Bár a járvány miatt utazni mostanság esélytelen, és a kultúra fellegvárai között az építészet gyöngyszemei is világszerte bezárták kapuikat, a krízis idején egyre több helyszínen tehetünk virtuális sétákat. Ez persze nem pótolhatja a személyes találkozás élményét, de a néhány kattintásnyi közelségbe hozott jóság azok számára is megkönnyíti a befogadást, akiknek erre eddig nem volt módjuk vagy idejük. A Google Maps beltéri funkciója segítségével ma már az elmúlt száz év legizgalmasabb épületeit, Le Corbusier, Gaudí, Zaha Hadid és más híres tervezőzsenik alkotásait is bejárhatjuk – ezekből a túrákból kínálunk most hetet.

MAPET – 061.hu

Villa Savoye (Párizs)

Le Corbusier

A modernista villa a Le Corbusier néven ismertebb Charles Edouard Jeanneret-Gris alkotásainak  egyik nagyszerű  példája. A vasbeton mesterének alkotása eredetileg a Savoye család nyaralójának épült Párizs külterületén 1928 és 1931 között, majd 1940 után elhagyatottan állt, a második világháború alatt pedig egyáltalán nem tartották karban. 1958-ban a francia állam tulajdonába került, aztán több bontási javaslatot túlélve 1965-ben – szokatlan módon még a tervező életében – műemlékké nyilvánították. 1985 és 1997 között alapos felújításon esett át, mára a Nemzeti Műemlékvédelmi Központ kezelésében egész évben látogatható. Zárt és látszólag áthatolhatatlan kívülről, nyitott és szerves belülről. Ezzel Le Corbusier két egymással ellentétes jelentést fogalmazott meg: elszigetelődést  a  természettől,  ugyanakkor csatlakozást is a természethez.

MAXXI – A 21. Századi Művészetek Nemzeti Múzeuma (Róma)

Zaha Hadid

A Flaminio városrészben, igencsak elhúzódó építkezés során megvalósult létesítmény a 2010-es World Architecture Festivalon elnyerte az Év Épülete díját, a néhány éve elhunyt bagdadi születésű sztárépítésznő pedig az év legjobb brit építészének járó Stirling-díjat, amely a világ egyik legrangosabb építészeti elismerése is. Az akkor még kevés megvalósult épületet jegyző Hadid tervét 1999-ben 273 pályamunka közül választották ki, a 21. század művészetének nemzeti múzeuma pedig hiánypótló szerepet tölt be az olasz főváros kulturális életében, hiszen a kortárs képzőművészet terén Róma kínálata viszonylag szegényes. A nyersbeton, üveg és fém anyagokból, finom vonalvezetésű formákkal készült múzeum szervesen illeszkedik a környezetébe, két önálló egységre tagolódva. Az üvegtetőn át megvilágított terek mellett könyvtár és médiatéka, könyvesbolt, kávézó és rendezvénytermek, valamint üzletek találhatók.

Schröder-ház (Utrecht)

Gerrit Rietveld

A bútortervezőként indult Rietvel Theo van Doesburggal és Van Esterennel a geometrikus absztrakcióban elmélyedve tett kísérletezéseiből az építészet területén született meg a holland De Stijl mozgalom első nagy világsikere 1924-ben. A józan, nyitott és világos mestermű szakított mindennel, amit előtte építészetnek hívtak, olyan, mint egy Mondrian festmény 3D-ben: színes és szögletes formák, funkcionalista terek, dinamikusan változtatható szobák tobzódnak egymáson. Az eredeti tulajdonos Schröder gazdag ügyvéd volt, akinek a halála után avantgárd ízlésű fiatal özvegye egy új ház építésébe kezdett Rietveld segítségével. Az együttműködés minden téren jól sikerült: egymásba szerettek, sőt az építész később oda is költözött az új házba. A múzeummá nyilvánított épület a modern lakóház egyik prototípusa és szimbóluma, ami megtestesíti a De Stijl építészeti alapelveit, a sík felületek dinamikus térszerkezetbe rendezését. 2000 óta az UNESCO világörökség része.

Casa Batlló (Barcelona)

Antoni Gaudí

Gaudínak jelentős szerepe volt a katalán művészek és kézművesek spanyolellenes mozgalmában, a Renaixencában: a madridi kormány által elnyomott katalán életformát akarták felújítani. A Csontok háza néven is ismert, 1904 és 1906 között épült barcelonai ház Gaudí igazi, befejezett mesterműve (tekintve, hogy a Sagrada Família még koránt sem készült el teljesen), szecessziós stílusának talán legharmonikusabb darabja, ma már szintén a világörökség része. Egy középosztálybeli család részére készült: a tervezőzseni egy meglévő lakóépületet alakíttatott át, a szerkezetét érintetlenül hagyva a balkonokat átépíttette, új tetőt és emeleteket rakatott fel. Az aszimmetrikus tetőszerkezetet üvegmázas kerámialapokkal pikkelyszerűen borították, a szellőzőnyílásokat és kéményfőket üvegmozaikkal díszítették. Bent csak a fönti világítóablakokon beszűrődő fény csillan a csempéken. Sehol nincs egy egyenes vonal, sem éles szegély, csakis kacska organikus formák. Annak, aki a katalán városban jár: szigorúan kihagyhatatlan.

LEGO-ház (Billund)

Bjarke Ingels Group (BIG)

A Kockák háza múzeum és élményház 2017-ben nyitotta meg kapuit a dániai Billundban, ahol Ole Kirk Christiansen ácsmester annak idején belevágott az első műanyag kockacsoport elődjének tekinthető kreatív fajáték készítésébe. Ennek megfelelően az egyedi formavilág kívül-belül garantálja az autentikus LEGO-élményt: külső látványában a BIG huszonegy hatalmas  egymásra pattintott LEGO-kocka moduláris konstruciójaként tervezte meg a 12.000 négyzetméter alapterületű, 25 millió LEGO-kockával kitömött az épületet, amiben egyszerre több állandó és időszaki kiállítás is látogatható. A teraszokra, a LEGO-térbe, a boltokba és az éttermekbe bárki ingyen betérhet, az élménytermek fizetősek. Itt található két kiállítótér és négy játszótér, amiket különböző színkódolással különítettek el egymástól. Minden szín a tanulás-fejlesztés más tartományát képviseli: a piros rész a kreativitásnak, a kék a kognitív képességeknek, a zöld a közösségi képességeknek, a sárga pedig az érzelmeknek felel meg.

La Casa Azul/Frida Kahlo és Diego Rivera ikerháza (Mexikóváros)

Juan O’Gorman

A Kék Ház a mexikói festőnő Frida Kahlo szülőhelye, gyerekkorának, második házasságának és halálának színtere, rajongóinak első számú zarándokhelye. A kamaszkorban elszenvedett baleset következtében szobafogságra kényszerült lány unalmában itt kezdett el festegetni, majd 1931-ben Frida elköltözött és hozzáment a szintén festő –  és szintén feketeöves kommunista -, nála akkoriban jóval ismertebb Diego Riverához. Nyolc évvel később pedig, amikor elváltak, visszaköltözött a Kék Házba, amit még apja, Guillermo épített a főváros Coyoacan nevű kerületében, 1904-ben. Riverával hamarosan újra összeházasodtak, és miután a művésznő apja elhunyt, beköltöztek a szülői házba, amit Juan O’Gorman tervei alapján 1932-ben teljesen átalakítottak. Prekolumbián motívumokkal, azték és tolték szobrokkal és tárgyakkal töltötték meg a buja szubtrópusi vegetációban pompázó udvart, műhelyt építettek és a fehér házfalat kobaltkékre festették át. Frida lakótömbjből a tetőteraszról híd vezet át a Diego számára külön kialakított fehér-rózsaszín épületbe. Négy évvel a felesége halála után Rivera a mexikói államnak adományozta a házat, ami azóta múzeumként őrzi Kahlo életének mozaikjait, az alkotói légkört, a mexikói népművészet és a spanyol hódítás előtti idők emlékeit, a tradicionális kék-sárga kerámiákat, Kahlo legendás ruháit és a személyes tárgyak sokaságát. 

Üvegház (New Canaan)

Philip Johnson

Az 1979-ben Pritzker-díjjal elismert amerikai építész pályájának szinte az elején, 43 évesen építette fel saját, szimplán csak Glass House-ként emlegetett  otthonát 1949-ben. A Mies van der Rohe hatását tükröző „üvegdoboz” szinte azonnal a modern építészet ikonjává vált, élhetőségéhez persze az is kellett, hogy a nagyméretű connecticuti birtok mélyén kőfal mögött, buja növényzetbe ágyazva rejtőzzön el misztikusan a kíváncsi konkurencia és a környék lakói elől. Homlokzata négy folyamatos üvegfelület, a funkcióknak megfelelően válaszfalak helyett Johnson alacsony diófa szekrényekkel törte meg az egységes teret (amerikaikonyha), az egyetlen szervesült tömör elem a kandallót rejtő téglakubus a fürdőszobával átellenben. Az építész az amerikai műemlékvédelmi alapra (National Trust for Historic Preservation) hagyta örökül a házat, 2005-ben hunyt el.  Johnson a saját otthonával kapcsolatos kérdések alkalmával gyakran idézte büszkén egyik példaképe, Le Corbusier híres mondását: “Az építészet a testek szabályos és csodálatos játéka a nap fényében”.

Kiemelt fotó: Casa Batlló, Barcelona