Nemrég tűnt fel a videómegosztókon, és máris óriási népszerűségek örvend a The Biebers Vár a holnap című klipje. A dal számos slágergyanús dal mellett a zenekar második, immár magyar nyelvű albumán szerepel, amelynek fergeteges bemutatkozása a belvárosi Akvárium Klubban volt áprilisban. Puskás Petivel, a zenekar frontemberével beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

A popban hol jól, hol civódással jellemezhetőek a zenekarokon belüli testvérviszonyok (vö: Noel és Liam Galagher kapcsolata). Téged és a testvéredet ez nem fenyeget? Mi a stratégia, hogy ne menjetek egymás agyára?
Nálunk is vannak néha civódások, de ezek tényleg maximum így jellemezhetőek. Öcsi makacs ember, de szerintem az elmúlt években összecsiszolódtunk annyira, hogy megérezzük melyik az a pillanat, amikor meg kell állni és hagyni a másikat kicsit dühöngeni.

Ha egy csapat klassz fesztiválzenekar akar lenni, akkor ez kb. azt jelenti, hogy jókat akarnak bulizni, lazázni… Akkor maga a lemezkészítés inkább csak másodlagos? Szeretsz stúdiózni?
Igen, ezekből a zenekarokból lesznek az egynyári zenekarok. Szerintem a fesztiválzenekar kifejezés egy nagyon sajátos dolog itt Magyarországon. Egyrészt mert a piacon pár rádió fér el. Pár rádió diktálja az ízlést és az elmúlt öt évben legfőképpen a Petőfinek köszönhetően azok a zenekarok , amelyek eddig rádióban nem voltak hallhatóak csak fesztiválokon, azok teret kaptak, és kiderült, hogy igenis szeretik az emberek ezt a vonalat, nem kell attól félni, hogy elkapcsolnak, ha meghallják. Szerencsére emiatt sok nagyon jó zenekar nőtte ki magát, ösztönzően hatott másokra is  és jó érzés, hogy ma már igenis van igény akár egy falunapon is arra, hogy zenekarok tegyék ki a line-upot. Hozzáteszem, hogy attól hogy zenekarod van még nem jelenti azt, hogy jó produkció is vagy. Azt hiszem ez a következő lépés a hazai élő zenében, megértetni mindenkivel, hogy az élőzene önmagában még nem érték. Mert ha szarul csinálod egyszer meghallgatják a slágert, rájönnek ez igazából jobb youtubeon, aztán csumigumi.

Mit gondolsz, nem lett volna szerencsésebb, ha az ismertté válásod után indítod el a zenekart? Miért vártál ilyen sokáig?
Egyrészt mert nem voltak dalok. Nem jutott eszembe. Másrészt elég jól állunk. Azért küldtem be névtelenül az első dalokat, úgy hogy még a kiadó se tudja kik csinálják ezt a zenét, hogy véletlenül se csapódjon hozzá semmilyen előítélet sem a szerkesztők, sem hallgatók részéről. Furcsán venné ki magát ma is, ha holnap Lola Middlemist Red dalokat kezdene el énekelni, talán zavaróan éles váltás lenne. Akkor én is csapattam öltönyben a lírikus metaforaláda popdalokat, másik nap meg már Mc Kemonnal énekeltem a pia és a szex színes kapcsolatáról. Kellett ennek idő, hogy megérjen.

Mit gondolsz, elbír ennyi mindent egy név ? Vöröskeresztes akciók, színházi szerepek, média jelenlét, ilyen-olyan vállalkozások….
Nem szeretnék szegény zenészként megöregedni, illetve izgatnak ezek a dolgok. Most amiket felsoroltál szerintem nem túl gáz elfoglaltságok. Én kifejezetten pusholom a fiatal színészeknek például, hogy ne rettegjenek a tévétől, a közösségi médiától. Ha jól csinálják nem ciki, viszont alig csinálják, mert rettegnek, hogy nem lesznek elismert művészek a szakmában. Ennek köszönhetően most nincsenek fiatal, véleményvezér színészek. Példaképek. A régi nagy színészek is csomót voltak a tévében mindenért, de nyilván azokra már nem emlékszünk, pedig hozzátartozott a népszerűségükhöz.

Tíz éve vagy a pályán. Elégedett vagy azzal az ívvel, amit befutottál, vagy voltak kihagyott lehetőségek?
Egy kihagyott lehetőségre pontosan emlékszem vagy legalábbis megtudom ítélni magamtól is, hogy az volt. A Made in Hungaria film után kaptam egy remek szerepet egy “alternatív ” társulatban. Akkor kaptam még egyet egy nagy színháznál. Sajnos a nagy színházasat visszamondták, én meg a másiknál kifutottam az időből a válaszadással. Azt nagyon sajnálom a mai napig, biztos máshol tartana a színészi karrierem.Tasnádi István Fédra Fitness című darabja volt, olyan nevekkel mint Scherer Péter és Csákányi Eszter. Jó lett volna olyan fiatalon megmutatni, hogy nem csak zenész szerepekre vagyok jó, meg nyilván rengeteget tanulhattam volna belőle.

A popba belefér, hogy vidám zenére elképesztően súlyos szövegeket írjanak, de nem jelent-e plusz terhet a színpadon az, hogy minden nagyon crazy és happy, majd arról énekelsz, hogy felkötnéd magad…
A koncerten nem jelent problémát, a The Biebersben talán nagyobb csibészség volt, hogy a rádiótól kezdve, a kiadón át a hallgatókig mindenkit átvertünk azzal, hogy amúgy ez nem egy ultra menő fiatal zenekar, hanem az a megasztáros srác a Jóban rosszbanból. Számomra az angol az a nyelv, ahol lemerem írni igazán a gondolataimat. Ott nem félek a tartalomtól vagy attól , hogy mit gondolnak róla. Ezért inkább az a furcsa, amikor visszahallgatom a koncertet és egy-egy sorról eszembe jut az emlék , miért is íródott. Az viszont annál fájdalmasabb tud lenni.

Musicalekben is láthattunk. Te sosem voltál olyan nonkomformista srác, hogy akit nem lehet berakni egy tapsrendbe. Szóval, egyszerre tűnsz jólnevelt fiúnak, és popsztárnak. Ezt hogy sikerült így összehozni?
Erről mindig egy focis példa jut eszembe: valaha élt egyik legkiválóbb futballistával történt, hogy elment egy bajnokságban és ott játszotta a saját fociját, amivel igen nagy eredményeket ért el az előző csapataiban. Itt viszont mindenki egy másik focit játszott és senki nem alkalmazkodott ahhoz, amit ő hozott egy egyébként eredményesebb bajnokságból. Végül úgy döntött, hogy akkor ő inkább illeszkedik bele abba a rendszerbe, és abból hozza ki a legtöbbet. Megint lett egy sikeres éve és megint leigazolta egy világsztár csapat. Én is így vagyok ezzel. Véleménnyel semmit nem tudsz megváltoztatni, cselekvéssel viszont igen. Először ki kell harcolni a pozíciót, aztán kell felforgatni a rendszert. Egyébként csak üres ugatásnak tűnik.

Már elmúltál harminc éves, a korosztályod már nem jár annyit bulizni, mint tíz éve. Hogy érzed, sikerül megértened a tizenhat évesek világát, vagy ők már hozzátok képest is teljesen más világokban vannak? Meg tudjátok szólítani őket is, vagy inkább a késő húszas korosztály adja a rajongók zömét?
Eléggé vegyes a korosztály, amit lefedünk. Az idősebbek szeretik a banda energiáját, zeneiségét a fiatalok meg Danit, és azt az életérzést, amit ő belevisz. Természetesen teljesen másban vannak és mivel nem töltöm velük együtt az időm nagy részét  fogalmam sincs , hogy mit gondolnak a világról. De szerintem hasonlókat. Szeretnének bulizni, csajozni és tartozni valahova. Most egyszerűen nem az MTV-n keresztül kell éreztetni velük a hovatartozást, hanem más, félévente változó eszközökön. Viszont a banda még bulizik, a fele csajozik keményen, úgy hogy azért még van kapaszkodó bennünk. Ami pedig nagyon fontos, hogy egyre többen vannak a koncerteken, hogy a koncertre járás nemcsak a fiatalok programja. Mindenkié.

Fotók: The Biebers archív