Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 107
  •  
    107
    Shares

Huszárik Zoltán korán eldöntötte, hogy nem akar megfeleli a ’70-es és ’80-as évek dokumentarista trendjének, mivel őt az örök témák érdekelték: a születés, a halál, a szerelem; filmjeinek emellett fontos eleme a paraszti kultúra, amelyben a domonyi születésű filmrendező is szeretett újra és újra “megmártózni, kinyújtózni” – többek közt erről beszél videónkban Szalay Ákos, a Huszárik Zoltán Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki a többszörös emlékév alkalmával egy méltó emlékház létesítésének tervét is felvázolja a filmrendező szülőfalujában…

SUSÁNSZKY MÁTYÁS – 061.HU

Az ember legalább egy lábnyomot akar hagyni maga után. Nem többet…” – ez az idézet áll Huszárik Zoltán szülői házának emléktábláján Domonyban, ahová a filmrendező születésének 90., halálának 40 éves évfordulója alkalmával látogattunk. Huszárik Zoltán olyan jelentős filmalkotásokkal gazdagította a magyar filmkultúrát, mint az Elégia, a Szindbád, illetve a Csontváry. Örökségének, “lábnyomainak” méltó ápolása érdekében a filmrendező rajongói domonyi otthonából emlékházat szeretnének létrehozni, hiszen Huszárik halála után évekig zarándokhelye volt az alkotó tisztelőinek. Riportunknak szomorú aktualitást adott, hogy a kezdeményezést felkaroló Huszárik Zoltán Alapítvány kuratóriumi elnöke, Szalay Ákos, a forgatás után pár nappal, tragikus hirtelenséggel elhunyt. A vele készült interjú bővített változata nemcsak Huszárik Zoltán domonyi kötődésén, az értől az óceánig érő életművének bemutatásán, a róla elnevezett alapítvány munkáján túl Szalay Ákos mély gondolatiságába is bepillantást enged, és nem utolsó sorban feladatlista, amelynek elvégzését ránk hagyta.

Szalay Ákos

Csak a gondolatokban edzettek
szűk-számú élcsapata érti
a szédült szín-kép-lobogást.
Csak a mindennel bátran szembenézők
tekintete tűri rebbenéstelenül
végig a látványt.
Csak az önmagukat is keresők
találják meg az útmutatást.
Csak a nyíltszívűek bírják
elolvasni szótlan beszéded képsorait.

/HALASSY ADRIEN: A PIACERE – HUSZÁRIK ZOLTÁN RÖVIDFILMJEIHEZ/

Egy szabad ember

Huszárik mondja, hogy minden ember ezernyi képességgel és lehetőséggel jön erre a világra, és részben lenyesik róla, részben elhagyja ezeket, és a végén egy egészen, jelentéktelen emberként dőlünk sokszor a sírba. Az kell a törekvésünk legyen, hogy a gyerekkornak ezt a hihetetlen sokszínűségét megőrizzük felnőtt korunka is” – kezdte Huszárik Zoltán életének és szülőfalujához, Domonyhoz fűződő kapcsolatának bemutatását Szalay Ákos az Iskola utca 15. számú ház előtt, ahol a filmrendező gyermekkorát töltötte. A Huszárik Zoltán Alapítvány kuratóriumánk elnöke szerint a filmrendező zsenijének titka éppen abban rejlik, hogy ezt a gyermekkori sokszínűséget, nyitottságot és szabadságot sikerült megőriznie, és ez predesztinálta őt arra, hogy ilyen jelentős filmeket tudott alkotni.

Az értől az óceánig

Domonyba Huszárik Zoltán halálának 40. és születésének 90. évfordulója alkalmával látogattunk, ahol a filmrendező 2016-ban felállított szobra is arra emlékeztet, “élt itt egy ember, aki parasztnak született, és világhírűnek mondható filmrendező lett belőle, az értől az óceánig eljutott”. Szalay Ákos ugyanakkor emlékeztetett arra, a filmrendező életművének ápolásába nemcsak az tartozik bele, hogy az alapítvány gondoskodjon munkáinak “szem előtt tartásáról”, hanem egy olyan zarándokhely létrehozása is, amely Huszárik és a hozzá ezer szállal kötődő Galga-menti táj kapcsolatát is bemutatja. Mint Szalay Ákos fogalmaz, Huszárik Zoltánt egy olyan paraszti élettér vette körül, amely filmjeiben is megjelenik,

hihetetlen fogékonysága volt arra, hogyan szívja magába az ismereteket, elemi szükséglete volt a kultúra, de tudta, hogy itt él Domonyban, tudta, hogy kik a szülei, tudta, hogy kik laknak körülötte, akiknek életformáját tisztelte.

Huszárik Zoltán édesanyja, özvegy Huszárik Jánosné (született: Pálinkás Mária); Fotó: Földi Imre/MTI

Nem volt egyedül

Huszárik Zoltán korán eldöntötte, hogy nem akar megfelelni, a ’70-es meg ’80-as évek dokumentarista trendjének, mivel őt az örök témák érdekelték: a születés, a halál, a szerelem. Szalay Ákos szerint bár a témaválasztás nem volt szokványos, alkotóként mégsem volt egyedül, hiszen hasonlóan mély és igényes alkotások a legkeményebb kommunista időkben is születtek, elég csak Andrej Tarkovszkij filmjeire gondolni.

Valami olyan belső kényszer feszítette ezeket az embereket, hogy nekik teljesen mindegy volt, milyen korban is élnek. Még lehet, hogy jó is volt, hogy volt egy nehézségi fok, amivel meg kellett küzdeni, mert még annál inkább meg akarták csinálni ezeket a filmeket

-fogalmazott.

Zarándokhely

Huszárik Zoltán édesapja hároméves korában meghalt, onnantól édesanyjával nevelkedett, később is nagy szeretettel jött haza a szülői házba “kinyújtózni, megmártózni ebben a hangulatban”. A filmrendező korai halála után a domonyi ház egyfajta zarándokhellyé vált, ahová szívesen látogattak Huszárik édesanyjához rajongók, filmesek, barátok és ez a körülmény utal a lehetséges funkcióra is.

Azt szeretnénk, hogy a Huszárik-ház úgy őrizze az ő alkotó tevékenységét, hogy bemutatja azt a népi környezetet is, ahonnan elindult

-hangsúlyozta Szalay Ákos, hozzátéve, hogy emellett helyet kaphatna az épületben a teljes Huszárik-emlékmű digitális formában, de befogadhatna állandó vagy időszaki kiállításokat. Mint kiemelte, a tetőtérben kialakítható egy vetítőtér is, hogy az idelátogató megnézhessen egyet Huszárik Zoltán filmjei közül, “vagy, ha sok ideje van, akár az egész életművet is“.

Szalay Ákos 1956-ban született, a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára. Vácra 1982-ben költözött, ahol kezdetektől lokálpatrióta odaadással vállalt szerepet a közösség életében. A Váci Városszépítők Egyesületének tagjaként számos műemlékvédő-emlékmegőrző tevékenységet végzett, elhívatott keresztény emberként és a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjaként megszállottan dokumentálta a városban és Vác határában található feszületeket. Szalay Ákos kiemelkedő munkássága elismeréseként, 2018 novemberében a városépítőről elnevezett Migazzi Emlékdíjat vehetett át a váci egyházmegye alapítványától. (forrás: Váci Napló/estv.hu)

Vezető kép: Kotnyek Antal/FortePan


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 107
  •  
    107
    Shares