“Az életszakaszok változnak, és most nyugodt pontokra van szükségünk” – Harcsa Veronikával és Gyémánt Bálinttal beszélgettünk Shapeshifter című új albumukról

Nemrég jelent meg Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint Shapeshifter című új albuma, két kiváló belga muzsikus, Antoine Pierre és Nicolas Thys közreműködésével. A lemezt június 27-én mutatják be a Művészetek Palotájában. Harcsa Veronikával és Gyémánt Bálinttal beszélgettünk.

PZL – 061.hu

Számos zenésszel dolgoztatok együtt. Nem féltetek attól, hogy ha egy muzsikus nem „őskövület” egy formációban, akkor csak a profi muzsikus szólal meg belőle, és nem teszi bele igazán a szívét lelkét?
Harcsa Veronika:
Bálinttal régóta és stabilan dolgozunk együtt, a kvartett lemeznek is a duónk a magja, a dalokat ketten írjuk. Amikor a ritmusszekciót hozzáraktuk a dalokhoz, már alaposan összepróbáltuk a produkciót, megvolt tehát az erős mag, amihez a ritmusszekciónak már könnyű volt becsatlakozni. Antoine Pierre-rel és Nicolas Thys-szel dolgozom együtt más projektben is, szóval ez nemcsak egyszeri kollaboráció. És nincs helyettesük, ezt a műsort csak velük játsszuk. Igaz, hogy nem zenélünk együtt tíz éve, de nem is olyan, mintha elhívtunk volna két session muzsikust.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A duótok erős érzelmi közösség. Nem jön zavarba ettől még a profi muzsikus is?
Gyémánt Bálint: A műfajban ez a profizmus megszokott dolog, de mondhatni ez csak a minimum… Nic és Antoine is zenekarvezetők a saját projektjeikben, tehát tudják, hogy mitől működik jól egy adott formáció, és a legteljesebb mértékben támogatják a produkciót. Gondolkodó, kreatív alkotók, akik zeneszerzők is egyben, így mindenen rajtahagyják az ujjlenyomatukat… Hosszú idő óta gondolkodtunk azon, hogy kikkel zenéljünk együtt. Fontos szempont volt, hogy akikkel együtt dolgozunk majd, azok alkotóként is hozzá tudjanak szólni a dalokhoz.
H.V.: A profizmus csak egy nagyon stabil szakmai alap. És mi nem a hideg profizmust szeretjük, hanem azt, ami biztosítja a zene kellő rugalmasságát.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Ha egy jazz előadó nő, akkor sok esetben szexi és szép is, lásd: Diana Krallt, Melody Gardot vagy a poppal házasságot kötött Candy Dulfert. Nem érzed igazságtalannak, hogy a jazzben és a klasszikus zenében igen is számít hogy milyen imázst alakítasz ki, hogy mennyire vagy medializálható
H.V.: Sokat gondolkodtam ezen az elmúlt 10-12 évben, amióta színpadon vagyok… Én matek tagozatról jövök, fiúk között nőttem föl, unokabátyáim kinőtt ruháit hordtam gyerekkoromban, sokszor kockás flanel ingeket. Nekem a színpad mutatta meg, hogy a nőies öltözködés is lehet egyfajta játék, a színpadnak köszönhetően fedeztem fel azt is, hogy milyen sok nagyszerű magyar divattervező dolgozik. Szeretem, ha érdekes szabású egy ruha, ez is kreatív felület.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Veronika, ha jól látom Nanushka táska van melletted…. Amikor koncert előtt hangpróbára mész megnézed, hogy milyen a függöny, milyen színvilága van a tereknek?
H.V.: Amikor a hangpróba zajlik, már nálam van a ruha, de minden koncert előtt végiggondolom mit veszek fel, hiszen ha a klub jellegű Nyitott Műhelyben lépek fel, nyilván nem az a ruha lesz rajtam amit MÜPÁ-ba veszek fel. Számít természetesen a helyszín, de én ezt az egészet úgy fogom fel, mint egy játékot. A ruháival is kommunikál az ember. Szerintem jó, ha megadjuk a módját annak, hogy fellépünk a színpadra, és ezzel kifejezzük azt is, hogy ezek most különleges pillanatok, amit hívhatunk akár ünnepnek is.  A metoo idejében már jobban lehet egy nő önmaga, nem elvárás, hogy mélyen kivágott, szexi ruhában lépjen színpadra. Volt egy rövid időszak az életemben, amikor felvettem az extrémebb ruhákat is, de ma már erről leszoktam.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Nemrég hunyt el Térey János, akivel szerepeltetek együtt például a Müpában… Milyen volt a kapcsolatotok?
H.V.:
Nagyon adtam János véleményére. Egyszer nem tudtam eldönteni egy szerepléssel kapcsolatban, hogy az nekem még belefér-e, és akkor őt kérdeztem. Azt mondta, belefér, csináld, és megnyugodtam. Már nincs közöttünk, de ezek után is meg fogom kérdezni: János, ez belefér? Mert olyan szilárd volt az értékítélete, hogy ha az ő tekintetét képzelem magam elé, jobban fogok tudni dönteni.
GY.B.: Csak néhányszor találkoztam vele. Tudni kell, hogy kocadohányos vagyok… A Hadikban volt egy est, kimentem vele dohányozni, és ott tudtunk beszélgetni. Az volt az első benyomásom, hogy mennyire hiteles ember. És ez két szóból kiderült számomra.

