Semmi Konferencia címmel mutatta be koncertszínházát az Erkelben a Kiscsillag. A Semmi Konferencia sok szempontból a 2012-ben kezdődött színházi koncertsorozat, az Idáig tudom a történetet folytatása. A sztori alapját egy tíz évvel ezelőtt született Kiscsillag-dalban, a Menetszélben már megfogalmazta Lovasi András. Földes Eszter rendezővel beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Hogy zajlott az elején az alkotó folyamat? Papp Sándor Zsigmond szinopszisát alaposan átdolgoztátok? Ezek szerint egy idő után ő már kiszállt a közös munkából?
Ha jól tudom az Idáig tudom a történetet 1-et Papp Zsiga írta. Az Idáig tudom a történetet 2-t, pedig András. Ebbe nyúltam én bele. Eszembe jutott, mi lenne ha az 1-2-t összehúznánk, és egy történetet csinálnánk belőle. Ez a verzió volt a MOM-ban legutóbb. Összeollóztam a szövegeket, beleillesztettem a számokat, hogy dramaturgiai szempontból stimmeljen, picit egységessé tettük a vetítést, felturbóztam kis apró játékos ötlettel, foglalkoztunk sokat a szövegmondással, és egy előadás szerű kis kerek produkció lett belőle.

Honnan jöttek a Semmi konferencia fő motívumai, például a DJ, akiből később homeless lett? 
Írt  András egy számot, ami egy lecsúszott diszkókirályról szól. És ahogy bontogattuk a sztorit, kitaláltam, mi lenne ha az Idáig tudom a történetet szereplői maradnának a cselekmény központjában. A sztoriváz, ami Andris ötlete, annyi volt, hogy van egy kisfiú, akinek az anyukája mindig szomorú, és ha kérdezi tőle, mi a baj, mindig azt a választ kapja, hogy semmi. Ennek a kisfiúnak pedig van egy barátja, aki egy homeless és egy fában lakik. Majd együtt megrendezik a Semmi Konferenciát. És akkor eszembe jutott, mi lenne ha a hajléktalan még fénykorában DJ volt? És tetszett mindkettőnknek az ötlet. De ehhez kellet az a bizonyos dal is.

semmi_22

Az alapsztori olyan, mintha egy valóságos családi történetből indult volna ki… 
Ha olyan, annak mi nagyon örülünk.

Milyen volt úgymond popzenészeket rendezni? 
Nagyon izgalmas. Isteni jól tudtunk együtt dolgozni. Mindenki nagyon figyelt, hiszen legtöbbjüknek új volt ez a helyzet, hogy valaki lentről magyaráz, hogy mit hogyan csináljanak, ki hova álljon, stb. Nem akarok mások nevében beszélni, de szerintem mindenki élvezte a munkát. Nekem mindenesetre nagyon jó élmény volt!

Nehezebb volt őket terelgetni mint a színészeket, vagy éppen könnyebb volt? 
Máshogy kell picit talán közelíteni, hogy rá tudj vezetni valakit arra, mit hogyan kéne, aki még sosem volt ilyen helyzetben. De nem is színészetre törekszünk, hiszen az butaság lenne, hanem történetmesélésre. Ezt azért is hangsúlyoznám, mert volt, hogy belefutottunk olyan kritikába, miszerint színészileg nem feleltek meg az emberek, és mindenki maradjon a kaptafánál… Szerintem ez butaság. Miért ne próbálkozhatna az ember? Történetet mindenki tud mesélni. És szerintem ez jól sikerült nekünk is.

Bizonyos szempontból a konferenciának van egy gyermeki bája, részint rá is játszik a gyerekelőadások világára?Ajánljátok gyerekeknek, iskolás csoportoknak is?
Szerintem fiatalabbakat is leköthet ez az előadás, de talán azért nem kifejezetten gyerekeknek ajánlanám. 

Színházi előadásról vagy koncertszínházról beszélhetünk a Semmi konferencia esetében? Miért nem akartátok jobban elvinni a hagyományos színház felé, és dialógusokba oldani fel a cselekményt, miért domináns a „mesélős jelleg”? 
Ez koncertszínház. Koncert azért, mert ez egy koncert, és színház azért, mert formailag színház. Díszlet, jelmez, monológok, kisebb dialógok, és nincs civil kommentálás, széttapsolásra sincs lehetőség nagyon a számok után, mert gurul előre a történet. A mesélés talán egyszerűbb, mint dialógokat megcsinálni hitelesen, olyan embereknek, akik nem színészek, sőt sose csináltak ilyet. Kevesebb lehetőség van a hiteltelenségre. Én legalábbis így éreztem. Két pici dialóg van csak benne. De azzal molyoltunk a legtöbbet. Ha mesélsz, csak te vagy, a te mozid megy, nem kell még a partnerre is figyelni. Könnyebb volt a történetvezetés is. Ennyi információt ebbe a formába lehetett a legjobban összesűríteni.

Mennyire volt rád jellemző, hogy azt mondtad, hogy „semmi”… ha valaki megkérdezte mi a bajod…Hát… Számtalanszor előfordult.. Mint mindenkivel.

Nagyon „cuki” kortárs az animációja az előadásnak. Kivel terveztettétek, hogy születtek meg a vizuális elemek? 
Kiss Ákos csinálta a vizuált. Közös ötletelés volt. Mindenre igyekeztem pontos instrukciót adni, milyen legyen mondjuk Doban bácsi figára, a hangulata a háttérnek, legyen fekete-fehér, stb. És fontos megemlítenem a jelmeztervezőt, Vereczkei Ritát, aki csodás jelmezek csinált. 

Tudtátok hasznosítani András korábbi koncertszínház jellegű kísérleteinek tanulságait?
Igen. Főleg én. Mikor megnéztem egy ilyen estet, számtalan kérdés és ötlet vetődött fel bennem, hogy lehetne ezt tényleg jól, izgalmasabban csinálni. És azt hiszem egy nagyon izgalmas dolog született belőle. Csak remélni tudom, hogy lesz ennek a dolognak jövője. Eddig három előadás volt, és mindegyik végén közel tíz perces vastapssal jutalmazta a közönség a látottakat. Remélem sok embernek tudunk még majd ezzel örömet okozni. 

Fotók: Mándi Emese