Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Tavaly év végén a Főnix Csarnokban ért véget a Tankcsapda Rohadék Rockcsempész Turnéja, melynek során 62 helyszínen játszottak. A turné végén új kiadvánnyal lepték meg rajongóikat: a „Dolgozzátok fel!” dupla feldolgozás albumból egy hónap alatt lett 2016 legsikeresebb lemeze. Április 28-án, négy hónap szünet után látványos produkcióval tér vissza a zenekar, ígéretük szerint az eddigi legizgalmasabb Tankcsapda koncertnek nézünk elébe. Hogy miért lesz olyan izgalmas a buli, miért jó, ha a színpad a stadion közepén áll, és hogyan maradhat lelkes a zenekar majd 30 éven át, erről beszélgettünk a Tankcsapda tagjaival, Lukács Lászlóval és Fejes Tamással.

LEIRER TÍMEA – 061.hu

Egy Aréna koncert óriási dolog egy zenekar életében, nagyon csodálkoztam, hogy a Tankcsapda eddigi 28 éves története során eddig nem jött el ennek az ideje. Miért kellett ilyen soká várni a Tankcsapda Aréna koncertre?
Fejes:
Többször is felléptünk már az Arénában, de igazán önálló koncertünk valóban még soha nem volt.  Játszottunk egy-egy koncertfolyam vagy rendezvény résztvevőjeként és zártkörű bulink is többször volt már az Arénában. De az első saját szervezésű, önálló koncertünk most, április 28-án lesz az Arénában.

De miért csak most?
Fejes
: Így alakult. Talán a minden évben, a hasonló kaliberű debreceni Főnix csarnokban megtartott buli miatt nem volt hiányérzetünk, ezért nem szerveztünk Aréna koncertet. Ráadásul a Főnix mellett néha évi 80-90 koncertet is lenyomunk. Az a típusú zenekar vagyunk, akik sokat koncerteznek, nem csak évi 3-4 nagyobb bulira fókuszálnak. Ahelyett, hogy a próbateremben ücsörögnénk, szeretünk inkább a közönség közelében lenni. De most azt éreztük, hogy tartozunk már egy Aréna koncerttel.

Mi az, hogy tartoztok? Magatoknak vagy a közönségnek?
Lukács:
28 év alatt azért illik összehozni egy önálló Arénát, ezért mondhatjuk esetleg, hogy tartozunk még vele a közönségnek. Meg talán, ha lenne ilyen, a zenekar bakancslistáján is szerepelt volna, hogy egyszer fellépjünk az Arénában önállóan, úgyhogy április 28-a után ezt is kipipálhatjuk majd.

Fotó: Horváth Péter Gyula

De azért presztízsértéke van egy Aréna bulinak, nem?
Fejes
: Sosem érdekelt minket, hogy minek van presztízsértéke és minek nincs. Ha ez számított volna, talán megtettük volna, hogy kihagyunk egy évet, egyáltalán nem lépünk fel, aztán csinálunk egy dupla Arénát. De nem ez volt a fontos.

Ebből úgy tűnik, mintha mindent nagyon ösztönösen csinálnátok, mintha nem is lenne előre megtervezve semmi.
Lukács:
A Tankcsapda valóban egy nagyon ösztönös zenekar azzal együtt, hogy igen tudatosan építjük a csapat karrierjét és szervezzük a fellépéseket. Igyekszünk kitalálni mindig valami újat, amivel fellelkesíthetjük a közönséget és nem mellesleg saját magunkat is felspannolhatjuk.  Így aztán az április 28-i Aréna koncert sem egy szokványos buli lesz. Mindenképpen azt szerettük volna, hogy ez más legyen, többet adjon, mint egy „szokásos” Tankcsapda-koncert. Ha „csak kiállnánk” és eljátszanánk a dalainkat, az pont ugyanolyan lenne, mint a Főnix csarnokos bulik, vagy mint a Sziget koncert. Ezért azt találtuk ki, hogy a színpadot az Aréna közepére tesszük majd, így a közönség minden oldalról láthat majd minket. Eddig erre még nem volt példa a Tankcsapda történetében, de más hazai zenekar sem nagyon próbálkozott ezzel.

