Szeptember közepén elindult az MTVA új televíziós csatornája, az M5. Nem volt még Magyarországon olyan csatorna, amely a kultúra népszerűsítését, az élethosszig tartó tanulás segítését, és az ismeretterjesztést egyszerre tűzte volna zászlajára. Programjában színházi-, koncert – és táncprodukciók közvetítései, tanulást segítő oktató műsorok, tudományos összeállítások, kulturális magazinok és eredeti nyelven, felirattal sugárzott filmek és sorozatok is szerepelnek. A közszolgálati csatorna két arca, Miklósa Erika operaénekesnő és Csányi Sándor színész, a Thália színház igazgatója.
VIGH JOHANNA – 061.hu
Azonnali igen volt a válasz a felkérésre, hogy az M5 csatorna arcai legyenek?
Csányi Sándor: Attól kezdve, hogy azt ígérik, hogy lesz egy tévécsatorna, amelyik színházi közvetítéseket tűz műsorra, beszámol komolyzenei eseményekről, eredeti nyelven vetít klasszikus filmeket és kulturális műsorokat készít, az embernek nincs miről gondolkodnia. Szerintem ennél jobb dolog nem történhet a magyar médiában. Annyira súlyos állapotban van a kereskedelmi televíziózás, hogy szinte létkérdés volt, hogy végre létrejöjjön egy másik alternatíva is. Olyan emberek számára is testközelbe kerülhet így a színházi élet, akiknek egyébként nincs lehetőségük eljönni az előadásra, olyan emberek is közelebb kerülnek a komolyzenéhez vagy a képzőművészethez, akik maguktól talán sosem mennének el egy koncertre vagy egy kiállításra. Az M5 csatorna a hétköznapokba viszi el a kultúrát azzal, hogy otthon is részesei lehetünk a produkcióknak.
Miklósa Erika: Óriási dolognak tartom, hogy az MTVA kulturális csatornát indított, régóta óriási igény volt erre. Tényleg nem volt min gondolkodni, amikor felkértek, hogy az M5 arca legyek, megtisztelőnek tartom, hogy a művészetet kedvelő tévénézők felé én képviselhetem ezt az újonnan indult televíziós csatornát.
Mit jelent önök szerint közönségnek az M5 elindítása?
Cs.S.: Aki életében nem volt színházban, az most látni fogja, hogy ez nem egy életidegen dolog. Szerintem nagyon sok emberben létezik egyfajta prekoncepció a színházzal kapcsolatban. Azt gondolják, hogy itt valami nagyon komoly, „karót nyelt” dolog folyik, a színészek önmaguktól meghatva mondják fennkölt szövegeiket, a szépen felöltözött közönség pedig fegyelmezetten tapsol. Most meglátják, hogy ez egyáltalán nincs így, a kultúra és a színház célja a szórakoztatás. A jó színházban a néző sohasem unatkozik, a jó színházban nevetni is lehet, és nem mellesleg a szórakozás mellett néha nagyon komoly dolgokat is tanulhat az ember.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Hallottak már visszajelzést a szakmából?
M.E.: Száz százalékban pozitív visszajelzéseket hallok minden kollégámtól. Megmondom őszintén, hogy csodálkoztam is, hogy semmilyen negatív megjegyzéssel nem állt elő senki, hiszen – lévén erős kritikai érzékkel megáldott művészekről van szó – általában ezekből sincs hiány. De most egytől egyig mindenki nagyon pozitívan nyilatkozott. Meg is jegyeztem a csatornaigazgatónak, Dér Ágnesnek, hogy nagyon magasra tették mércét így az elején, kiválóan sikerült a már az első, bemutatkozó nap is. Kívánom, hogy legalább ezt a szintet hosszú távon tudják tartani. Ha ez sikerül, mindenki szeretni fogja az M5-öt.
Cs.S.: Óriási, régen nem látott lehetőséget jelent ez a szakmának. Végre ismét lesznek színházi közvetítések, a csatorna riporterei eljönnek a premierekre és beszámolnak a nézőknek az újdonságokról, végre lesz egy hely, ahol kultúráról és színházról beszélgethetünk. Régóta fennálló hiányt pótol az M5. Ahogy a horgászoknak kell egy horgászcsatorna, vagy a hobbiszakácsoknak egy főzőcsatorna, úgy épp itt volt az ideje, hogy kultúrafogyasztó közönség is kapjon egy tematikus tévécsatornát.
Hogy tetszett, amit eddig látott az M5 műsorából?
M.E.: Részleteket láttam több műsorból is, sőt egy nyelvi órába is belepillantottam, az is nagyon érdekes volt. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de le vagyok nyűgözve Batta András Hangvilla című műsorától, egészen egyszerűen imádtam. András fantasztikus előadó és nagyon megnyerő egyéniség. Az az ő előadásában a zenetörténet azok számára is érdekes, akik sohasem foglalkoztak zenével. Nagyon fontos, hogy hozzá hasonló hiteles emberek szerepeljenek ezekben a műsorokban.
Cs.S.: Amiit eddig láttam, az nagyon tetszett. Imádom, hogy koncertközvetítéseket nézhetek, olyan mintha este világhírű zenészek lépnének fel a nappalinkban.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Mi az, ami önöknek eddig legjobban hiányzott a hazai televíziós műsorok közül?
Cs.S.: Emlékszem, hogy amikor én voltam fiatal, sok tévéfilm készül és magas színvonalú televízióra adaptált színházi jeleneteket láthattunk. Azt hiszem, a hosszú távú cél az lehetne, hogy újra efféle produkciók szegezzék a nézőket a tévéképernyők elé.
M.E.: Az én vágyam, hogy minél több színházi közvetítést láthassak a televízióban, ugyanis amióta gyermekem van, nem nagyon jutok el színházi bemutatókra és nagyon hiányzik. Viszont kislányunk fél nyolckor már alszik, úgyhogy az esti közvetítéseket a legnagyobb nyugalomban nézhetem otthon, a kanapén ülve. Ha jól tudom, nagyon sok színházi prózai színházi közvetítés lesz, alig várom őket. Nagyon szeretem a prózai színházat és nagyon szeretem a balettet. Egy világszínvonalú Hattyúk tava előadásba is belefutottam már az M5-ön, nagyon örültem. Számomra – ha otthon zenei produkciót szeretnék nézni – nekem a balett a mindenem: csodás zene, gyönyörű jelmezek, fantasztikus színészi teljesítmény minden egyes előadás.
A Thália színházból idén mi mindenről adhat hírt az M5?
Cs.S.: Nagyon jó évadunk lesz az idén is. A Thália egy vállaltan szórakoztató színház. Most mutattunk be egy francia bohózatot a Bérgyilkos a barátom címmel Vida Péter rendezésében. Aztán Shell Judit és Finta Gábor mutatnak be egy zenés-táncos darabot, amellyel az a célunk, hogy visszahozzuk a közönségnek a tánc örömét. Később lesz egy kicsit komolyabb Dumas-darab, Szervét Tibor főszereplésével és tovább játsszuk a tavaly bemutatott darabokat is, remélem hogy mihamarabb az M5 közönsége is láthat belőlük néhányat.
Erikát viszontláthatjuk többször is a képernyőn?
M.E.: Rengeteg tervem van, meglátjuk, hogy mi lesz belőlük. Nagyon szerettem például a Virtuózokat, remélem, hogy az a műsor – akár velem, akár nélkülem – de folytatódik tovább. Ez egy hiánypótoló műsor volt, én az elejétől kezdve tudtam, hogy sikeres lesz. Szerintem az embereknek nem csak elbutító, semmitmondó televíziós programokra van igényük. Adni kell más alternatívát is a közönségnek. Egy-egy értékes műsor visszaadja az emberek hitét, hogy érdemes olyat létrehozni, amely maradandó, amely jellemzi a magyar kultúrát és amelyből kiderül, hogy egy ilyen kis ország ilyen értéket létre tud hozni.
Fotó: Nánási Pál
Vezető kép: Horváth Péter Gyula