A Mars köveiből épül újjá az Erkel Színház

A Solaris Magyarország egyik legizgalmasabb prog-rock zenekara, a Marsbéli krónikák című 1984-ben megjelent albumuk a kelet-európai szcéna egyik referencia munkája. Sikerrel lépnek fel az Egyesült Államokban, Mexikóban, rajongóik lelkesen várják, hogy legalább egyszer egy évben életjelet adjanak magukról. Az már biztos: jövőre a Marsbéli krónikákból balett készül az Erkel Színházban. Erdész Róberttel beszélgettünk.

PZL – Nullahategy

Menjünk vissza a nyolcvanas évek elejére! Lehet már tudni, hogy miért kellett várni három évet az első két kislemezek megjelenése után a nagylemezre? Miért csak 1984-ben jelent meg az első album? A hanglemezgyárnak nem volt érdeke, hogy zenekart, hogy úgymond leszalámizza, hiszen instrumentális dalokat adtatok elő, „nem voltatok veszélyesek a társadalomra”.
Fordítsuk meg a dolgot! Szerencsénk volt, hogy alig fél éves volt a zenekar, amikor  kislemezünk jelent meg, fél évre rá egy másik, újabb két év múlva pedig a Marsbéli Krónikák LP! Számtalan progresszív rockzenekar múlt el annak idején “nyomtalanul”, egyetlen album nélkül. Már pedig a “továbbélésünket” épp a Krónikáknak köszönhettük…. szóval, ha úgy nézzük, félig tele volt az a pohár…

És az első lemez sikere után vajon miért mondott nemet Wilpert Imre a második albumra? Ők tudták, hogy a 40.000 eladott lemeznél többet is értékesíteni tudtak volna, ha akarnak…
Ebben nem igazán voltak érdekeltek. Megvoltak a keretszámaik, hogy évente hány kiadott lemezre van lehetőségük, azon belül pedig a könnyebb ellenállás irányába haladtak. A progresszív rock nehéz terep. Persze, attól még ez rosszul esett…. Dühösek és elkeseredettek voltunk. solaris_marsbéli2

Ugyanaz a közönség járt Solarisra, amelyik Minire és EAST-re, vagy kimutathatóak voltak generációs különbségek? Az, aki az Ördög álarcos bálját megvette 1972-ben, az szerette a Solarist, vagy a prog (jazz)rockon belül is voltak ún. szekértáborok?
A beatzene kezdettől fogva szekértáborokról szólt, ahogy a foci is. A Syriust egy világ választotta el tőlünk. A Marsbéli Krónikák majdnem tíz évvel később jelent meg, mint az Ördög álarcosbálja. Az East már közelebb volt hozzánk időben, ahogy abban is, hogy ők sem a jazz-es ágát képviselték a műfajnak. Így aztán itt több is az átfedés a rajongóink között (bár szívem szerint szívesebben írtam volna érdeklődőket – a progresszív rock esetében kicsit mást jelent a rajongás, mint egy popzenekarnál).

Komoly vállalás volt, hogy énekes nélkül álljatok ki. Az énekes-kérdés folyamatosan jelen volt a zenekar életében, vagy a kezdetek kezdetén eldőlt, hogy nem…
Így alakult. Az első próbákon, pár alkalommal, még volt énekesnőnk. Aztán nem lett. Valahogy jobban jöttek akkoriban az ötletek ezen a módon, később meg már ragaszkodtunk ahhoz, amit kitaláltunk. Sok-sok évvel később, amikor az élet (értsd: a Hungaroton által képviselt, hazai körülmények) minket is válaszút elé állítottak, úgy éreztük, semmi értelme a Solarist énekes zenekarrá alakítani. Az a zene ledobta volna magáról a popzenei szerkezetet. Megerőszakoltuk volna mindazt, amit addig csináltunk. Így aztán, mikor már nem volt tovább, 1986. április 7-én tartottunk egy búcsúkoncertet, és másnaptól teljesen új dologba fogtunk. Más zenékbe, más néven. Együtt maradtunk, de már nem Solarisként. És ez közel tíz évig, a zenekar Los Angeles-i meghívásáig így is volt.

A közrádió és a köztévé rendszeresen használta a zenekar felvételeit szignálként, aláfestő zeneként, sőt reklámokban is feltűnt. Fizettek ezért a szocializmus éveiben jogdíjat?
Nem igazán. Vagy inkább így fogalmaznék: elvétve.ErdeszRobert3 (2)

Instrumentális zenekarról volt szó, ezért a sanzonbizottság szóba sem kerülhetett, mégis: le kellett-e adni a dalcímeket?
Nem. És ez nagy ajándék volt nekünk. Ma is hálás szívvel gondolunk Bolba Lajosra, aki számtalanszor behívott bennünket a Magyar Rádió 8-as stúdiójába, és összességében egy komplett nagylemeznyi Solaris szám felvételére adott lehetőséget. A  mi számainkat nem kellett engedélyeztetni, így aztán, mire eljutottunk a Marsbéli Krónikákig, számos dolgot tanultunk meg a stúdiózásról.

Ahhoz képest, hogy tele van sci-fis utalásokkal a zenekar életműve, nincsenek a dalokban “sci-fis hangszerelésű”, szintetizátor alapú, „bugyborékolós” motívumok, sőt nagyon is tiszta a hangszerelés…
Soroljam, hogy ez mennyire nem így van? Vedd csak a Marsbéli Krónikák első tételét, a Marsbéli II. szvit középső tételeit, az Orchideák bolygóját, az Éjszakai tárlat több tételét… Mindig is szerettük az elektronikus műfaj veretes darabjait: Vangelist, a Tangerine Dream-et, a Kraftwerket, Presszer Gábor Elektromantic-ját…. Egyszerűen csak nem akartuk leszűkíteni a műfaji határainkat az elektronikára. De azért ez mindig is benne volt a dolgainkban. A sci-fi filmek ikonja, Kubrick és Clarke Űrodisszeiája vagy épp a Csillagok háborúja – konkrétan klasszikus vagy legalábbis klasszikus hangszerelésű zenével lett világhírű. Ahogy a Battlestar Galactica is. Szóval, a science fiction témaválasztás nem feltétlenül jár együtt az elektronikus zenével.

Nem jellemző rátok a nagy multimédia show, pedig a zene nagyon is „képi”… Ennek mi az oka? Manapság már különböző softverekkel egészen látványos képi világot lehet tervezni…
Ha szerzel hozzá támogatót, bármilyen látványos előadásban benne vagyunk. Ehhez komoly anyagi források kellenek…

Meglepő, hogy a zenekar Los Angeles-i és mexikói sikereiről alig számoltak be a magyar médiumok, az hogy milyen sikerrel játszottatok a tengerentúlon, szinte észrevétlen maradt…
Vajon mi ebben a meglepő? A mai médiapiac kereteibe nem férünk bele. Nemcsak mi, a műfaj egyetlen képviselője sem. Nem is kesergünk ezen. Inkább örülünk annak, hogy 35 év után is ilyen sok ember emlékszik ránk. Nem túl sok, hasonló korú zenekart tudsz mutatni, amelyik évről évre megtölti a Művészetek Palotáját, a világ minden táján koncertezik, új lemezeket ad ki itthon és külföldön, balett-bemutatóra készül az Erkel Színházban – mi azért ezekre büszkék vagyunk. Megint csak ugyanazt a közhelyes hasonlatot használnám: mi a félig telt pohárban hiszünk.

A külföldi koncertfelvételeken hallható, hogy hatalmas sikereitek voltak… miért nem sikerült akkor tartósan felépíteni a kinti karriert?
Ilyesmire maximum húszévesen lett volna esélyünk. Ha annak idején kiengednek bennünket szerencsét próbálni. De nem engedtek, ahogy másokat sem. 1995-ben, mikor először kijutottunk az Egyesült Államokba, már egy vasfüggöny mögül kiszabadult, progresszív rock legenda voltunk. Egy emlék, ami – nagyon-nagyon nagy örömünkre! – rengeteg embert érdekelt, ám ilyesmire nem lehet egy induló karriert építeni. Viszont lehet örülni neki, hiszen az élet minket igazolt, és nem a Hungaroton egykori megmondó embereit. Mindig ugyanoda jutunk. Ahhoz a bizonyos pohárhoz….

Mi az, amit előzetesen tudni lehet az Erkel színházas balett előadásról? Élőben játszik majd minden alkalommal a zenekar? Át kell hangszerelni a dalokat? Mikor lesz az új müpás fellépés?
A balett még jócskán kreatív fázisban van. Annyi biztosnak tűnik, hogy a zene eredeti formájában és az első három előadáson a mi élő közreműködésünkkel kerül bemutatásra, 2016. április 19-én, 23-án és 28-án. Sok meglepetést tervezünk még, ezek közül az egyik (ez a bizonyos Marsbéli Krónikák balett) már “kiszivárgott” –  kikerült az Operaház honlapjára….

Fotó: Solaris archiv

2018-10-18T20:41:52+02:00 2015. április 7.|