Új albumot készített Little G Weevil, Szűcs Gábor. Szerinte ez az eddigi legkreatívabb munkája, a gitáros modernebb hangzású rhythm and blues dalokat hozott rajongóinak. A vadonatúj zenei anyagot a hazai közönség szeptember 20. és 23. közötti országos turnén ismerheti meg, a belvárosi Erzsébet téren álló Akvárium klub mellett Szombathelyen, Szegeden és Békéscsabán lesz lemezbemutató koncert. A többszörösen díjnyertes Little G Weevil 2004-ben költözött Amerikába, azóta több albuma is a slágerlisták élére került, 2013 januárjában pedig megnyerte a Blues Foundation által évente megrendezésre kerülő International Blues Challenge versenyét. A sokak által az X faktor korábbi mentoraként is ismert zenésszel új albuma, a Something Poppin’ kapcsán beszélgettünk.
LEIRER TÍMEA – 061.hu
Mindig blues zenész akartál lenni?
Dobosként kezdtem, alig 11 évesen. Akkor még rockzenét hallgattam, hiszen a testvérem és a rokonság fiataljai is mind rockrajongók voltak. Majd, amikor megismerkedtem a blues műfajjal, azonnal beleszerettem, eladtam a dobfelszerelést és gitárra váltottam. Azóta is tart ez a szerelem.
Mi győzött meg már ilyen fiatalon?
Ez egy elképesztően őszinte műfaj. A rengeteg érzelem, ami benne él, azonnal hat az emberre, még akkor is, ha esetleg nem érti a szöveget. Amikor először hallottam bluest, nem beszéltem angolul, nem értettem miről énekelnek, de éreztem a zenét! Egyből világos lett számomra, mivel töltöm majd az életem nagy részét. Ennek immár 23 éve.
2004-ben azért mentél Amerikába, hogy még többet tanulhass erről a műfajról, vagy mert itthon nem volt megfelelő érdeklődés?
Tulajdonképpen mindkettő. Amikor 1996 környékén elkezdtem koncertezni, nagyon sok klub és közösségi ház teremtett alkalmat, hogy játszhassunk. A rendszerváltás után rendkívül népszerű volt ez a műfaj, de a lelkesedés lecsengett a 90-es évek végére. 2004-ben valóban ott álltam, hogy nem maradt annyi lehetőség közönség előtt játszani, szinte teljesen megállt a hazai blues élet. De igaz a másik feltevés is, ugyanis nem voltam megelégedve a saját játékommal, a saját stílusommal és biztosan tudtam, hogy a tudásom fejlesztésére a legjobb terep az Egyesült Államok. Ahogy más elmegy az Oxford Egyetemre, úgy mentem én Memphisbe.
fotó: Little. G. Weevil Official
Nem sokkal nehezebb a dolga egy európai gitárosnak azok között, akiknek ez a stílus a vérében van?
De, természetesen az. De egyben ez a motiváció is. Hallod az afroamerikai blues zenészeket és úgy akarsz játszani, annyi érzelemmel, olyan átéléssel, ahogyan ők. Ezt a tapasztalatot sehol máshol a világban nem szerezheti meg az ember. Egy ilyen fantasztikus közeg nagyon inspirálóan hat egy blues rajongóra. Én most sem szeretem a közepeset, maximális elvárásaim vannak magammal szemben, ezért dolgozom és folyamatosan tanulok.
Lehet tanulni a blues zenét?
Persze, de a technika, a harmóniák megtanulása mellett az elsődleges szempont ma is és akkor is a hitelesség. Ehhez pedig elengedhetetlen a kultúra és a zene környezetének megismerése és átélése. A blues mögött van egy nagyon komoly kulturális háttér, amelyet meg kell ismerni és meg kell érteni ahhoz, hogy az ember igazán jó blues zenész lehessen. Mindig a magyar népzenét hozom fel példának. Egy erdélyi népdalt is meg lehet tanulni kottából, de sokkal nagyobb élmény, ha elmegy az ember Erdélybe és megismeri a világot, ahol a dal született.
Azt nyilatkoztad, hogy a mostani albummal szerettél volna valami újszerű, modern hangzást hozni a közönségnek és kilépni az eddigi keretek közül.
Így van, de azért hozzáteszem, nekem belül ez ugyanaz a blues érzés. A hangszerelés más csupán, a mondanivaló ugyanaz. Semmi más nem történt, mint hogy az 50-es évekbeli blues hangképet elhagyva néhány évtizedet előre ugrottam az időben. Próbáltam kicsit fordítani a ritmus képleteken, izgalmasabban előadni ugyanazokat a „sztorikat” mint korábban. Az érzés maradt, a hangkép változik. Én ezt 21st century rhythm and bluesnak hívom.
fotó: Little G. Weevil official
Miben újszerű a hangszerelés?
Nem ragaszkodunk az egy-két-három akkordos blues hangszereléshez, hagytam, hogy szabadon szárnyaljon az alkotói fantáziám. Nem akartam korlátok közé szorítani magam, mert a klasszikus blues szabályait az elmúlt években már egy kicsit fojtónak éreztem. Ki akartam törni az „oldschool blues” kategóriából, hiszen rengeteg zenei ötletem van, amit eddig nem tudtam megmutatni a közönségnek. Négy tradicionális blues lemez után nem akartam ismételni magam. Mint általában, most sem akartam megfelelni senkinek, csak őszintén zenélni. Az őszinte dalok mindig megtalálják az utat a közönséghez.
Hogy választottad ki a lemezen közreműködő zenészeket?
Daniel Harper, a dobosom adott volt, nagyon régóta dolgozunk együtt, az ő dobolása nagyon fontos része a Little G Weevil hangképnek, ha lehet így fogalmazni. Amikor legutóbb Magyarországon koncerteztem, egy békéscsabai fesztiválon jártam, ahol meghallottam Borsodi László és Pfeff Márton közös játékát és szinte azonnal összeállt a fejemben egy hangzás, amit tudtam, hogy csak velük szeretnék megvalósítani. Végül egy autentikus orgonistát kerestem, szóba sem kerülhetett más neve, mint Premecz Mátyásé. Közös munkával együtt hoztuk össze az albumot, szinte szerzőtársként formálva készre egyes dalokat. A lemez 80 százalékát Magyarországon rögzítettük, nagyjából csak a vokálok egy részét vettük fel a tengerentúlon.
A lemezen szerepelnek vokalisták és egy rapper lány, akit te fedeztél fel.
Ez nagyon furcsa véletlennek köszönhető. Írtam ugyanis egy dalt, eredetileg úgy volt, hogy én éneklem el, de amikor felvettük nem tetszett a végeredmény. Átírtam, rappel képzeltem el, már csak a megfelelő előadót kellett megtalálnom hozzá. Nagyon sokáig kerestem, végül Atlantában találtam egy 19 éves rapper lányt, Dulzurát, akinek a hangja és a stílusa nagyon jól illeszkedik a dalhoz. Minden annyira szerencsésen alakult, nagyon jól egymásra talált a csapat, ami hallható is az eredményen. Rendkívül izgalmas zenei anyag kerekedett.
Vezető fotó: Little G Weevil Official