Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

A megszállottság és démonűzés az 1973-as Az ördögűző óta mozgatja a filmesek fantáziáját, de próbálkozásaik a vásznon inkább kevesebb, mint több sikerrel állták a sarat. Most a sorozatokon a sor, a pokol kapuját pedig tavaly az Outcast nyitotta ránk. A William Friedkin klasszikusát idéző felütés után Robert Kirkman spirituális horrorsorozata a műfajtól szokatlan fordulatokkal frissítette fel az ördögűzés már unalomig kivesézett témáját, de ahogy azt az alacsony nézettség is mutatja, kissé túlnyújtotta a karakterépítés tésztáját. A múlt héten indult 2. évad új lendületet adhat a Rome nevű kisvárosban játszódó történetnek, bár az első rész alapján erre azért nem varrnánk gombot. Pedig kár volna idő előtt kivéreztetni ezt az ígéretesnek indult szériát.

MAPET – nullahategy.hu

Két élet is kevés volna, hogy végigrágjuk magunkat a figyelemre érdemes tévésorozatokon, amelyek a szabadidőpusztítás terén újabban felzárkóztak a párhuzamos és végtelen univerzumokat kínáló videojátékok mellé. A magyar FOX csatornán 2. évadját kezdő Outcast csak csepp a tengerben. Miután a The Walking Dead  a világ talán legnézettebb sorozata, nem volt kérdés, hogy Robert Kirkman képregényguru másik nagyívű rajzos horrorszériája is a képernyőn végzi. Az Outcast azonban ördögűzős, spirituális horrorban utazik, a zombiapokalipszisbe csomagolt karakterdrámával ellentétben pedig már nyomokban sem tartalmazza a Romero-féle társadalomkritikát, amelyben eljátszhatunk a gondolattal, mivé is fajulna az emberiség, ha a lélekről leválik a civilizáció vakolata.

A tavaly képernyőre került első évad nyitánya ugyan nélkülözte az eredetiséget, cserébe görcsmentesen idézte meg  “minden idők legrémisztőbb filmjét”, Az ördögűzőt. William Peter Blatty és William Friedkin 1973-as klasszikusa addig példátlanul nyomasztó és sokkoló jelentekben mutatta be két jezsuita küzdelmét a kamaszlányba költözött gonosszal, a film pedig új szubzsánert teremtett: a démoni megszállottság és az ördögűzés azóta is kedvelt téma a hollywoodi félelemgyárban. (Az alaműből tavaly egy meglepően jó sorozatot is forgattak Geena Davis és Ben Davis főszereplésével: Az ördögűző-széria az Outcast első évada után indult, szintén a FOX csatornán).

Bár az Outcast pilotjával a showrunner Kirkman és a nyitány rendezője, a roppant brutális V/H/S-t is jegyző Adam Wingard, mondhatni, ajtóstul rontottak a házba, a szereplők jellemének és múltjának komótos festegetéséből hamar kitetszett, hogy az alkotók nem pusztán a horror mesterműveit idéző atmoszférával kívánnak a képernyő elé szegezni. Nehéz is lenne, mivel a prológus után máris felmerült a kérdés: vajon hányadik démonűzésnél fogy el a kohézió és a nyomorult megszállottak mutogatásán túl mivel lehet még fokozni a mindent átható kénszagot? Az olyan jelenetek azonban, amelyben főhősünk reménytelen szócsaták helyett inkább kicsépeli a gonoszt a szerencsétlen gazdatestből – és ezért meglepő módon a kiskorú áldozat és a jámborabb néző sem érezheti úgy, hogy a brutális beavatkozás túllépett volna bármilyen határt – már idejekorán jelezték, hogy nem a szokásos hókuszpókuszt próbálják lenyomni a torkunkon.

Kyle Barnest (a Majdnem híresből ismerős Patrick Fugit) egész életében démoni entitások környékezték. Anyjába költözve már gyerekkorában terrorizálta a gonosz, amit azóta is mágnesként vonz, megfertőzve környezetét. Miután felesége távoltartási végzést kér ellene, mert állítólag bántalmazta a kislányukat, a férfi szülei elhagyatott házába költözve átadja magát az enyészetnek. Csak húga tartja benne a lelket, ám amikor régi ismerőse, a helyi baptista lelkész, illetve ördögűző Anderson (Philip Glenister) a segítségét kéri egy megszállt kisfiú ügyében, maga mögött hagyja a nihilt és a tettek mezejére lép. Az évadokon átívelő százdolcsis kérdések egyike, hogy a jámbor római vajon mitől olyan kívánatos a pokoli erőknek, hogy a kedvéért ostrom alá vegyenek egy rém unalmas kisvárost. Nem kevésbé izgalmas és újszerű felvetés, hogy mi van akkor, ha a démonjától frissen megszabadított ember rávilágít arra, hogy a sátán kezesbábjaként sokkal felszabadultabbnak érezte magát, a felesége megszállottságával tisztában lévő férj pedig a boldogság új dimenzióit tapasztalva vakon segíti párját a rosszalkodásban?

Örvendetes, hogy a rejtélyek szövetének szálankénti felfejtésére, Rome és lakóinak bemutatására összpontosítva Kirkman csodálatosan nyomasztó képi világú sorozata még a legfullasztóbb perceiben is kerüli az olcsó hatásvadászatot, de azért az iszonyatot is megbízhatóan adagolja. Ebből következik, hogy az Outcastnek nem csupán a keményvonalas pszichohorror, hanem a karakterépítésben jeleskedő misztikus thrillerek rajongói is örvendezhetnek. Csakhogy az első évad végére érdektelenné vált, sokszor unalomba fulladó mélylélektani mambódzsambó a második évadban is folytatódni látszik. A nyitányban márpedig jóval kevesebb karakterdrámára, és több pörgésre számítottunk, ha nem is arra, hogy a pokol az arcunkba omlik. Arra ott vannak a buta zombik.

Képek: FOX


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •