóban igényesebbé a dalokat és színesítette a hangzást, de utána azért visszatértünk az eredeti, szikárabb hangszereléshez.
Mit szóltak metálos kollégák ahhoz, hogy az alter világból jött gyerekek ellopják 1991 és 1992 körül a showt előlük. Volt szakmai féltékenység?
Volt bizony. Teljes elzárkózást és visszautasítást éreztünk. Főleg a szakmai sajtó részéről. Akkor már külföldön hatalmas tábora volt ennek a laza, feelinges rockzenének, de itthon még senki sem játszott ilyet. Mi pedig elég nyitottak voltunk (mint az alterek többsége) és nem álltunk be a sorba, hanem új utat akartunk és mertünk járni, és olyan zenét játszani, ami nekünk tetszik. Nem törődtünk senki véleményével, csak mentünk a saját fejünk után… és bejött (nevet).
Nyilván felmerült az első lemez megjelenése után, hogy milyen irányba lépjen a zenekar. Meglepő, hogy inkább a klasszikus blues felé léptetek az akkor abszolút csúcson lévő grunge helyett. Ti érzékenyek voltatok a trendekre, de a grunge kimaradt, pedig logikusabb lett volna, mint a blues…
Akkoriban, azért sokat mozogtunk „motoros” berkekben, az a világ vett körül minket. Az a sok amerikai zene és feeling, amit hallgattunk, és ami hozzátartozik ehhez az életérzéshez, végül aztán hatással volt a készülő lemez dalaira is.
A lemez megjelenése idején lett tökéletes a western image. Honnan lehetett például beszerezni a kalapokat?
Az egész csapat nagy kedvencei voltak abban az időben a koszos spagetti western filmek. Az az image, a hangulat nagyon bejött. Valami borgőzös bulizás alatt-után pattant ki a szikra Zoli fejéből (ő volt a designer a csapatban) hogy, legyünk mocskos western hősök. Neki volt otthon egy külföldön vásárolt, eredeti cowboy kalapja és kabátja. Erről a mintáról csináltattunk aztán egy kalap készítővel magunknak is kalapokat. Átalakítottunk néhány régi kabátot, aztán irány a poros kőbánya és megvolt a legendás új image.
1992-ben még nem omlott össze a hazai vinylgyártás. Miért nem ragaszkodtatok a vinyl formátumhoz?
Mert akkor a CD volt az új trend. Mindenki ebbe az irányba lépett. Az számított a jövő hanghordozójának. A kazetta mellett a bakelit is letűnőben volt. Nem tudhattuk, hogy 30 év múlva újra a reneszánszát éli majd.
Vannak szöveghelyek („Baby, ezt nem élheted túl”), amelyek beidézik az FO-t….Sosem fordult meg a fejetekben, hogy eljátszatok vagy áthangszereljetek a Sex Action fénykorában (1991-1993) egy-egy „nem olyan darkos” FO System-számot?
Soha (nevet) …már az is szentségtörésnek számított az elkötelezett FO-sok körében, hogy én csináltam egy ilyen „mocskos-ösztön” rock zenekart. Hát még ha tudták volna, hogy azoknak a szövegeknek a nagy részét is én írtam… (nevet) Szóval nem akartam keverni a két dolgot. Az FO-val elértük amit egy underground csapattal lehetett. Megírtam mindent, amit éreztem és nem akartam tovább ismételni magam. Ezért volt szükségem akkor egy ilyen hatalmas zenei váltásra.
Volt olyan vidéki művelődési házas fellépés a hőskorban, ami kiverte a biztosítékot a szervezőknél? Ha sztriptíz-show nemcsak a pecsás koncerteken volt, hanem vidéken is, akkor az nem biztos, hogy az tetszett a helyi szervezőknek.
Vidéken inkább csak spontán „vetközős-showk” alakultak ki a színpadon és az öltözőkben a helyi, könnyebb vérű lányokkal. A látványos sztriptíz műsorokat a pesti nagy bulikra tartogattuk. A ’90-es évek elején már nem szóltak bele az ilyen színpadi műsorba. Mondjuk, mikor Szasza a PeCsa Szabadtéren több ezer ember előtt letolta a gatyáját és elővette a ….-t, abból azért komoly balhé lett.
Volt egy bizonyos koncert, amikor a fujjoló FO-s rajongókat elnyomták a rocker gyerekek? Vagy ez fokozatos volt? Lement néhány klip a Ligeti-féle Rockstúdióban, stb…
Akkoriban még nem volt közösségi háló, internet, a zenék főleg másolt kazettákon, a hírek pedig magazinokkal és szájhagyomány útján terjedtek. A bemutatkozó koncertünk a nagy Ganzban olyan sokkolóra sikerült, hogy már azzal elindult a hírünk. Utána pedig a Beatrice előzenekaraként bejártuk a vidéki nagyvárosokat. Pár hónap alatt már telt ház előtt játszottunk a Fekete Lyukban. Emellé még jött persze a „rossz hírünk”, szóval tényleg elég rövid idő alatt ismertek lettünk és nagy táborunk lett, még eltévelyedett FO-sokból is…
Terveztek egy 27 éves lemezbemutatót az eredeti felállással, vagy valamilyen formában eljátsszátok az anyagot?
Most inkább a jövő áprilisi Sex Action 30-ra készülünk, amibe azért beleszőjük az Olcsó Élvezet dalait is. És természetesen az eredeti felállásban játszunk.