A drágakövek bibliai jelentését elemezte egy olasz kutató Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festményén, a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumának freskóján.
MTI
Elisabetta Sangalli tanulmánya, a Leonardo e le dodici pietre del Paradiso (Leonardo és a mennyek tizenkét köve) először vizsgálta meg a reneszánsz művész alkotását az azon felbukkanó drágakövek bibliai szimbolikája szempontjából. Ludovico Sforza, Milánó hercege udvarában az előkelőségek drágakőgombokkal díszítették kabátjaikat és bundáikat, a kutató szerint ez adta az alapot a freskó szereplőin látható ékkövek elhelyezéséhez.
“Igen valószínű, hogy Leonardo személyes értelmet adott a freskóra festett drágaköveknek, a viselőjüket jellemző erényeket asszociálva mindegyikhez” – magyarázta Sangalli. A Jézus ruháján látható smaragd Sangalli magyarázata szerint a béke hozója és az újjászületés szimbóluma, Szent János öltözékét gyémánt díszíti, ami “világos utalás a szeretett apostol fénylő spiritualitására és tiszta szívére”. András ruhájának kék drágaköve leginkább arra a középkori hagyományra utal, mely az apostolhoz a zafírt kapcsolta, a Jelenések könyvének 21. fejezetében leírt, az eljövendő “új Jeruzsálem” kőfalának alapjait ékesítő egyik drágakövet.
Kép: pitstop