November 22-én vasárnap este 22 órától az Örök tél című filmet sugározza a Pesti TV. A Köbli Norbert, Szász Attila és Lajos Tamás jegyezte, számos hazai és nemzetközi díjjal kitüntetett alkotás az első magyar játékfilm, amely hitelesen mutatja be a kényszermunkára elvitt százezernyi magyar történetét.

061.hu

A 2017-ben készült Örök tél a második világháború végén Magyarországot megszálló szovjetek által málenkij robotra, az Ukrajna területén lévő GUPVI lágerekbe kollektív büntetésként elhurcolt több százezer, hazatérésük után némaságra ítélt magyar áldozatnak állít emléket. A film – amely a Gulág Emlékbizottság támogatásával készült – Köbli Norbert és Szász Attila közös alkotása, az utóbbi évek egyik legfontosabb, a kollektív emlékezetre mélyen ható magyar filmje, amely világszerte eddig 35 rangos szakmai díjat söpört be.

“A rendszerváltozásig nem beszélhettek a túlélők mindarról, ami velük történt. Utána pedig sokan annyira eltemették magukban, hogy nagyon lassú és nehézkes folyamat volt a történetek feldolgozása, amiben először értelemszerűen a dokumentumfilmesek, Sára Sándor és társai jártak az élen. A tragédiák feltárásához sokáig hiányzott a központi politikai akarat, ebből következően a pénz is, de a néhány éve felállított Gulag-Gupvi Nemzeti Emlékezet Bizottsága nélkül máig nem készülhetett volna el az Örök tél, az első játékfilm a témában. Persze sok hasonló filmre lenne még szükség, hogy több ember megismerje a gulágok történetét itthon és külföldön is”

– mutatott rá Szász Attila rendező a 061.hu-nak adott interjúban hozzátéve, hogy a nemzetközi fesztiválok közönségének ez a téma teljesen új volt, nem is tudták hova tenni, a felfedezés öröme viszont látványosan működik a film esetében.

A forgatókönyvet író Köbli Norbert úgy fogalmazott, a málenkij robot témájának súlyát és méltóságát érezve fajsúlyos, méltó filmet készítettek – pár szürreális jelenetet leszámítva realistán. Mint mondta, több száz túlélő visszaemlékezését olvasta el és élte át a filmre készülve.

“A málenkij robotra elhurcoltakkal az összes elképzelhető szörnyűség megesett. De a legmegrázóbbak talán mégsem a fizikai szenvedés történetei voltak, hanem azok, amelyekben egy jó embernek kellett a túlélésért cserébe valami rosszat tennie, valami olyat, amitől aztán rossz embernek érezte magát, valamit, amiért – ha túl is élte a lágert – aztán egész életében szégyellte magát önmaga előtt”

– mutatott rá a Balázs Béla-díjas forgatókönyvíró. Köbli Norbert írás közben tudatosan elkerülte a láger- és börtönfilmeket, szándékosan nem nézte meg, nem nézett újra egyet sem, mert szeretett volna friss szemmel ránézni erre a korszakra, erre. Mint mondta, “olvasmány- és filmélmények másolása helyett magamból, zsigerből dolgoztam. Elképzeltem, milyen lenne, ha engem kiragadnának a civilizációból, a meleg lakásomból, elvinnének katonának vagy rabszolgának, és kiraknának a Don-kanyarnál, hogy akkor tessék, éld túl, ahogy tudod. Vajon túlélném? Ha igen, hogyan? Milyen áron?”

A film nagyot menetelt az elmúlt években – 2018-ban a legjobb európai tévéfilmnek választották, főszereplőjét, Gera Marinát pedig Emmy-díjra jelölték 2019-ben. A sikert megkoronázta, hogy a két jelölésből (a másik nominációt Bergendy Péter Trezor c. filmje kapta) egyet díjra is váltottunk, ugyanis Gera Marina elhozta a legjobb színésznőnek járó Emmyt. Első alkalommal fordult elő, hogy Magyarországról egyáltalán jelöltek alkotást e rangos nemzetközi televíziós versenyen.

Gera Marina és az első magyar Emmy-díj

Az Örök tél legutóbb szeptemberben az észak-lengyelországi Gdyniában rendezett, a II. világháborús és antikommunista ellenállóknak szentelt, Megtörhetetlenek-Rendíthetetlenek-Kiátkozottak elnevezésű filmfesztiválon hozta el a fődíjat az észak-lengyelországi Gdyniában. A zsűri elnöke, Lech Majewski neves lengyel filmrendező, méltatva Szász Attila alkotását, úgy fogalmazott: bár a film “arról a brutális világról beszél, amelyben a donyecki lágerbe 1944-ben elhurcolt asszonyok találják magukat, az ott születő érzelmek segítik őket a túlélésben”. 

A történet: 1944 decemberében orosz katonák nőket gyűjtenek be egy dél-dunántúli kis faluban. Azt mondják, dolgozni viszik őket három hétre. Irén, a sváb fiatalasszony – akinek férje a fronton harcol – kislányát és szüleit hátrahagyva sorstársaival nekiindul az ismeretlennek. Bevagonírozzák őket és egy hosszú és keserves vonatút után a Donyec-medence egyik táborában találják magukat. A svábokat, mint háborús bűnösöket kezelik, és felelőssé teszik őket a német katonák által elkövetett borzalmakért. A táborban, a bányában embertelen körülmények vannak, keveset ér az emberi élet. A lelkileg és fizikailag is összetört Irén megtetszik, egy fogolytársának – a maga szabályai szerint túlélni igyekvő Rajmundnak – akinek az életét is köszönheti. A férfi és a nő között különös kapcsolat szövődik, melynek épp úgy szabályai vannak, mint a túlélésnek. Vajon sikerül-e hazajutniuk? Milyen áron élheti túl az ember a poklot? Beteljesülhet-e egy lágerben született szerelem, ha mindkettőjüket család várja otthon?