Nem egyszer csatlakoztatok FB-os akciókhoz. Mennyire fontosak a társadalmi szerepvállalások? Voltak mérhető eredmények?
H.V.: Hozzám jött már oda hallgatónk, aki elárulta, hogy az adója 1%-át olyan szervezetnek ajánlotta fel, amely mellett kiálltam a Facebookon, de látom a megosztások eredményességéből is.
GY.B.: Rengetegen próbálnak különböző módon pénzt kérni mindenféle ügyekhez. Ha én garanciát vállalok egy-egy kezdeményezésért, akkor mások is könnyebben tesznek felajánlásokat, mert egy adott előadó hitelesíteni tud egy-egy szervezetet, vagy ügyet.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Shapeshifter az album címe. Az alakváltó szó ma már a sci-fi irodalom és a számítógépes szerepjátékok egyik népszerű kifejezése. Gondolom, nem a sci-fik szeretetére utaltatok…
H.V.: Nem a sci-fi, hanem inkább a pszichedelikus zenék szeretete az, ami megjelenik ezen az albumon. Duóban, egy szál gitárral nehezebben tudtuk a pszichedelikus atmoszférát megteremteni, amiket egyébként nagyon szeretünk, és ritmusszekcióval, elektromos gitárral ismét könnyebbé vált. De a legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy azért alakváltó a lemez, mert duóból kvartett lettünk, de a mag az ugyanaz, azaz a kettőnk közös munkájának folytatása.

A ritmusszekcióval már kötöttebbek lettek a dalok, ugyanakkor a dalok kapnak egy lendületet is. Másképp születtek ezek a dalok?
Gy.B.:
Mindenképpen hatással van az alkotásra az, hogy tudjuk milyen hangszerekre írjuk. Részben a ritmusszekció hatására sokkal több kötött basszust írtunk például.
H.V.:
És persze ilyenkor mindig alkalmazkodom az adott hangi környezethez, a produkció megváltozott dinamikájához, de azért megmaradt a jellegzetes lebegés is, hiszen sokszor nagyon finoman játszik a zenekar.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A lemeznek van egyfajta pán-európai hangulata, viszont egy olyan világ vesz körül benneteket, amikor a tömegturizmus valójában kizsigereli az autentikus városi létet. Ti utazó európai polgárok vagytok, tudtok hatni példával szolgálni, vagy ez az angolszász közösségi össznépi alkoholizmus és egyéb trendek valójában az európai gondolatiságot is kiüresítik… Mit gondoltok erről?
H.V.: Nemcsak a tömegturizmus világa van. Valószínűleg egy bizonyos rétegre tudunk hatni, és ránk is erősen hatott az európai kultúra. Sokat utaztunk keresztül-kasul Európán, az új lemezt két belga zenész közreműködésével rögzítettük. Hét éve élek kétlaki életet. Először Brüsszel-Budapest, majd Berlin-Budapest, most London-Budapest között. Beleláttam más kultúrákba, sok impulzus ért. Most fogok hazaköltözni és ezeket mind hazahozom. Látom, hogy mások is hazajönnek, és európai kultúrát, viselkedést hoznak haza Budapestre. Nemcsak a Bulinegyed van Budapesten, hiszen sokan jönnek a MÜPÁ-ba, van egy izgalmas kulturális keveredés is. Ha érdeklődő vagy, a kultúra világában is ki tudsz teljesedni…

