A napokban jelent meg Németh Alajos, azaz Lojzi Sóhajok lépcsőháza című, erdélyi élmények ihlette szólóalbuma.  Ennek az épületnek remek a statikája, és remek kilátás nyílik onnan Pestre, Budára, és még Székelyföldre is. Nem álltunk meg a folyosón, betekintettünk olyan zugokba, amiket az elmúlt negyven évben még nem mutatott meg nekünk. A Bikini vezetőjével, Németh Lojzival beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Ha egy képzett zenész, aki jazz-rock jellegű zenekarokban kezdett, szólólemezt ad ki, ott arra gondolunk, hogy nagy ívű szólókban „önmegvalósít”. Te pedig visszafogtad magad… Mi ennek az oka?
A Sóhajok lépcsőháza inkább szerzői lemez, mint előadói, amelyen a gondolatoknak nagyobb a szerepe, mint a jazz-rockban megszokott akkordoknak és hangszerszólóknak. Nem akartam eltérni a már 34 éve kialakult stílusomtól, amit megszoktak tőlem és amit szeretnek bennem.

Meglepő, de sem az album címe, sem a borító nem utal közvetlenül Erdélyre. Szándékolt volt, hogy nem akartál egy „nemzeti rockos” jellegű lemezt készíteni?
Kezdetben Szerelmem Erdélyország, később Tündérország munkacímen készült a lemez. Ahogy épültek egymásra a dalok és készültek a szövegek jöttek újabb gondolatok, amelyek kibővítették a tartalmat, így az album másik fele elkanyarodott az eredeti témától, mint például a Csak szeretni kéne, Engedd, hogy szóljon a rádió, Nem az a dal, és a Menj, ha menni kell című dalok. Valóban nem lehet ráfogni a lemezre, hogy „nemzeti rockos”, de az album nagy része mégis az Erdélyhez fűződő kapcsolatomról és az ott ért élményeimről szól.

Lojzi4

Úgy beszélsz Erdélyről, hogy a zene is nélkülözi a népzenei hatásokat. Tehát szándékoltan egy klasszikus, a Bikini zenei világától nem teljesen eltérő rocklemezt akartál összehozni?
Bartók az Este a Székelyeknél című munkájában a lá pentaton dallamvezetés meghatározó, mint ősi népzenei elem. A lá pentaton dallamvezetés az én lemezemen is tetten érhető, csak itt rockzenei köntösben. A Bikini zenei világát pedig nem tudom eltaszítani magamtól, hiszen azok a dalok is az én gyermekeim.

Ez részint lírai hatású album, a Bikini számos nagyszerű szövegíróval dolgozott, akiknek nagyon is jól állt a líra… Fel sem merült benned hogy a bevált szövegírókkal dolgozz? Ez az album ahhoz túlságosan is személyes jellegű élményanyagra épít?
Hálás vagyok az égnek, hogy valóban nagyszerű szövegírókkal dolgozhattam együtt az elmúlt 40 évben. A dalszövegek megfogalmazásában azért benne voltam én is, hiszen nagy részüket D. Nagy Lajos karakterére kellett átszabni. Jelen esetben, egy dalt leszámítva elég voltam egyedül dalszövegírónak, hiszen annyira személyes élmények lettek megfogalmazva, hogy ezekhez nem kellett társszerző.

Lojzi frontfotó

A Nem az a dal szövegét részint Feró írta, még a rendszerváltás előtt született, és akkor nem jelenhetett meg… Melyik lemezre készült volna? Milyen indokkal adta vissza az MHV? A rendszerváltás óta eltelt 26 év. Miért csak most vetted elő?
Idézem Feró szövegrészét a Nem az a dal című számból. „Ez a dal már nem az a dal, csak bolyongok immár céltalan, szájharmonikám roncsain, egy kiégett világ diszharmóniája szól”. Ez a gondolat a Hova lett… című Ős- Bikini lemezen szerepelt volna, de az akkori hatalom túl dekadensnek ítélte, így nem kerülhetett fel az albumra. A szövegrész tartalma ugyanúgy ráhúzható a mai társadalomra, mint akár az egész világra. A dalban megfogalmazott, szülőföldjét elhagyni kényszerülő fiatalember, melyet Huszti Béla fogalmaz meg. Utolsó két sorát idézem: Hol a haza és hol az Isten és hova lett minden, amiben hittem. A Hova lett minden itt kapcsolódik vissza a 34 évvel ezelőtt megírt Hova lett… című lemezhez.

Ezzel az anyaggal még nem akarsz koncertezni, megvárod a második szólóanyagot. Annak is hasonó lesz a karaktere? A hírek szerint a Müpában fogod bemutatni. Ott már nem lesz rockos a hangszerelése?
Ember tervez, a többit tudjuk. Bármilyen hely alkalmas egy jó koncerthez, de a MÜPA valamiféle méltóságot sugároz. Adtunk már jó hangulatú koncertet a Művészetek Palotájában, ha tényleg itt rendezem a bemutató koncertet, ez is biztosan jó lesz.

Lojzi1

Bikini-bulikon lehet egy Sóhajok lépcsőháza-blokk, vagy határozottan leválasztod a Bikiniről ezt a munkát?
Szeretném, ha ez a lemez, illetve produkció önálló életre kelne. Nem akarom a Bikini mögé bújtatni. Bár a Bikini tagjai játszották fel a lemezt és itt szeretnék köszönetet mondani nekik az alapos és kiváló munkáért, nem akarom összemosni a kettőt.

Ugyanez másképp: énekel a lemezen Keresztes Ildi, Feró, Sipos Péter… de D.Nagy nem. Miért nem? Az „bikinissé” tette volna?
Ha Lajos énekelne a lemezen, akkor tényleg ez lenne a soron következő Bikini produkció. 2014 májusában megkértem, hogy vegyen részt a munkában, de akkor elfoglaltságaira hivatkozva visszautasított.

Mit szólt a feleséged a dalokhoz? Hogy viszonyul a Lánykérő és a Nincsen maradásom című dalokhoz? Nyilván ő ihlette, de esetleg voltak-e javaslati, hogyan írd meg a dalt?
A feleségem egy angyal. Sugárzik belőle a szeretet, és minden, ami egy embert emberré tesz. Bár nem szereti a nyilvánosságot, örült, hogy a párja megfogalmazta zenében életének legboldogabb és legizgalmasabb pillanatait. A Lánykérő című dal az esküvőnkről szól, a Nincsen maradásom pedig a lemezen már másodszor, a szülőföld elhagyását fogalmazza meg. Erre a dalra tervezek videót, amit nyáron forgatunk Székelyföldön.