Miért pont ezzel az újítással álltatok elő?
Lukács
: Azt akartuk, ne csak attól legyen más a koncert, hogy többen férnek be, mint bármilyen más helyszínre. Mi nemcsak turnézni és koncertezni szeretünk, hanem szeretjük időről időre újabb kihívás elé állítani magunkat. Amikor úgy éreztük, hogy valami a szó rosszabbik értelmében kezd rutinná válni, akkor igyekszünk azonnal kitalálni valamit, amivel kizökkentjük a zenekart a megszokott kerékvágásból, így kerülve el, hogy egy idő után magunkat ismételjük. Ezért úgy döntöttünk, hogy ha egy olyan helyszínen vagyunk, ahol végre a „közönség között” játszhatunk, akkor ezt fogjuk tenni.
Fejes: Onnan jött az ötlet, hogy nagyon szeretünk játszani nagy helyszíneken és kisebb klubokban is. Az Arénában a középen elhelyezett színpaddal mindkét koncertezési metódus pozitív hozadékát próbáljuk visszaadni. Sok embernek fogunk játszani úgy, hogy közben megtartjuk a klubokat idéző intimitást is. Az atmoszféra klubszintű lesz a látvány pedig gigászi. Erre törekszünk, és ezt a kettőt így ötvözni elég nagy kihívás.

Technikailag jelent nagy kihívást?
Lukács:
Természetesen. Jóval összetettebb, macerásabb, mint egy egyenes vonalban elhelyezett színpad. Nagy kihívás hangtechnikailag, sok a buktató, hiszen azt szeretnénk, ha a terem minden pontján ugyanolyan jól hallana minket mindenki. Igyekszünk megugorni ezt a lécet is, ezzel egy újabb saját magunk elé állított próbát teljesítenénk. Ráadásul – nem mondom, hogy soha többé, de – egy jó ideig biztosan nem is lehet egy ilyen színpadon, ilyen technikával látni és hallani a Tankcsapdát.

Fotó: Horváth Péter Gyula

28 éve vagytok együtt. Tényleg mindig kell valami új ötlet, ami feldob titeket?
Lukács:
Pontosan, bár nyilván a közönség is örül, hogy mindig kap valami újat a Tankcsapdától. Azt gondoljuk, csak akkor lehet egy zenekart ilyen hosszú ideig sikeresen működtetni, ha a közönség is azt érzi, hogy a zenekar körül mindig történik valami új, hogy kedvenc bandájuk megint bevállalt valami olyasmit, amit korábban nemcsak ők, de talán még mások sem csináltak. Nemcsak zenei értelemben kell ezt érteni, ide tartozik az az ötletünk is, amiért kaptunk hideget-meleget, hogy a lemezeinket már pár éve csak egy bizonyos benzinkút hálózat shopjaiban értékesítjük és az ő támogatásuknak köszönhetően kiváló minőségben, szép kivitelben, de a megszokottnál jóval alacsonyabb áron adhatjuk a rajongóinknak.

Mondjuk emiatt tényleg mondtak mindenfélét a Tankcsapdára.
Fejes:
Amikor elkezdtük, akkor igen, de mindig hasonló reakciókat vált ki, ha az ember valami újszerű dologgal próbálkozik. Ha az ötlet sikeres, akkor előbb a gúnyos megjegyzések jönnek, aztán pedig a követők. Azóta kiderült, hogy mennyire jó ötlet volt és akadtak követőink, több zenekar is ért el ezzel a módszerrel jelentős sikereseket lemezeladás terén. Szerintem mára bebizonyítottuk, hogy nem csak a határokat feszegetjük, hanem sikerünk is van az ötleteinkkel, az emberek jól reagálnak az új húzásainkra.

A tavalyi Dolgozzátok fel! lemez is az újító kategóriában tartozott?
Fejes:
Igen, és tekintve hogy ez idáig hétszeres platina lemez, mondhatjuk, hogy megint vette a lapot a közönség. Ráadásul be kell, hogy valljuk, azért ez a lemez a „kihívás faktor” mellett azért egy kicsit a saját szórakoztatásunkra is készült. Már maga az ötlet is félrészegen, a turnébuszban született.
Lukács: Ne szépítsük a dolgokat ezzel a „fél” szócskával, de valóban így történt. Viccesen azt szoktuk mesélni, hogy mire kijózanodtunk már kész volt a lemez. Persze ez így nem igaz, de nagyon élveztük a hirtelen jött ötletből létrejött felvételeket.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Minden dalhoz van személyes kötődésetek?
Lukács
: Van, amihez van, de olyan is, amihez nincs. Az előadók közül is van, akit jól ismerünk, de olyan is volt, akivel most találkoztunk személyesen először. Volt egy csomó ötletünk, nagyon sok feldolgozható dal képbe került. Ezekkel aztán sakkoztunk, folyamatosan változott a lista, végül megszületett a végleges változat. Nagyon sok szempontot figyelembe kellett vennünk ahhoz, hogy végül meglegyen a kiválasztott 12 felvétel.

A zenészek részéről, akiknek a dalait feldolgoztátok, milyen visszajelzés érkezett?
Fejes:
Volt egy Illés dal átdolgozása, aminek a megjelenéséhez a szerzők nem járultak hozzá, de ezen kívül mindenkitől rendkívül sok pozitív visszajelzés érkezett. Egy kicsit meg is lepődtünk, hogy mindenki mennyire jó fej volt velünk. Nagyon örültem, hogy személyesen találkozhattam például az Omega tagjaival, de az is remek érzés, hogy azóta már többször is interjúztunk együtt Nagy Feróval. Nagyon nagy megtiszteltetés volt ez számunkra, hiszen mi ezeknek az embereknek a hatására kezdtünk el rockzenét hallgatni, majd később zenélni is.

A fiatalokat, akik Tankcsapda dalokat dolgoztak át, mi alapján választottátok ki?
Lukács
: Igyekeztünk olyan előadókat felkérni, akik a saját műfajukban masszív és sikeres előadók. Egyetlen olyan – mondjuk úgy: kezdő – zenekar szerepel a lemezen, akiket kifejezetten erre a lemezre, egy pályázat segítségével találtunk, ez a Pennhurst nevű formáció. Nagyon színes, nagyon szerteágazó produkció született.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A Dolgozzátok fel! albumról megjelentek jó és kevésbé jó kritikák is…
Fejes:
Mindenkinek más az ízlése. Szerintem, ha mi hármunkat külön-külön megkérdeznél a lemezről, akkor is rengetegféle válasz születne. Mindez fokozódik, ha arról a több ezer emberről van szó, akik a lemezt hallgatják. Közülük is mindenkinek megvan a maga kedvence és megvan az a dal vagy előadó is, akit kevésbé favorizál. A lényeg, hogy témát ad a zenénk, hogy beszélnek arról, hogy a Tankcsapda megint valami újat csinált.

Az Aréna koncert előtt Ausztriába mentek, aztán Szlovákiába, majd pedig több koncertetek is lesz Ausztráliában. Másfajta műsorral mentek külföldre, mint amit itthon láthatunk? Változik a setlist?
Lukács: Nem attól függ a koncert műsorának összeállítása, hogy a határon kívül vagy belül játszunk, vagy hány kilométerre vagyunk Debrecentől. Megvan, hogy éppen milyen tematikában turnézunk, és azt visszük a világ minden pontjára. Új album, születésnap, válogatáslemez – bármi is az apropó, nincs speciális határon túli kínálatunk, ez egy Tankcsapda-koncert, és kész. Ugyanúgy, ahogy április 28-án az Arénában sem kell többre készülni, egészen egyszerűen egy Tankcsapda-koncert várja majd a rajongókat. Nem lesznek sztárvendégek, nem lesznek beugró zenészek, hárman zenélünk majd a koncerten. Azt gondolom, hogy egy olyan koncert, ahol a stadion közepén állunk majd, egy nem túl nagy színpadon, amelyen Sidi és én körben mozgunk, Tomi dobszerkója pedig forog, már önmagában is óriási élményt jelent majd a nézőknek is nekünk is.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •