Bajnokok reggelije – Frank Zappa Burnt Weeny Sandwich című lemezének újrakiadásáról

Frank Zappa életművének megismerése életre szóló hobbi lehet, ugyanis csak életében hatvan lemeze jelent meg a halála után is több, mint húsz, így aztán nem könnyű lekövetni akár csak az 1970-et, amikor történetesen három albuma jelent meg, köztük a Burnt Weeny Sandwich, amit a napokban újra megjelentettek remaszterelve, 180 grammos vinylen.

PZL – 061.hu

Egy 1979-es interjújában azt mondta: “sokaknak fogalma sincs, mit csinálok, csak a nevemet ismerik.” Ha ez így van, akkor a Burnt Weeny Sandwich újbóli publikálása remek alkalom az ismerkedésre, amelyen ott van például az Igor’s Boogie című Sztravinszkij-paródia, a WPLJ, ami olyan, mint egy Beach Boys-dal, e valójában a The Four Deuces White Port Lemon Juice című slágerének ügyes, egészen áramvonalas átirata, de vannak itt burleszk-szerűen elhangolt zenekari darabok, nagy ívű, „büntető” szólók is. Amikor megkérdezték Zapppától, hogy képes ennyi dalt írni, azt válaszolta: “Egyszerűen más vagyok”. Ebben a másságban benne volt az is, hogy másképp nézett egy slágerre is, másképp hallotta a Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band lemezét, és kapásból ki is parodizálta, ahogy élből nekiment a zeneiparnak is.

A polgárpukkasztást az előadóművészet részeként értelmező Zappa volt az első, mai értelemben vett punk, de a káoszt is meghangszerelő mester nem három akkordra komponálta a vízióit, hanem a dzsesszre és kortárs kamarazenére. Az 1964 májusában, anyák napján megalakított Mothers Of Inventions-szel rögzítette a Burnt Weeny Sandwich című albumát, amelyen vetésforgóban jönnek a free-jazz, a kuplé, a kortárs komolyzene és szörf-rock zsánerű tételek, ami úgy fáj, mint amikor egy tűzoltózenekar egy égő házban játszik, átforrósodott hangszerekkel, a közönség pedig a szomszéd ház tetején ülő, vonyító macskákból áll. Az 1970 február 9-én megjelent Burnt Weeny Sandwich egy zenés lexikon, amin megtalálod a kor hangképét a filmzenéktől, a musicalen át a prog-rock szcéna kísérletezésén át egészen az esztrád slágerzenékig. Zappában az a jó, hogy nemcsak a gitárt mutatta fel, mint a rock monolitját, hanem a karmesterpálcát is.