Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Virágvasárnapon, egyszeri alkalommal mutatták be a Székely Csaba Passio XXI. című drámájából készült zenés passiójátékot a Papp László Budapest Sportarénában. Az Alföldi Róbert rendezésében, nagyzenekari kísérettel, száz táncossal és a magyar könnyűzene ismert dalaival színre vitt csaknem kétórás zenés drámát a közönség vastapssal díjazta. A sajtóban eddig megjelent kritikák már visszafogottabban dicsérik a bibliai szenvedéstörténet modern feldolgozását, amelynek missziója elvileg az lenne, hogy megfejtse: miként dolgozná fel a világ, ha Krisztus ma újra eljönne közénk.

061.hu

A formabontó színmű, amelynek egy 2007-ben Manchesterben látott, különleges passió-előadás adta az ötletét, nemcsak a vallásos közönségnek szolgál mondanivalóval, hanem a nem hívőket is megszólítja – nyilatkozta korábban Alföldi Róbert és a producer Rosta Mária. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a viszonyok ábrázolásában lehetnek meglepetések, de az alapsztorin nem változtatnak. A Passio XXI követi a hagyományos passiójátékok szerkezetét, ugyanakkor nagy hangsúlyt kapnak benne az egyéni tragédiák, az emberi dráma is. Azt kutatja, hogy a 21. század emberének mit mond Jézus szenvedéstörténete, illetve ha ma eljönne közénk, vajon az emberek felismernék-e és elfogadnák-e benne a megváltót.

Szabó Kimmel Tamás Jézus szerepében

Ugyan az előadást, illetve annak főpróbáját egyik általunk olvasott, eddig megjelent kritika sem találta kiemelkedőnek, nem sok elemét firtatták Székely és Alföldi passiójának. A szerzők egyetértettek abban, hogy a rendezőnek (ezúttal) nem állt szándékában a provokáció, a színpadon semmi sem utalt vallásgyalázására, annak ellenére, hogy a bibliai történetet megfosztották a spiritualitástól, Jézust pedig isteni jellegétől.

“Székely Csaba és Alföldi Róbert passióolvasata azokat, akik igazán hisznek, csak még közelebb viszi Istenhez: fájóan kiábrándító és értelmét vesztett a megváltás nélküli kereszthalál. A Passio XXI-ben Jézus ugyanis ember, nem Isten fia, aki csodák helyett csak bevált gyógynövénykencékkel gyógyít, a vizet is inkább limonádévá változtatja, és a kereszten is arról énekel, hogy kellene valami új trükk. Ezek azok az interneten is terjedő elméletek, amelyek mindenáron tudományos alapon szeretnék magyarázni a Bibliában olvasható misztériumot. Székely Csaba modern passiószövegében a messiási szerepbe pusztán kommunikációs képességei miatt sodródó, Jézus nevű ember, aki a kereszthalálba inkább csak kényszerűen beletörődik, nem is ad igazi katarzist. Alföldi az utolsó pillanatban mégis hitet tesz Isten jelenléte mellett, amikor a keresztfán haldokló Jézus a Quimby dalának „nem vagy egyedül” sorára az összefogó, „egy platformra kerülő” tömeg fölött felnéz az égre”

– írja a Magyar Nemzet újságírója. Kiss Eszter Veronika kiemeli a profi megvalósítást, a zenét és az élvezetes színészi játékot. Szerinte a mellékszereplő Simon megformálójaként Jordán Tamás nyújtotta a legösszetettebb, legértékesebb alakítást, de dicséri Szabó Kimmel Tamás Jézusát és a Júdást alakító Stohl Andrást is, megjegyezve, hogy a szerep szabadságharcos-terrorista felfogásával nem volt szerencsés romantikus hőstörténetben kilúgozni az árulás bűnét. Végül hangsúlyozza, hogy Jézusnál nincs „alapcsomag extrákkal”, csak “teljes előfizetés”: vagy minden gondolatát elfogadjuk, vagy nem vagyunk a követői. És talán éppen ezért érezhetjük azt, hogy a Passio XXI sem egyéb, mint alapcsomag extrákkal. Mint írja, direkt közéleti utalásokban is bővelkedik az előadás, az adott pontokon érezhetően kikacsintva a közönségre. A hvg.hu újságírója az előadás egyik problémáját épp abban látja, hogy minden a politikai kinyilatkoztatásnak rendelődik alá benne, és ettől egysíkúvá válik, sok szereplő pedig csak dísznek van jelen.

“A két férfiban (Jézus és Júdás – a szerk.) közös, hogy változást akarnak a rendszerben, ami élesen elválasztja őket, hogy míg Jézus a szeretet és a béke segítségével akarná ezt megvalósítani, addig Júdás egy ládányi gépfegyverrel. Ám miután Jézus leállítja a Júdás által szervezett fegyveres felkelést, hamarosan világos lesz, hogy az erőszak talán lehetett volna megoldás a hatalomváltásra, de a szeretet semmiképp. Mikor Jézus Pilátus előtt áll, azt mondja, ő nem rendszerváltást akar, hanem belső rendszerváltást, hogy a baj nem a politikai rendszerrel van, hanem az emberek természetével, a szeretet és a szolidaritás hiányával. A 21. század Jézusa a demokráciára, az egyenlőségre tanít minket az elnyomással szemben. Pilátus az egyetlen szereplő, aki ezt megérti, majd cinikusan kimondja az ítéletet fölöttünk: az embereknek nem kell a demokrácia, hanem azt akarják, hogy vezessék, kizsákmányolják őket”

– olvasható Puskás Panni kritikájában. Az Index kritikusa szerint a gigamusical legfőbb tanulsága, hogy “az embereknek nem Jézus kell, hanem egy király”, azaz “egy kedves vezető, jobb híján akár egy diktátor is, akit követni lehet, és aki lehetőség szerint elég pontosan meg is mondja, mit csináljunk”. Jézus kudarcot vall, mert hívei nem tudnak azonosulni a felebaráti szeretet gondolatával a gyűlölet, a bosszú, az előítéletek és ítélkezés ellenében, mert senkinek nem kell egy olyan világ, ahol minden rajtunk múlik, és a saját kudarcainkért nem lehet másokat okolni.

Stohl András, a “terrorista” Júdás szerepében

“Alföldi Róbert és Székely Csaba passiója nem keveset állít: kétezer év tanulságait levonva fogalmazzák meg, hogy rengetegen értik félre szándékosan vagy szándékolatlanul azokat a tanításokat, amelyekre folyton hivatkoznak, részben azért, mert így kényelmesebb, részben pedig talán azért is, mert a mitikus máz miatt nem tudják, hogy ez a történet róluk is szól, nem csak a kiválasztottról. Az viszont nagy kérdés, hogy ebben a tálalásban, ahol fontosabb a közepesnél kicsit rosszabb dalok közepesnél kicsit jobb előadása, a hatalmas játéktér és a hatalmas, kommerciális alapú nézői igények betöltése, mindez meg tud-e szólalni érvényesen, vagy elvész, mint sóhaj a hangzavarban”

– írja Kovács Bálint. Szerinte Alföldi rendezőként mértéktartó, és mindig elkerüli a rossz értelemben vett bombasztikusságot. precízen teremti meg mindig a kellő hangulatot, legyen szó fenyegetettségről, könnyedségről vagy szomorúságról.

Fotók: Szigetváry Zsolt/MTI


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •