Az Óbudai Szent Péter és Pál Főplébánia története címmel nyílt Április 23-án kiállítás, az Óbudai Múzeum épületében. Egy kincses ház életében mindig ünnep, ha új látnivalóval kedveskedhet régi és új látogatóinak, segít közösen feleleveníteni a múltat, amelynek kútja, mint Thomas Mann óta tudjuk, mélységes mély. A Nullahategy a kiállítás megnyitóján járt.
BARTA ZSOLT – Nullahategy
Óbuda, a középkori krónikák szerint már a Honfoglalás idején benépesült, maga Kurszán vezér, Árpád fejedelemtársa telepedett meg a hajdani, római romok árnyékában. A letelepedéssel a terület városiasodása is elkezdődött, s a középkorra már jelentős városnak számított.
Az 1360 körül keletkezett, Kálti Márk féle Képes Krónika szerint a város első templomát 1015-ben, Szent István király és felesége, Gizella alapította. A hagyomány úgy tartja, hogy az egykori templom romjain épült fel, 1749-re az a Szent Péter és Pálról elnevezett Főplébánia, melynek kegytárgyaiból, s korabeli dokumentumaiból állt össze az Óbudai Múzeum időszaki kiállítása.
A megnyitón Népessy Noémi, a Múzeum igazgatója elmondta, hogy a török kiüzése után Óbudát elsősorban katolikus svábokkal telepítették be, akik saját kultúrájuk mellett természetesen hozták magukkal vallási hagyományaikat is. A barokk stílusban felépült templom kegytárgyai elsősorban ennek a kornak a lenyomatai.
Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere a templom építésének történetéről mesélt. A Szent Péter és Pál Főplébánia építését 1735-ben kezdeményezte Barwick Keresztély Ignác óbudai plébános, és Genszky Simon óbudai bíró. 1744 június 28-nevezetes dátum volt a város életében, ugyanis ekkor rakták le a leendő templom alapkövét, amely 1749-re épült fel.
„Elődeink a hit erejével kultúrát teremtettek“, hangoztatta megnyitó beszédében Tercsi Zoltán esperes, a Szent Péter és Pál Főplébánia plébánosa, aki elmondta, hogy Óbuda népességének legfontosabb feladata ennek a kultúrának a megőrzése, és folytatása.
A kiállítás a Múzeum két nagy termében látható. Az elsőben maga a templom és az egyházközség történetének dokumentumaiz, fényképeit mutatják be, a második teremben pedig a szertartások kegytárgyai mellett a mindennapok vallásosságának tárgyai, írott forrásai tekinthetőek meg. Ebben a teremben láthatjuk az 1718-ból származó Anyakönyvet, amit nemcsak szorgosan vezetett, hanem szorgalmasan illusztrált is a hajdani plébános.
De van itt 1766-ból származó kehely, és egy ugyanabból az időből származó örökmécses is. A szemet gyönyörködtető, gyakran művészi kivitelezésű tárgyak mellett tablókról olvasható le a körmenetek, szentmisék rendje, az óbudai katolikus egyletek története, az emberi élet fordulóihoz (bölcsőtől a koporsóig) kapcsolódó szertartások menete, és az otthoni vallásosság csendes áhítatának ismérvei. Az időszaki kiállítás, melyből évente egyet rendez az Óbudai Múzeum, hétfő kivételével minden nap megtekinthető.
Fotók: Makula Zsóka