Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Mivel meglehetősen ritkán kerül multipex mozikba lírai művészfilm, megbecsüljük a Szólíts a neveden című Luca Guadagnino-filmet. André Aciman magyarul is olvasható regénye a felnövés és az identitáskeresés költői szépségű mozija, amelyben – bár egy kibontakozó meleg szerelemnek lehetünk szemtanúi – mégsem a homoerotikus viszonyrendszerek maradnak meg bennünk, hanem a múló ifjúság időtlensége, az az érzés, hogy az ember talán mindörökké kamasz marad az összes csalódásával és tovatűnő sikereivel együtt.

PZL – 061.hu

Ezt a délibábszerű állandóságot visszük majd magunkkal, amikor kilépünk a sötét moziteremből a plázák vibráló káoszába. Mert a tájköltészet, a metatáj az, ami tehát leginkább megfoghatja a nézőt, az álmos kisvárosi miliő, ahol fel-fel tűnik egy-egy traktor is, miközben az elkocsmásodott presszóban legyek időznek a jégkrémes hűtőládán. Egy-egy beállításról eszünkbe juthat a magyar Alföld is, ahol John Deere kombájnokat kerülget a narancssárga távolsági Ikarus, miközben a busz szűkre függönyét lengeti a forró szél. A film remekül levette az 1983-as évet, kifogástalan a styling, a hajak, a sminkek, ugyanakkor nem stilizálta felül a kort, végig a történet, a kamasz fiú felnövése maradt a mozi fókuszában.

Bár látunk Lacoste pólót és Talking Heads felitatú T-shirt-öt, a Fiat buszok és kocsma miliők is rendben vannak, szóval, a filmből nem is a meleg romantika marad meg a nézőben, hanem az elmúló nyaralások melankóliája. (Na jó, a barackba élvezés kamaszosan bizarr jelenetét nem lesz könnyű egyhamar feledni.) A rendező remekül érzékelteti az a változó érzelmek dinamikáját. Amikor megérkezik egykori tanárához a híres archeológus Mr. Perlmanhoz (Michael Stuhlbarg) a zsidó értelmiségi nagypolgári család észak-olaszországi nyaralójába, Oliver (Armie Hammer) a fiatal ambiciózus, szuperhím, hamarosan beleszeret az ifjabb Mr. Perlmanba, a 17 éves Elióba (Timothée Chalamet). Persze, Oliver hagyja, hogy Elio megszenvedje élete legnagyobb döntését, a meleg identitásának önmaga előtti felvállalását, ezért az elején még hárít, és maga Elio is ellenszenvvel viseltetik iránta.

Sőt, a fital fiú meglehetősen undok a család meleg barátaival, mert sokáig nem akar szembenézni azzal, hogy a saját neméhez vonzódik. A beavató persze Oliver lesz, aki cseppet sem erőszakos Elióval, és nem is hagyja magára a döntése meghozatala után. A film afféle zsánermozi, a nyaralás során felnövő, a saját és mások testével ismerkedő vízparti kalandozásoknak komoly filmes irodalma van, hogy mást ne mondjunk, ott van például Bertolucci Lopott szépsége. és persze nehezebb lenne a múló ifjúságnak és a múló időnek szebb metaforát találni az elmúló nyárnál, a kiürülő nyaralóhelynél. A film kapcsán az is eszünkbe juthat, hogy a szépirodalom ingerküszöbe mennyivel magasabban van, mint a filmmé, a barackos jelenet sokaknál ledobja majd az ékszíjat, ugyanakkor a szépirodalomban évszázadokkal ezelőtt is ennél meredekebb fantáziálásokról olvashattunk.

A film talán hosszabb a kelleténél, de cserébe bepillantást nyerhetünk egy nagypolgári, több nyelven beszélő értelmiségi család életébe, akik úgy dobják egymásnak a teljes ókori művészettörténet, Heideggert és a modern zeneelmélet, mint mások a homokban a frizbit. És persze ne felekdezzünk meg a korfestő zenékről sem, és itt nemcsak az italo-diszkó tracklistára gondolunk, hanem a Psychedelic Furs Love My Way című slágerére, vagy a polcon a homályban épp hogy csak kivehető Zenatty Mondatta lemez hátoldalára, de rendben vannak az Adidas shortok és a rózsaszín műanyag fülbevalók is. A  Szólíts a neveden az örök 1983 filmje, ahol minden olyan lassú, mint amilyen lassan emelik ki hőseink a vízből az ókori szobortöredékeket.

Szólíts a neveden
olasz-amerikai-francia-brazil film
szereplők: Armie Hammer, Timothée Chalamet, Michael Stuhlbarg, Amira Casar
rendező: Luca Guadagnino
Bemutató dátuma: 2018. február 8. 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •