Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Áder János köztársasági elnök a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Magyar Szent István Rendet adta át Marton Éva operaénekesnek és Makkai Ádám költőnek augusztus 20-án a Sándor-palotában. 

MTI

A Szent István Rendet 1764. május 6-án alapította Mária Terézia királynő, és 1918-ig, megszűnéséig a legmagasabb magyar kitüntetés volt. Koptik Odó dömölki apát az 1741. évi Országgyűlésen javasolta egy Szent Istvánról elnevezett nemesi lovagrend létrehozását. 1760-ban, a Habsburg Birodalmat megrendítő hétéves háború idején nyújtott be Esterházy Ferenc gróf – Moson vármegye akkori főispánja, 1762-től magyar kamarai főkancellár – részletes javaslatot az uralkodónak egy civil érdemrend létrehozására az 1757-ben alapított Katonai Mária Terézia-rend mintájára. Esterházy 1764 elején újabb tervezettel állt elő, de a konzervatív udvari körök nyomására ezt több helyen módosítania kellett (a javaslat ellenzői a Katonai Mária Terézia-rend és az Aranygyapjas rend tekintélyének csorbulásától tartottak).

Mária Terézia 1764. február 20-án fogadta el az előterjesztést, és Esterházyt nevezte ki az alapítandó rend kancellárjává. A királynő döntésében szerepet játszhatott, hogy 1764 júniusára Országgyűlést hívott össze, amelyen a hadiadó emelését szerette volna elérni, és gesztusával a rendek jóindulatát igyekezett elnyerni. (Mária Terézia Szent István király utódaként nem sokkal korábban kapta meg XIII. Kelemen pápától hivatalosan az apostoli király címet.)
A Szent István Rendet (Insignis Ordo Sancti Stephani) a királynő legidősebb fia, József főherceg (a későbbi II. József) római királlyá történő koronázásának napján, 1764. május 5-én alapították, és másnap már meg is történtek az első adományozások.

A rend magyar jellegének hangsúlyozása érdekében a királynő magyar viseletben jelent meg, kíséretét kizárólag magyar nemesek alkották, és fontos szerepet játszott a ceremónián a magyar testőrség. A rend ünnepe augusztus 20., Szent István király emléknapja, nagymestere pedig az uralkodó lett, latin nyelvű jelmondata így szólt: “Publicum Meritorum Praemium”, azaz a köz szolgálatában szerzett érdemek jutalma. Az alapszabály a rend tagjainak számát százban határozta meg három osztályban: 20 nagykeresztes, 30 parancsnok és 50 kiskeresztes, a létszámba az egyházi tagokat nem számították bele. A kitüntetést csak férfiak kaphatták (az egyetlen kivétel az alapító, Mária Terézia volt), az első két osztályban a kitüntetés elnyeréséhez négy nemzedékre visszamenőleg nemesi származást kellett igazolni, bár ettől kivételes esetben eltekintettek. A nagykereszt tulajdonosai belső titkos tanácsosi, a parancsnoki kereszt birtokosai grófi vagy bárói, a kiskeresztesek pedig bárói rangot kérelmezhettek.

A három osztály jelvénye nagyságban eltérő, aranyszegélyű, sötétzöld zománcos kereszt volt, fölötte a magyar királyi korona képével (a nagykereszthez csillag is járt). A kereszt középpajzsa kerek, vörös zománcos, benne a koronás zöld hármas halmon fehér kettős kereszt áll, jobbról M. T., azaz M(aria) T(eresia) kezdőbetűk arany színben. A középpajzsot aranyszegélyű karikagyűrű fogja körbe, benne a rend jelmondatával. A jelvényt az első osztályban jobb vállon átvetett vállszalagon, a második osztályban nyakon, a harmadikban gomblyukban viselték. A rendnek külön öltözete is volt (vörös bársonyruha, vörös tafotával bélelt és hermelinnel szegélyezett zöld bársonymente és kócsagtollas vörös bársonykalap). A tagság nem volt örökölhető, a jelvényt és a ruhát a kitüntetett halála után vissza kellett szolgáltatni.

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as felbomlása után a Szent István Rend megszűnt, újjáalapítását az a vita is nehezítette az immár független Ausztria és Magyarország között, hogy Mária Terézia osztrák főhercegnőként, német-római császárnéként vagy magyar királynőként volt-e alapító. Az 1938-as Anschluss (Ausztria német bekebelezése) után Horthy Miklós kormányzó rendelkezett a Magyar Királyi Szent István Rend adományozásáról, és átvette a rend nagymesteri tisztségét, de a felújított rendet csak néhány alkalommal adományozták. A kitüntetéssel az adományozók elsősorban a polgári szolgálatokat kívánták elismerni, politikusok, diplomaták, hivatalnokok, a 19. században már művészek és tudósok is megkaphatták. Az elismerést azonban protokolláris és külpolitikai okokból is adományozták, így a kitüntetettek között szerepel a szabadságharcot leverő Windischgrätz herceg, a bevonuló orosz csapatok parancsnoka, Konstantin orosz herceg, a megtorlást vezénylő Haynau, 1938 után Hermann Göring, a német Harmadik Birodalom marsallja és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter.

A Szent István Rendet 1946-ban, a köztársaság kikiáltásakor megszüntették, majd 2011-ben megújították. Az ismét legmagasabb magyar állami kitüntetésnek számító Magyar Szent István Rend a Magyarország érdekében tett legkiemelkedőbb, különleges érdemek, kimagasló életművek, nemzetközi téren szerzett jelentős értékek elismerésére szolgál. A kitüntetést 2013 óta augusztus 20-án a miniszterelnök előterjesztésére adományozza a köztársasági elnök, aki tisztségénél fogva maga is kitüntetett. A Magyar Szent István Rendnek nincsenek osztályai, de a jelvény ugyanolyan, mint amilyen Mária Terézia korában volt. 2013-ban Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok úszó és Lámfalussy Sándor magyar születésű, Belgiumban élő (belga állampolgárságú) közgazdász, bankár, az “euró atyja” részesült az elismerésben. 2014-ben Kertész Imre Nobel-díjas író és Rubik Ernő Kossuth- és állami díjas építészmérnök, feltaláló, 2015-ben Polgár Judit sakk Oscar-díjas nemzetközi sakknagymester és Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerző-karmester vehette át a legmagasabb magyar állami kitüntetést.

MTI Fotó: Bruzák Noémi

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •