Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 159
  •  
    159
    Shares

A Rákosi-rendszer legsötétebb napjaiban, egy budapesti lakásban játszódik a Mindenki című kisfilmjével Oscar-díjat nyert Deak Kristóf első egész estés televíziós filmje, a Foglyok. A súlyos témájú, de hangvételében leginkább Bacsó Péter filmklasszikusát, A tanút idéző, az abszurd humor és a dráma között egyensúlyozó tévéfilmet ma este, 19.40-kor tűzi műsorára a Duna Televízió, utána egy héten át a MédiaKlikk felületén is elérhető lesz. A filmről az egyik producert, Dreissiger Lászlót faggattuk.

MP – 061.hu

Az elmúlt évtizedben évente több olyan fontos, képernyőre szánt alkotás született, amely ha büdzséjében nem is, témájával és minőségében versenyre kelhet a mozivászonra gyártott nagyjátékfilmekkel. A legjobb kortárs tévéfilmekben közös, hogy leginkább a 20. századi, főként a második világháború utáni magyar múlt feldolgozásában és más filmes műfajokkal való ötvözésében jeleskednek. A legtöbb ilyen alkotás Köbli Norbert forgatókönyvíró nevéhez fűződik, aki olyan rendezőkkel vállvetve lehelt új életet a magyar tévéfilmbe, mint Szász Attila (A berni követ, Félvilág, Örök tél, Apró mesék) vagy Bergendy Péter (A vizsga, Trezor). A 20. századi magyar történelem játékfilmes feltárásában jeleskedő alkotókhoz most az Oscar-díjas Deak Kristóf is csatlakozott, első egész estés tévéfilmjében ugyanis a rendező – aki néhány éve Magyarország első rövidfilmes Oscar-jelölését egyből díjra váltotta – az ötvenes évek elején, egy budapesti bérházban rúgja ki az időgép ajtaját.

A film történetére Vörös András forgatókönyvíró talált rá egy régi internetes adatbázisban, ahol a kilencvenes években készült interjúkban idősebb emberek mesélték el személyes történeteiket a 20. századból. Ezek között fedezte fel Szüts Miklós festőművész családjának igaz történetét. (A film december 16-án, a Corvin moziban tartott díszbemutatóján egyébként a festőművész is részt vett.)

A filmben egy átlagos család élete a feje tetejére áll, amikor 1951 egyik hajnalán két ávós állít be hozzájuk – ám meglepetésre kitelepítés helyett beköltöznek, a saját lakásukban ejtve foglyul a családot és mindenki mást, aki becsönget hozzájuk. Telnek a napok, magyarázat nincs, az egyre abszurdabb összezártság, a titkok és a félelem pedig lassan kikezdik a lakás foglyainak idegeit.

A saját lakásában foglyul ejtett család hihetetlen, de igaz történetét feldolgozó film bő fekete humorral ötvözi a korszak fojtogató, paranoid hangulatát. Deák Kristóf egy nyilatkozatában elárulta, hogy a filmben felvázolt abszurd helyzet számára a klasszikus magyar groteszket juttatta eszébe, mint A tanú vagy az Isten hozta, Őrnagy úr!, így fel sem merült, hogy egy komor drámába ágyazza a történetet. Leginkább a lakásban egymással összeütköző sokféle karakter foglalkoztatta, és az, hogy az emberi természetről és a hatalomról mit tud elmondani általános érvényben egy ilyen történet. Akkor, az egyik legsötétebb politikai korszakban is sokan gondolták azt, hogy egész tűrhető így élni, hiszen vége a háborúnak, van munka, van mit enni és végre nincs veszélyben az ember élete. Vörös Andrással két évet dolgoztak a történeten, történész szakértő bevonásával, levéltári kutatással rekonstruálva annak valós hátterét és a részleteket.

Asztaltársaság

Dreissiger László, a film egyik producere kérdésünkre elárulta, Deák Kristóf és Vörös András szándékosan szerettek volna kontrasztot állítani a kor fojtogató szelleme és a történet mesélése közé.

„Ehhez a választáshoz adott volt egy végtelenül abszurd történet, másfelől pedig feltett szándék volt bemutatni azt, hogy éljen az ember bármilyen elnyomó rendszerben, legyen a mindennapok része a csengőfrász a szomszédban, ettől még nem áll meg az átlagos polgár számára az élet. Az épphogy véget ért nyilas terror után és az azt váltó Rákosi éra árnyékában és nélkülözésében is lehetett hétköznapi életet élni, örülni akár egy napsugaras délutánnak is és humor segítségével átvészelni a legnehezebb időket is” – fogalmazott a producer.

A szereplőket hosszú castingfolyamat útján választották ki, Deák Kristóf szerint szempont volt, hogy „olyan arcokat találjanak, akiket nem látunk folyton, akik valami újat, valami frisset hoznak”, ezért több, a szakma által elismert, de széles körben még kevésbé ismert színészt választottak. Dreissiger László elárulta, “egyedül Ilona szerepében volt biztos Kristóf. A többi szerepre is voltak a kezdetektől ötletei, de azokra mind tartottunk castingot. Külön ki szeretném emelni a casting rendezönket, Steinhauser Andreát, aki hihetetlenül érezte és értette a szerepeket, hála neki a sok csodás ötletért”.

Szamosi Zsófia Ilona szerepében

A filmbeli lakást tizennyolc színész és két gyerekszínész népesíti be. A főszerepet Sodró Eliza alakítja, az ő féltestvérét, a kisgyerekes család anyukáját játssza a Mindenkiből is ismerős Szamosi Zsófia. A filmben feltűnik még Fekete Ernő, a Curtiz címszerepében is emlékezetes alakítást nyújtott Lengyel Ferenc, Porogi Ádám, Molnár Levente, Jászberényi Gábor, Soltész Bözse, Kardos Róbert, Csőre Gábor, Barta Ágnes és Vasvári Emese. A két gyerekszínész Dömötör Abigél és Sáfrány Ágoston. A film operatőre Gózon Francisco (Haggyállógva Vászka, Iszka utazása), látványtervezője Valcz Gábor (Moszkva tér, Félvilág, Lajkó: Cigány az űrben), jelmeztervezője Sinkovics Judit (Testről és lélekről, Kojot). A film vágója Csillag Mano, hangmérnöke Péterffy Máté. A film gyártója a Filmfabriq, producerei Dreissiger László és Osváth Gábor.

A film első nyilvános vetítése a miskolci Cinefesten volt szeptemberben, külföldön Indiában mutatkozott be először: a nemzetközi filmes mustrák elitjéhez tartozó, A-kategóriás goai nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjában indult az Arany Páva-díjért olyan alkotásokkal együtt, mint az Ezüst Medve-díjas Lótolvajok, amelynek rendezője a Narcos-sorozat Pablo Escobarját alakító brazil színész, Wagner Moura. (Két másik magyar alkotás is szerepelt a mustrán: a World Panorama szekcióban tűzték műsorra Ujj Mészáros Károly X – A rendszerből törölve című krimijét és Bodzsár Márk Drakulics elvtársát.)

A producer szerint eddig minden nyilvános vetítésen hihetetlenül jól fogadta a közönség a filmet. „Miskolcon élmény volt figyelni a nézői reakciókat, hogy mennyire együtt élnek a filmmel, mennyire értik azt – főleg, hogy az ottani közönség sokkal kevésbé volt tekinthető szakmainak, mint egy klasszikus bemutató esetében. A budapesti díszbemutató is nagyon jó hangulatban telt, és Goán sem volt más a helyzet, még úgy sem, hogy azért féltünk kicsit, hogy az indiai közönség tud-e azonosulni a Rákosi-korszak borzalmaival, mit fog érteni az elejtett, leginkább erre a térségre jellemző jelenségekből és gagekből, de szerencsére nem kellett csalódnunk: filmet szerető közönséggel és felkészült újságírókkal találkoztunk kint” – mondta Dreissiger László.

A két producer, Osváth Gábor és Dreissiger László (bal és jobb szélen) Deák Kristóffal és Vörös Andrással (középen elől)

Elárulta azt is, hogy bár tisztában voltak azzal, televíziós felhasználásra készítik a filmet, elgondolkodtunk a mozis forgalmazásán is, ám mivel a film a Magyar Média Mecenatúra program támogatásával készült, a mozis karriert tekintve árral szemben úsztak volna, a számos felmerülő ellenérv alapján végül amellett döntöttek, hogy minél szélesebb televíziós életet biztosítanak a produkciónak. Emellett természetesen fesztiváloztatják is a filmet, amiben a januártól a Filmalap helyébe lépő, már a teljes magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős Nemzeti Filmintézet a partnerük. A producer hangsúlyozta, büszkék arra, hogy tévéfilmként a Foglyok egy A-kategóriás nemzetközi filmfesztiválon tudott debütálni.

„Kész csoda, hogy ezt a történetet még senki nem fedezte fel korábban; az pedig, hogy a történet és annak szereplői kortalanok, csak erősítik az amúgy is igen erős tartalmat” – mondta.


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 159
  •  
    159
    Shares