Szakcsi Lakatos Béla, a Szabó Gábor, Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas, Nemzet Művésze címmel kitüntetett zongoraművész és zeneszerző a mai napig a jazz koronázatlan királyának számít. Hosszú pályája alatt számtalan formációt és stílust kipróbált, a külföldi és a hazai jazzélet legjobbjaival lépett fel többször; a Szakcsi név és hangzás komoly névjegy. A 73 éves művészt a Rákfogóról, a jazz útjairól és a klímaváltozásról is faggattuk.
AYHAN GÖKHAN – 061.hu
Nemrég a Népdal feldolgozások és improvizációk Bartók Béla emlékére című előadással lépett fel. Bartók hatása óriási, szinte minden zenei műfajban felfedezhető. Ön szerint miért veszik őt elő újból és újból a zenészek?
Jelenleg pont dolgozom egy tanulmányon, amiben Bartók zenéje is szerepet kap. Bartókot előbb népszerűsítették a cigány jazz zenészek, mint a nem cigány jazz zenészek. Számtalan elismert külföldi zenész hosszú időn át tanulmányozta a zenéjét. Chick Corea, aki jó ismerősöm, mindig azzal dicsekedett, hogy neki szinte minden megvan Bartóktól. A jazz terén Magyarországon Oláh Kálmán és én kezdtünk el intenzíven foglalkozni Bartók Bélával, sokat tettünk a népszerűsítése érdekében. Az említett fellépésen a Ludwig Múzeumban a zongorázás mellett azt kérték tőlem, hogy Bartókról is tartsak egy rövid előadást. Megemlítettem például, hogy sokan nincsenek tisztában avval, hogy Bartókot korának egyik legjobb zongoraművészeként tartották számon, illetve hogy kitűnően improvizált. Bartók valódi gyűjtőtégely volt. Összegyűjtötte a régebbi korok és a kortársai zenéjét is, majd az egészből tudott csinálni egy teljesen eltérő, egyedi, rá jellemző zenét, kiegészítve a népzenével. Bartók nem egyedül a magyar népzenében gondolkodott, hanem a világ népzenéjére is odafigyelt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Bartók Béla az első word musician.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A cigány jazz stílus viszont az ön nevével fonódott össze.
Egy időben megpróbáltam a cigányzenét behozni a jazzbe, de végül abbahagytam. Megtanultam úgy zongorázni, hogy szabadon, rubatón, úgymond „cigányosan” játszom, mialatt megy a ritmus. Amikor elismert külföldi zenészeknek adtam elő, mindegyikük lelkesedett érte, nem hallottak korábban hasonlót. Én már gyerekkoromban cigány prímásokkal gyakorolgattam, foglalkoztatott a játékuk, a technikájuk. A cigány származású jazz zenészek zöme már nem képes ennek az életérzésnek a visszaadására.
Ettől még a cigányzene a mai napig világhírű, a rajongók száma végtelen.
Azért világhírű a magyar cigányzene, mert képzeljük csak el, hat-hét ember leül együtt zenélni, és egyszerre játszanak szabadon. Chick Corea, ahányszor Magyarországon járt, egyszer nem mulasztotta el, hogy elmenjen a Margit Kertbe Boros Lajost meghallgatni. Amikor Kocsis Zoltán hatvan éves volt, a televízió egy gyönyörű műsort csinált a köszöntésére. Vitték a tévések, nem tudta, hova, végül nálunk kötött ki. Itt ültünk és beszélgettünk, és én kérdeztem tőle, hogy Zoli, igaz-e, hogy aki nem tud szabadon rubatót játszani, semmit nem tud, mire ő helyeslően bólogatott. A zene legnagyobb ellensége a szögletesség, a zeneakadémiai oktatásban például nem egyszer hajlamosak erről megfeledkezni.
Fotó: Horváth Péter Gyula
1971-ben Jávori Vilmossal az Egyesült Államokban járt, ahol is vett egy Fender zongorát. Meddig játszott rajta és később mi történt a hangszerrel?
Egészen sokáig használtam, később azonban megváltam tőle, eladtam. Új időszakomat éltem, nem volt már szükségem rá, inkább a zongorát választottam. Emlékszem, Zoller Attila vette nekem, aki az amerikai tartózkodásom alatt megismertetett az ott zajló zenei élettel.
Bacsik Elek jazz gitáros és Cziffra György zongoraművész Franciaországban tett szert komoly elismerésre. Huzamosabb ideig Ön is élt külföldön. Soha nem bánta meg, hogy végül visszatért Magyarországra?
Nem, nincs bennem hiányérzet. Kocsis Zoltán tudnám felhozni megint csak jó példaként, akiben mindig is nagyra becsültem, hogy itthon maradt, pedig őt bármelyik ország szívesen fogadta volna, mint elismert zenészt.
1970-ben a Montreux-i Jazz Fesztiválon Pege Aladár Kvartettjével a második helyet szerezte meg. A karrier elindulásához kellenek a nemzetközi sikerek? Itthonról is lehet valaki világsztár?
