Az utolsó és az első tangó Párizsban – Újra megnyílt Café Párisi néven az egykori Divatcsarnok Lotz termének kávézója

Szép csendben újra megnyílt az egykori Párisi Nagyáruház Lotz termében a korábban Book Café néven üzemelő kávézó örököse, a Café Párisi. Közismert, hogy két éve, az Alexandra bedőlése óta nem sikerült új bérlőt találni a kávémérés üzemeltetésére, aminek bár a helyrajzi száma alapján azt gondolnánk, hogy ideális helyen van, mégis: keresztül kell mennünk az egykori Párisi Nagyáruház épületén, és fel kell mozgólépcsőznünk az emeletre ahhoz, hogy megigyuk a feketénket. Így aztán nem mindegy, hogy milyen egység üzemel az egykori áruházban, ahogy az sem mindegy, hogy szimbiózisban van-e a két épületrész funkciója.

PZL – 061.hu

A könyváruház és a kávéház remekül kiegészítették egymást, sőt egy ideig egy bizonyos összeg feletti vásárlás esetén kávét is kaptunk a Lotz teremben. Nem véletlenül hívták Book Cafének az itt nyílt kávézót, a belsőépítészeti kialakítása is számos elemében utalt a könyvesbolt bútoraira. Amikor a napokban ott jártunk éppen előkészítették az Avatar projektet a tavaly nyílt tudományos játszótér (Andrássy Élményközpont) falai között. Ezek az Avatar túra effekjei aztán szépen meg is rezegtetik a szecessziós hatású kávés csészénkben a kiskanalat. Ez a bizonyos élményközpont egyébként sem illik a későszecessziós épület falai közé, mi titokban abban bízunk, hogy mondjuk a tőkeerős Libri már csak presztizsből is megszerzi, hogy szimbolikus győzelmeit megkoronázza.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Mindenki jól járna. Mert azt azért sietünk elmondani, hogy a néhány éve még itt működő könyvesbolt az ország legszebb könyves üzlete volt, aminek persze volt egy külön bejáratú hatalmas ékszerdoboza is, a Lotz teremben üzemelő kávéház. Ez a könyváruház a világ bármelyik részén megállta a helyét, nemcsak Budapest, de Magyarország is szegényebb lett, megszűnése után rosszabb, üresebb lett a környéken az élet, bármikor remek program volt ugyanis egy könyvesboltos kalandozás utáni levezető kávé. Embernek, polgárnak érezhettük magunkat Terézvárosban. Most, hogy a kávézó újra megnyílt azt mondhatjuk: minden félsiker. Öröm, hogy újra  vendégeket fogad a kávézó, bosszúság, hogy lefokozza a hangulatot az alatta működő 3D-s vurstli. Örülünk, hogy találtak egy jó nevet: Café Párisi kávéház, ami sokkal erősebb név, mint a Book Café elnevezés, szintén örülünk a dekoratív céglogós az étkészletnek, annak, hogy a kávéscsészéken kalligrafikus arany betűkkel csillog a Café Párisi elnevezés.

Fotó: Horváth Péter Gyula

(És itt most az sem számít, hogy hivatalosan csak saroképületben lehet kávéház, és kizárólag földszinten, intenzív utcakapcsolattal.) Szintén pozitív fejlemény, hogy szebben tálalnak, mint a Book Café egykori személyzete, ugyanakkor: kicsi a választék a sütikből. Úgy egyébként is kicsi a pult, amit részint értünk: nem akarták úgymond kitakarni a terem díszeit, de így nincs igazi fókusza a kávézónak, és a márkás italoknak is dukált volna egy oltárszerű pult, fene tudja. A Book Cafénál egyébként baromi karakteres volt a pult. Itt is az, különösen jó a szecessziós csempekompozíció, de valahogy nagyon alázatos a jelenléte. Egyfelől jó, hogy a székek a kávéházi thonet hagyományt viszik tovább, ugyanakkor a Book Café tekintélyes és kényelmes bőrkanapéi otthonosabb, exkluzívabb jelleget kölcsönöztek a helynek. Most így kicsit üres a tér.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Igen, kétségtelenül nehéz egy olyan helyet berendezni, amiben domináns a restaurált díszítés, és nekünk így is tetszik, sőt nagyon is hálásak vagyunk, hogy a város visszakapta ezt a gyönyörű csarnokot, és hogy ott kávézó üzemel ismét. Ehhez kell elhivatottság, sőt annál is több. Nyilván nem könnyű egy tudományos vidámpark hátsó traktusában megőrizni a múltszázadforduló Budapestjének kávéházi szellemét, de nem is lehetetlen. Tíz évvel a 2008-as megnyitás után újra látogatható a kávézó, ahol úgy szervíroznak, ahogy a nagy könyvben kell, és bár kissé drága (pl. a sonkás félbagett 1990 Ft), ugyanakkor kimondhatatlanul jó érzés, hogy van egy ilyen félig-meddig rejtett kincse Budapestnek, mint ez a Café Párisi néven ismét megnyitott kávéház.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Már csak a tudományos hókusz-pókuszt kéne megfelelő helyre telepíteni, és az épület áruház traktusába visszatérhetne a könyvesbolt, sőt lehetne egy önálló vinyl áruház is az emeleten, prémium hifi berendezések forgalmazásával, és lehetne itt egy kortárs galéria is. Kalandra fel, kóstoljunk bele abba a világba, amikor Párizs a Bakonyunk volt, amikor Budapest együtt lélegzett a francia fővárossal, Béccsel, Nagybányával, Kolozsvárral és Rómával. 

2019-02-10T07:58:28+00:00 2019. február 8.|