Most jött el az az idő, hogy kell egy biztos pont, egy hely az életetekben, és az Budapest…
GYB: Én Budapesten élek.
HV: Én a férjemmel Londonban, és igen, most jött el a pillanat, hogy hazajöjjünk. Egyébként ő is magyar. Az életszakaszok változnak, és most valóban nyugodt pontokra van szükségünk. Az elmúlt hét évet – amikor beutaztam szinte az egész világot, nagyon sokat láttam – nem cserélném el semmiért, de most megértünk egy új élethelyzetre. Miután hazaköltöztem Bálinttal azután is sokat fogok utazni, ősszel lesz fellépésünk Koszovóban és Azerbajdzsánban és Törökországban is, plusz turnézom a belga Next.Ape formációval. Szóval, rengeteget utazunk ezután is, de legalább a bázis egy helyen lesz.

Miben érhető tetten az album koncepciózussága, amire utalt Bálint egy nyilatkozatában?
GY.B.:
Alapvetően nem úgy állunk egy lemez megírásának, hogy van egy koncepció, aminek mindent alárendelünk, hanem az alkotói munka közben formálódik meg a karaktere. A munkánk során sokat utaztunk, sok nagyvárost ismertünk meg, Veronika szövegei alapvetően reflektálnak erre.
H.V.: De a zene is. A Nights-trilógia is Budapest éjszakájának sokszínűségét mutatja meg, de benne van a városi elmagányosodás is. Londonban sok kreatív, értékes emberrel találkoztam, aki nem találja a társát, és magam is sokféle hangulatot éltem meg a külföldi éveim alatt.

Nagyon jó az új album nemzetközi kritikája. Mi van, ha annyira bejön, hogy a vágyott nyugalom mégsem jön össze
H.V.: Ennél reálisabb látjuk a helyzetet…. Öt éve dolgozunk egy német kiadóval, van egy német ügynökségünk is, így jobban rálátunk a piacra, látjuk, hogy ez egy független kiadónál nem úgy megy, ahogy messziről elképzelik. A legnagyobb multiknál egy-egy lemezszerződéssel fix nagy fesztiválszerződések is járnak. A jelenlegi kiadónkkal és az ügynökségünkkel lépésről lépésre építkezünk, és ez is működik és nincs hiányérzetünk, a kilencállomásos magyar turné előtt az idén már játszottunk Berlinben, Brüsszelben, Londonban, de azt sem érzem, hogy fenyegetne egy hirtelen robbanás. Ha kitartóak vagyunk, és sokat dolgozunk, akkor még több ember ismer meg minket.
GY.B.: De ha fenyegetne is minket ez a robbanás, akkor sincs már olyan jelentősége annak, hogy hol élsz. Európában manapság már olcsón és könnyen közlekedhetsz.

Apropó turné: különböző karakterű pódiumon léptek fel. Mindenhol ugyanazt a műsort adjátok elő, vagy más program lesz mondjuk a MÜPÁ-ban, mint a Pécsi Pirogránit udvarban…
GY.B.: Alapvetően nem tervezünk mást, mint amit a MÜPÁ-ban játszunk majd, de folyamatosan figyeljük a közönség reakcióját, és az előfordulhat, hogy koncertközben változtatunk valamit. Ami működik, hasonlóan hat 30 ember előtt és 1500 ember előtt is.
H.V.: A pécsi Pirogránit Jazz Udvarban öt percig is viccelődhetünk két szám között, a MÜPA ilyen szempontból talán szigorúbb helyszín. Ugyanakkor ott sem árt, ha lazábban állunk egy-egy számhoz, hiszen ott sokan feszengenek a hely eleganciája miatt. A mi közönségünk egy része talán nem hallgat sok jazzt, és mi vagyunk nekik a kivétel, és nekik kell segítenünk a konferálással, a sztorizással. Elmondjuk, hogy a következő dalt a város éjszakai fényei ihlették, ami nekem is segítség lenne más alkotók dalainak értelmezésében.
GY.B.: Mert ugye ha nem tudod, hogy Vivaldi Négy évszakából melyik a tavasz és melyik a nyár, akár össze is keverheted… Sokszor elég csak egy cím, egy kis utalás ahhoz, hogy a hallgatót elindítsuk, hogy aztán maga teljesítse ki a zenei élményt.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

2019-06-25T14:01:46+02:00 2019. június 24.|