Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 398
  •  
    398
    Shares

“Azzal, hogy székelyként most én énekelhetem el Bánkot Trianon 100. évfordulóján, úgy érzem, hatalmas a felelősség rajtam, rajtunk. Meg kell értenünk a múltunkat és a jelenünket, és ez csak úgy lehetséges, ha tényleg ilyen igaz magyar témákkal, ügyekkel foglalkozunk, és beleállunk ennek a borzasztó jubileumnak a komolyságába” – mondja a  világszerte is ismert és népszerű bariton, Molnár Levente, akit ma este a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon láthatunk Bánk bán szerepében.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Korábban az Operaházban énekelte Bánkot, az előadás New Yorkba is eljutott, de ez most más lesz, úgy fogalmazott, hogy „egy kompromisszumok nélküli, nagyon vagány előadás lesz”. Ez alatt mit ért pontosan?
A Nádasdy-változat az, amit mindenki ismer, ennek különlegessége, hogy baritonra írták a címszerepet. Igazából ez az a modern változat, ami teljes mértékben megfelel minden dramaturgiai kérdésnek és kihívásnak. A mostani előadás érdekessége, hogy nagyon erőteljes hangok és erős színészi játék jellemzi. Monumentális a színpad és a díszletek is, de ami még fontosabb, hogy a darab valóban olyan szellemiségben született meg, amilyet megérdemel. Ez a rendezés grandiózus és elképesztően vagány.

Az, hogy 2020-ban, Trianon 100 éves évfordulójának évében kerül színpadra, már önmagában erőteljes szimbolikával bír.
Igen, annak idején Nádasdyék szintén egy székely embernek, Palló Imrére írták ezt a modern verziót, s azzal, hogy székelyként most én énekelhetem el Bánkot Trianon 100. évfordulóján, úgy érzem, hatalmas a felelősség rajtam, rajtunk. Meg kell értenünk a múltunkat és a jelenünket, és ez csak úgy lehetséges, ha tényleg ilyen igaz magyar témákkal, ügyekkel foglalkozunk, és beleállunk ennek a borzasztó jubileumnak a komolyságába.

Mire fektet hangsúlyt a Vidnyánszky-féle rendezés?
Az egyik nagy hangsúly a magyarság ziláltságán van. Minden ilyen zavaros állapot után jön egyfajta letisztultság, nem mondom, hogy ez pont most következik, vagy hogy ebben vagyunk épp, de azt tudom, hogy ez a rendezés példaértékű lesz. A Coopera egyéni értékeink bemutatására törekszik, arra, hogy a magyarság számára igazi értéket mutathasson be. Ez tradíció kellene, hogy legyen, főleg egy ilyen ünnep környékén, mint augusztus 20. Arra vállalkozunk, hogy ennek a grandiózus előadásnak híre menjen az országban és a Kárpát-medencében és nemzetközi szinten is – száz előadást tervezünk a Trianon 100 évfordulóhoz kapcsolódva itthon és külföldön is.

Mit kell tudnunk a szereposztásról?
Mindenkinek olyan az alapkaraktere, ami valóban hasonlíthat az akkori időkéhez, mégis nagyon jól tud párosulni egy modernebb díszlettel, egy modernebb eszköztárral. Rengeteg olyan motívum, megmozdulás, játék jelenik meg a fő mondanivaló mögött, ami alátámasztja Vidnyánszky Attila rendező és Kesselyák Gergely karmester zsenialitását. Minden áriának izgalmas a felépítése, nagyon jó a dramaturgia is. Ki kell, hogy emeljem Fischl Mónikát, akit nem operaénekesként ismerünk, de kiváló kvalitásai vannak, hihetetlenül szépen tudja megformálni Melindát, aki az egyik töréspontja a Bánk bánnak. Kováts Kolos szintén nagyot énekel és olyan élethűen ábrázolja Tiborcot, hogy azt mondhatom, élvezet ilyen partnerekkel együtt játszani. Kálmándy Mihály szintén belead mindent, ereje teljében lévő bariton, és a Gertrudot megformáló Mester Viktória is egy vérbeli, kőkemény operaművész. Kompromisszum nélküli a szereplőválogatás, nagyon erős a csapat, úgyhogy szerintem mindenkinek izgalmas lesz az előadás.

Bánk bán a magyar történelem egyik legismertebb alakja, mennyire nehéz egy ilyen összetett figurát megformálni? Mik voltak a kiindulópontok e szerep alakításakor?
Ebben a rendezésben Bánk a szikla, az erő, egy példakép, aki a stabilitást képviseli, aki a végsőkig kitart az elvei mellett. Ilyen emberekre mindig szükség van, ezért úgy érzem, a bánki téma mindig aktuális. Könnyen azonosulok vele, talán ez az a karakter, akivel a legkönnyebben. Nagyon érdekes az az élethelyzet, ahogy egy jól megtermett falusi székely ember eljön ide, és rácsodálkozik bizonyos értékbeli különbségekre. Izgalmas tud lenni, amikor látja, milyen értéktorzuláson megy keresztül egy főváros, egy kulturális vezetés, vagy egy intézmény vezetése, és egyszerűen próbál ez ellen hangot emelni. Szerintem egyébként sok esetben nem föntről kell táplálkozni, hanem visszanyúlni Bartókhoz és Kodályhoz.

Mit adhatnak ma nekünk ők?
Gondoljunk csak egy jó magyaros hangközre, ami ha megszólal, akkor már szeretjük, és a világ is szeretni fogja, mert ki van éhezve a hungarikumokra, az érdekes, sajátos hangú kultúrák produkcióira. Ezért mondom mindig, hogy Bánk bánnak lenni izgalmas, ugyanakkor egyszerű is, mert a saját értékeinket kell megmutatnunk. Bánk bán szereti a hazáját, szereti a családját – ez a kettő a legfontosabb a számára. Jót akar a népének és harcol érte. Sokan ezt nem tartják ma fontosnak, ezért szükségük van útmutatásra, ebben segíthet Bánk karaktere. Ő egy töprengő, hamleti figura, aki folyamatosan gondolkodik, és keresi a legkisebb rosszt a választási lehetőségek közül. Egy igazi államférfi. Ilyen figurákra van szüksége a magyarságnak ahhoz, hogy tudja értékelni a meglévő értékeit, szerintem ebből érdemes kiindulni.

magyarosság, amit említett, hogyan értelmezhető a világ pódiumain, gondolok itt arra, hogy a Bánk bán a nemzetközi repertoárban a mai napig nem bír jelentős súllyal.
Szerintem a Bánk bán tudja, mit kell tennie. Nem kell, hogy sztáropera legyen, nem az a dolga. Sokan keseregnek azon, hogy ezt a csodálatos művet mennyire kevesen ismerik, erre én azt mondom, hogy a Bánk bán felfedezésre vár, meg kell érnie hozzá a világ kulturális elitjének, hogy felfedezze, milyen csodálatos a magyar kultúra. Egyébként rengeteg olyan külföldit ismerek, akinek a Bánk bán a kedvenc operája. Nemcsak a zene, de a mondanivalója miatt is.

Amikor kijutott New Yorkba ez az előadás – szintén Vidnyánszky Attila rendezésében – a Hazám, hazámat állva tapsolták. Akkora sikere volt, hogy Plácido Domingo azt mondta: Levente, magának ezt még sokat kell énekelnie, sőt, tenor már ne is énekelje, mert ennek így kell szólnia!

Visszatérve, azt hiszem, hogy ezt a témát boncolgatni még nem trendi nyugaton. De amilyen karakteressé vált az utóbbi években a magyar politika, úgy válik majd érdekessé a magyar kultúra is.

A tervek szerint nemzetközi turnén kívánják a Bánk bánt az azt megillető helyére emelni. Hogy látja, ez mennyiben valósítható meg?
Kékszakállú már meghódította a világot, ez már a nemzetközi kultúra része a maga sajátos történetével. Tegyük hozzá, hogy Bartók nélkül csak fele olyan híres lenne. Erkel szintén nagyot alkotott Katona nyomán, ne felejtsük el, hogy ez az első igazi nagy drámánk. Magyarországon kultusz épült köré, de nehogy elhiggyük, hogy nem lesz a Bánk bánból is hamarosan világhírű opera. Nem kérdéses, hogy ez így lesz. Pláne azért, mert nagy büszkeségünkre, kiváló énekeseink vannak. A Cooperával azon vagyunk, hogy a nemzetet összetartsuk, hogy a Kárpát-medence erőt tudjon mutatni, és persze, hogy a nemzetközi opera szcéna figyelmét is magunkra irányítsuk.

Vezető kép: Zsólyomi Norbert


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 398
  •  
    398
    Shares