Az interneten március 28-án debütált, a tévében pedig április 4-től lesz látható a Mellékhatás című új magyar sorozat, amely az egyik legfontosabb társadalmi méretű kérdés, a meddőség témáját járja körül. A tízepizódos orvosi thriller egyik szereplője Tenki Réka, akivel a többek között arról beszélgettünk, mennyire ért egyet a téma közbeszéd szintjére emelésével, és arról is mesélt nekünk, hogyan telnek a napjai otthon.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Nehéz az agyat átállítani e rendkívüli vírushelyzetben más témákra, hamar egyértelművé válik, hogy a Mellékhatás az egyik legfontosabb társadalmi méretű kérdéssel, a meddőséggel foglalkozik. Magyarországon a becslések szerint körülbelül 300 ezer pár küzd hasonló gondokkal. Mennyire érzékenyítő a sorozat e tekintetben? Mennyire ás mélyre a témában?
Több szálon fut a cselekmény, valahogy mindenkinek köze lesz egymáshoz, összefonódnak idegen emberek sorsai. A sorozat központi témája a gyerekvállalás, gyereknevelés – érinti azokat, akiknek nem lehet, vagy nem jön össze a gyerek, azokat, akiknek lehetne, és olyanokat is, akik elvesztik a gyermeküket, de vissza akarják szerezni. Azokban a munkákban hiszek, amelyek adnak az embereknek és rejtett problémákról beszélnek, ezzel a nézők tudják, hogy nem kell egyedül maradniuk a teherrel, hiszen van egy sorozat, ami akár róluk is szólhat. Ezért is fontos, hogy a vígjátékokon kívül ilyet is láthatnak a tévénézők.

Tenki Réka és Nagy Zsolt (Fotó: RTL Klub)

A meddőség még mindig tabunak számító téma, ugyanakkor vannak olyan bátor kezdeményezések (mint például a Pataki Zita lombikprogjamjáról készített vlog és az általa létrehozott alapítvány), amelyek igyekeznek a közbeszéd szintjére emelni azt. Neked szimpatikus ez az irány?
Mindenképp beszélni kell ezekről a nehéz helyzetekről. Szerintem a legfontosabb, hogy úgy szocializálódjanak a gyerekek, hogy a fogyatékossággal, szegénységgel, idősekkel, a család fontosságával természetesen tudjanak bánni. Természetes legyen, hogy segítek a tolószékesnek feljutni a buszra, bevásárolok a szomszéd idős házaspárnak (nemcsak koronavírus idején), és maradjanak barátaim, családtagjaim, akik velem együtt segítenek a gyászban, vagy a meddőségem elfogadásában.

Pályád eddigi talán legfontosabb előadása, az Egyasszony, amelyben egy erős anya karaktert formáltál meg, Ludmann Kata más jellem – egy összetört, erősen irányított, vagy mondjuk úgy, házastársi hierarchiában élő nő. Mi volt a kiindulási pont, mibe kapaszkodtál Kata megformálásakor?
A férje nagyon szereti, megadott neki mindent, ami boldoggá teheti és viszonozni szeretné. Ezért is szeretne ennyire gyereket. De nem jön össze. Sok olyan karaktert kellett már játszanom, elemeznem, akik magukat marcangolják, mert nincsenek magukkal megelégedve, bántják magukat valamiért. Kata is ilyen, gyűlöli magát, mert selejt…

A Mellékhatás egy sötét hangulatú, krimi elemekkel átszőtt orvosi thriller. Mennyire áll közel hozzád ez a műfaj?
Én mindent szeretek, ha az jó! Jó a forgatókönyv, igényesen akarják leforgatni, tele ötletekkel, nem közhelyekkel, van rá pénz, energia, jó színészek és egy mindent összetartó rendező.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Nemrég született meg a második gyermeked, így munka szempontjából ez egy nyugalmasabb időszak az életedben, de téged és a férjedet is közvetlenül érint a művészvilágot ért változás – a színházak bezárása, a forgatások leállása. Van „B-tervetek“?
Alkalmazkodni tudunk csak, és reménykedni, hogy időben meggyógyulnak a betegek és eltűnik ez a borzasztó vírus.

Ez a helyzet komoly próbára teszi az ember lelki teherbíró-képességét, egyénenként változó, valaki rugalmasabb, jobban alkalmazkodik az új helyzetekhez, valaki kevésbé. Te melyik csoportba tartozol?
Arra fordítom ezt az időt, hogy hátrébb lépjek, és felfogjam, mi az, ami már nem volt normális. Elkezdtem odafigyelni arra, hogy gazdaságosabban vásároljak, otthon sütök kenyeret, még több idő jut a nagy beszélgetésekre, családi együtt étkezésekre. Túlfogyasztás helyett a tudatos, fenntartható életmódra szeretnék koncentrálni. Spórolni kell, mert nehéz időszak lesz, ezért jobban értékelem az életet, ami eddig annyira biztonságos volt. Most sem vagyunk háborús időszakban, de komolyan kell venni, ami történik.

Fotók: Horváth Péter Gyula