Nem szeretem a világsztár kifejezést. Annak idején a GRP Records adta ki a szólólemezeim, így a világ minden országába eljutottak a felvételeim, ettől én még nem gondolom magam világsztárnak. A nemzetközi versenyeken való megmérettetések kiemelten fontosak a fiatal zenészek életében. Örömmel tölt el, hogy a jazz zenészek jelentős része cigány származású, és hogy külföldön a pirospaprika és a gulyásleves mellett a jazzről is kezdenek tudni, ha Magyarország szóba kerül.
1981-ben Szabó Gábor Magyarországon járt, és Önnel közösen adott emlékezetes koncertet. Hogyan emlékszik Szabó Gáborra?
Szabó Gábor szerencsés ember volt. Olyan nagy volumenű gitárosok éltek Magyarországon abban az időben, mint Horváth „Patkány” Dezső, id. Kathy-Horváth Lajos vagy Bacsik Elek. Szabó jó időben ment ki Amerikába, hamar bekerült Chico Hamilton zenekarába, és egy csapásra híres lett. Aranyos, szimpatikus emberként ismertem. Amikor itt járt, mondta, hogy fantasztikus gitárosok élnek Amerikában, olyan zseniálisak és felkészültek, hogy kész, megesznek. Érdekességként említeném, hogy nagyon keveset gitározott, nem igazán bírt nagy technikával. Szabó ebbe a kevés játékba egyediséget, érdekességet vitt, különleges hangzást nyújtott. Egész Magyarország büszke lehet rá.
Porából egy koncert erejéig október 26-án a Müpában újraéledt a legendás Rákfogó Együttes. Minek a sugalmazására álltak össze újból, illetve várható-e folytatás?
A dolog nagyon egyszerű. Egyik nap eszembe jutott, hogy csinálhatnánk egy Rákfogó koncertet. A tagok közül hárman vagyunk még aktív zenészek, ugye, Babos Gyula, Kőszegi Imre és én. Orszáczky Jackie meghalt, Ráduly Mihály pedig már nem lép fel. Elmentem a Müpába, egy évre előre megkötöttem a szerződést, majd csak utána értesítettem róla a többieket. Néhány taggal kiegészültünk: Mága Dzsenifer és Oláh Gergő énekelt, Fekete-Kovács Kornél trombitázott, Orbán György bőgőzött. Tudni kell, hogy a Rákfogó megalakulása idején úgynevezett kulturális forradalom ment végbe Amerikában, az újdonságokat tehát importként hozhattam az Egyesült Államokból haza. Teltházas koncerteket tartottunk, a Varsói Jazzfesztiválon is komoly sikert értünk el. Érdekes, hogy akik abban a kulturális forradalomban szereztek maguknak hírnevet, a nevük máig megmaradt. Jó időben voltak jó helyen. A mostani felállás azért bővült ki énekesekkel, mert tervezzük, hogy popzenei fesztiválokon is fellépünk a jövőben.
Történetét tekintve meglehetősen hosszú utat járt be a jazz, egy időben Magyarországon indexre került, most pedig egymást érik a mindenféle jazzfesztiválok. Tud még újat nyújtani a műfaj?
Egyik fiam, Béla szerint baj, ha folyton megújul, ő szívesebben maradna a réginél. (Nevet.) A jazz még nem jutott el a határáig. Ahhoz az állathoz tudnám hasonlítani, ami bármit felfal, tudniillik minden stílust magába szív, Bartóktól kezdve a népzenén át a popzenéig. Meglátásom szerint a jazz végtelen lehetőségeket tartogat még.
Populárissá kell tenni a jazzt, jusson el mindenkihez, vagy jobb, ha egy szűk réteg kiváltsága marad?
Szerencsésebb, ha egy szűk réteg érdeklődési körében marad a jazz. Javaslom a fiataloknak, hogy a játékuk üzenetértékkel rendelkezzen, arra a szűk réteg felfigyel, a koncertekre eljár. Az előadó művészetben energia és szellem van. Sok ember szemében a jazz össze-vissza kalimpálást jelent, többen nem hallanak dallamot, csupán darálásokat. Mindig óva intem ettől a zenészeket, mert tulajdonképpen dallamoknak kell lennie az igazi játékban.
Két éve jelent meg Climate Change címen lemeze. A művész reflektálása a körülötte működő világ jelenségeire a művészettel járó kötelezettség kell, hogy legyen?
Legfőképpen az elgondolkodtatás fontos. A lemezen szerepelnek alcímek, Mindannyian testvérek vagyunk, Pihentesd a Földet és ehhez hasonlók. Előbb kezdtem el a klímaváltozással foglalkozni, mint Áder János köztársasági elnök úr. (Nevet) Mindig az aktuális dolgokat szeretem. Aminek nincs aktualitása, az általában nem kap elég figyelmet. A jövőben tervezem, hogy csinálok még egy hasonló jellegű lemezt amerikai zenészek közreműködésével.
Egy ennyire problémás világban mennyire lát el hasznos feladatot a zene?
Öcsém mondta egyszer, hogyha egy hét múlva eljönne a Végítélet, akkor is elmenne a maradék időben dolgozni. A zenéről szólva meg vagyok győződve arról, hogy zongorázáskor kiáramlik belőlem az Istenhez tartozó erő és energia. A zene, beleértve a többi művészeti ágat is, valószínűleg használ valamit az embereknek, jót tesz velük. Én ebben hiszek.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula