Október utolsó péntekén a Pesti TV is bemutatja Leslie Mandoki ’56-ról szóló dokumentumfilmjét, a Szabadságvágyat, amelyben a világhírű zenész rendezői és produceri feladatokat is vállalt. A film három neves történésszel, az amerikai Larry Schweikarttal, a német Guido Knopp professzorral és Schmidt Máriával, a Terror Háza Múzeum főigazgatójával közösen helyezi új megvilágításba az 1956 októberében történteket, azok egész Európa történelmére továbbgyűrűző hatásait. A dokumentumfilm legizgalmasabb és legérdekesebb szereplője Mihail Gorbacsov, korábbi szovjet elnök, aki Mandoki barátjaként vállalta el azt, hogy beszél a szabadságharcról. 

LSZF – 061.hu

Miért kezd el foglalkozni 1956 történéseivel egy magyar származású, világhírű művész 1956 történéseivel? – merülhet fel a kérdés bárkiben a Szabadságvágy kapcsán, ám a válasz Leslie Mandoki szerint egyszerű. “A magyarságom nem egy télikabát, amelyet nyáron leveszek. A hazáját, a gyökereit az ember egy egész életen át szolgálja, legyen bárhol is a Földön”, magyarázza a zenész, aki elmesélte portálunknak, hogy három és fél évesen maga is átélte a Sztálin-szobor ledöntését, ugyanis édesapja vállán üldögélt a mai Ötvenhatosok terén a szobordöntés pillanatában.

A forradalom első napjával kapcsolatban Leslie felidézte:

„Amikor három pesti diák meghalt a lakásunkban az orosz sortűz után, apám felvette az egyik géppisztolyt, lement harcolni, dobálta a Molotov-koktélokat a tankokra.”

Ezen történetek tükrében nem csoda, hogy Mandoki családjában előkerülnek a családi legendák. “Sajnos a gyermekeim nem ismerhették édesapámat. Egyszer amikor róla beszélgettünk otthon, a Starnbergi-tónál, elmeséltem neki, hogy 1956-ban a velük egykorú gyerekek hajlandók voltak feláldozni az életüket a szabadságért. ’89 nem történhetett volna meg ’56 nélkül. A magyar szabadságvágy egy hatalmas szellemi érték, egyfajta világörökség, amely nélkül még mindig a kommunista diktatúra uralná fél Európát. Ennek a sztorinak a hatására mondta a fiam, hogy kihagy egy szemesztert az iskolában, hogy megcsináljuk ezt a filmet.”

Fontos kiemelni, hogy a filmben több ’56-os szemtanú is megszólal, akiket a rendező akkor ismert meg, miután 1975-ben elhagyta az országot. “Az ’56-os kitelepülők még aktív részesei voltak az amerikai és német magyar közösségeknek, ott találkoztam velük, és némelyikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Sokat beszélgettünk a Szabad Európa felelősségéről, arról, hogyan hagyta cserben akkoriban az országot a nyugat. Amikor elkezdtünk forgatni, nagyon hálásak voltak azért, hogy életük utolsó éveiben még egyszer felidézhették ezeket a történeteket, hátrahagyva őket a jövő generáció számára.

Nagyon megrázó történeteket is hallottunk, amelyek főleg a gyerekeimet viselték meg,

például amikor két tizenéves barát együtt harcolt, ám az egyiküket a másik szeme láttára lőtték le. Könnyek között mesélte el ezt egy 85 éves harcos, de a régi fotókon is megelevenedett a szabadságharc, ugyanis Stuttgartban a Mercedes 95 esztendős sztárfotósa szörnyű momentumokat kapott le, például azt, amikor a Vörös Hadsereg lőtte az embereket a Parlament előtt.  ”  

A szemtanúkon kívül számos politikus és történelmi személyiség (mások mellett Bodo Hombach, Horst Teltschik, Gregor Gysi, Edmund Stoiber és Sigmar Gabriel), Leslie Mandoki munkásságához köthető művész (Peter Maffay és Till Brönner), valamint Charlotte Knobloch, a müncheni és felső-bajorországi izraelita közösségek elnöke is színesíti a historikus kitekintést. Mihail Gorbacsov kifejezetten kritikusan elemzi az orosz szerepet, de két fontos német politikus, Markus Söder bajor miniszterelnök és Armin Laschet Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke is feltűnik a filmben.

“A magyar szereplők között van Baranyi László színművész, aki szabadságharcosként szerzett emlékeit összegzi, Andy Vajna, 2019-ben elhunyt világhírű producer. Lobenwein Norbert számos hazai fesztivál alapítója is megszólal, aki az 1989-es páneurópai pikniken átélt epikus pillanatiról mesél” – összegez Leslie a film kapcsán.

“A mostani fiatalok sokkal nehezebb helyzetben vannak, ugyanis mi nem ültünk kaliforniai algoritmusok által vezérelt buborékban.

Nagyon sokra tartom a mostani generációt, de azt hiszem, a mi korosztályunktól el kellene tanulniuk egy-két dolgot. A mai világ nagy kihívásait a hozzám hasonló régi srácok, akik láttak már egy-két csatamezőt és a harcos ifjak tudják megoldani, ennek tükrében még fontosabb ’56-ról és ’89-ről beszélni.”