Varga Zsuzsa hosszú idő után újra életjelet adott, nemrég készült el a Stopsonic című produkció Insane című dala, amiben Zsuzsa énekel. A művésznő annak idején a Venus zenekar énekesnőjeként szerzett országos hírnevet, olyan számokkal, mint a Régi nyár vagy a Kockahas. Azóta Zsuzsa élete más irányt vett, a nemzedéki popslágerek helyett kísérletezőbb, bevállalósabb, vagányabb dalokkal állt a nyilvánosság elé, ami a nehezebb, mégis szerethetőbb út. Varga Zsuzsával beszélgettünk.
PZL – 061.hu
Stopsonic Insane című dala alapján úgy tűnik, hogy nem a hazai piacra dolgozol… Ezek szerint eleresztetted a hazai mainstream sikerre való törekvést….
A Stopsonic régi barátom, a Varga Zsuzsa lemezeken is közreműködő szerzőtársam, Kovács Peti projektje. Tetszik, hogy kirándulok valamiben, ami új dolgokat csalogat elő belőlem. Ez egy háromtagú csapat, az imanexperiment –ből ismerhető Nita a harmadik társ. Szeptember 1-én debütált első klipünk, amit az Insane című dalunkhoz készítettem Frank Rizzo barátommal. Én úgy élem meg a Stopsonicot, hogy ha időnk engedi, összejövünk és összerakunk számokat, és Peti a főnök.
Volt, hogy egy tollvonással, áthúztad az addigi dalokat, és újra kezdted. Miért tartott ilyen sokáig megtalálni a saját zenei világod?
Minden, amit csinálok, egy hosszú folyamat egy-egy állomása. Nem találtam én meg semmit, csak a fő feladataimat. Tanulom, hogy ne érdekeljen, hogy más mit mond. Hogy bátran önmagam legyek. És persze, hogy a jelenben legyek. Sokszor érzem, hogy itt ez a pillanat, gyerünk, fogjuk meg. Aztán elmúlik. Töprengek, mi is volt abban a gondolatban? Miért volt fontos? Mostanában csinálok olyanokat például, hogy Peti elszalad cigiért, és mire visszaér, írok egy versszakot és már énekelem is fel. Azzal játszom, hogy kilépek a komfortzónámból.
A népdalokkal való kísérletezés továbbra ott kísérthetett a múltadban. Miért nem tört ez fel erősebben?
A népzenét édesanyámtól kaptam, az első zenei impulzus volt. Nagyon megrázó és életre szóló élmény. Tetszik a népzenében, hogy annyira ösztönös és tiszta. Továbbra is nagy rajongó vagyok. Szeretem beleásni magam az afrikai-, afro-amerikai motívumokba is. A ritmusok érdekelnek főleg. Nemrég Londonban elmentem egy barátom invitálására egy indiai hagyományos táncórára, ahol a vezető egy kis fatáblán üti az egyeket, és a tanulók rövid és hosszú szótagok „szkettelésének” segítségével memorizálják a koreográfiát. Nincs „hangszer”, mégis zenét hallasz. Nagyon szeretek táncolni, néptáncoltam évekig, és szeretem a jó elektronikus tánczenét is. Ez mind egy helyen van a szívemben, és tök jól elférnek egymás mellett.
Reklámzenét is írtál. Ez csak alkalmi kirándulás volt, vagy ma is írsz reklámokat?
Épp a napokban kerestek meg ilyesmivel sok-sok év után. Lehet, hogy véletlenül… Még nem tudom, bevállalom-e. Erről eszembe jutott egy sztori pár évvel ezelőttről. Egy kézilabdacsapat pályázatot írt ki induló megírására. Annyira sok gagyi induló van, csináljunk valami jót! Belelkesedtem, csináljunk egy igazi „marching”-os dalt. Elképzeltem a lelátót, ahogy tapssal és lábdobbantással „üti a ritmust” a közönség, nagyon jó kis induló lett. De a csapat még csak nem is válaszolt. Nem nyertünk. Na, ennek az indulónak az alapjára született meg az Apád mindig című dalom, amire végül mi marching-eltünk. Klip is született belőle. Ráadásul terápia jelleggel kikiabáltam magamból az egyik legnagyobb fájdalmamat. Úgyhogy néha kifejezetten hasznos reklámzenét csinálni.
Voltál már hostess is autós versenyen, ahol asztalt szedted le és takarítottál is… Mi volt ezeken kívül a legszokatlanabb munkád?
Pár hónapja majdnem cicaszitter lettem, de végül mást választottak. A nyáron beugrós voltam a Nemzeti Galériában. Szuper emberekkel dolgoztam. És persze mindent megtudtam Picassóról, amit csak tudni lehet.
A Wan2-ba is dolgoztál, írtál néhány cikket. Ezt végül miért hagytad abba? Nem voltak rosszak azok a szövegek…
Köszi! Azért hagytam abba, mert megszűnt a Wan2. 🙂 Komolyabbra fordítva a szót, nem akarok más zenészek életéről írni. Zenélni akarok velük. És az én életemről akarok inkább írni.
Volt, hogy szólóban dolgoztál, volt, hogy zenekarral. Miért nem a szólóénekesnő zsánert erősíted? Jobb csapatban?
Nem így választom el a munkáim. Régebben – bár ha szólóban is jelent meg lemezem – producerek, okoskodók cincálták szét a számaim, én pedig nem álltam ki elég határozottan az ötleteim mellett. Most bár „zenekarban” vagyok tag, csakis házon belül vitatjuk meg a dolgainkat. Ez egy nagy lépés az önállóság felé. És vannak újabb ötleteim, amikhez egy vadiúj zenekart készülök összehozni. Mostanában egy szuper billentyűst keresek. Ha magadra ismersz, írj!
Előfordul, hogy még mindig utánad nyúl a múlt, ahogy Gandalf után kapott a sárkány Móriában, vagy már senki nem jön elő a Venus együttessel?
Te most előjöttél. Visszatérve a saját cuccra, valami igazán táncos, szemtelen, provokatív és játékos dolog van a fejemben. Nagyon ügyes, nyitott zenészeket keresek magam köré. Azt akarom, hogy gyilkoljon a ritmusszekció. Bulizni akarok a színpadon. Folyamatosan ez jár a fejemben.
Sok dalod lehet, amik a kísérletezés évei alatt születtek. Ezekkel mi lesz? Van, amelyiket újragondoltad?
Van sok dal, amiket a Stopsonic-nak adtam. Köztük sokat teljesen átértelmeztünk áthangszereltünk. Van, amit kidobtam. Van, amin még dolgozom. Olyan a gépem, mint egy jól idomított asszony kamrája. Minden van benne.
Most akkor nem állsz le, jön lemez is? Milyen formátumban lesznek hallhatóak az új dalok? Hol láthatunk legközelebb?
A Stopsonic-lemez idén elkészül. Aki kíváncsi, már most belehallgathat: pár hónapja jelent meg az első EP Jewel Hunter címmel, ami ingyenesen letölthető a bandcamp oldalunkon. Nekem speciel most a legnagyobb feladatom, hogy felerősödjek egy nem kicsi műtét után. Nem tudom, mikor leszek kész színpadra állni, de addig is dalokat írok – biztos, ami biztos.
Fotók: Frank Rizzo, szorfdeszka.hu, sinko.hu