„Bárcsak én is érezhetném egy normális ember örömeit” – A Joy Division 40 éve megjelent Unknown Pleasures című albumának jubileumi kiadásáról

Negyven éve, 1979. június 15-én jelent meg a Joy Divison bemutatkozó nagylemeze, a Unknown Pleasures, a poptörténet egyik legnagyobb hatású, sokak szerint egyenesen a rock and roll történetének legfontosabb albuma. Ebből is látszik, hogy milyen nagy az elragadtatása zenekar körül, hiszen legalább ennyien vannak azok, akik az 1980 nyarán publikált Closert tartják a pop kulcslemezének. Nem volt ez mindig így.

PZL – 061.hu

A Joy Division mítoszát egy kis nemzetközi szekta tartotta életben, jellemző módon Magyarországon a Lexikon az újhullámról című könyvben írták le először a zenekar nevét, az első újságcikk az egykori Jugoszláviában megjelent magyar nyelvű Képes Ifjúságban volt olvasható 1988 őszén, majd 1990-ben immár tényleg Magyarországon az Alte-Rock című lapban jelent meg az első terjedelmesebb írás a zenekarról. 1990 május 16-án Debrecenben a Nova Akropola nevű elektro-indusztriál-dark formáció adott egy Joy Division emlékestet, gyertyákkal, vetítéssel a DTKF klubjában. Valószínűleg ez a zenekar játszott először Magyarországon Joy Divisiont. De hiába jelent meg egy fanzine Joy Division dalszövegekkel és két könyv is a zenekarról (mindkettőt a Wave lemezboltban vásárolhattuk meg a kilencvenes években), hiába vetítették a Fekete Lyukban több-kevesebb rendszerességgel a Here Are The Young Man című koncertfilmet, kijelenthetjük: a fanatikusok minden igyekezete ellenére a Joy Division nálunk csak a kétezres évek elején lett ismert, amikor a brit gitárrock újhulláma visszanyúlt a poszt-punk szcéna eredményeihez, és komplett zenekari arculatok épültek a Joy Division örökségére.

Ezután jelentek meg az Unknown Pleasures pulzár jelei a Converse tornacipőkön és volt kapható két különböző Joy Division-póló a Springfield ruházati üzletekben. (Peter Saville beszélt egyszer a cover történetéről: „…a fiúk csak lerakták elém azt az ábrát, amit a Cambridge Encyclopedia Of Astronomyban találtak, és ami az első felfedezett pulzár jelét ábrázolta. A cambridge-i egyetem kutatói véletlenül bukkantak az űrből érkező jelre, ennek a vizuális leképezését látjuk az ábrán…”) Mivel a Joy Division minden létező felvétele megjelent bootlegeken és már hivatalos kiadványokon is, semmiféle meglepetéssel nem lehetett már előállni, így nem tettek mást azok, akik a Joy Division örökségét ápolják, mint hogy újra megjelentették az Unknown Pleasurest, remaszter nélkül, de az eredeti fekete cover inverzével, azaz fehér borítóval (de ugyanazzal a jellegzetes recézett kartonnal), míg maga a korong piros színt kapott. Nyilván ez egy afféle gyűjtői gesztus, legyen meg pirosban is, a pop néhány évente eladja ugyanazt más formátumban, más hordozókon, nincs is ezzel baj.

Fotó: PZL

Örök kérdés: melyik a jobb Joy Division album, az Unknown Pleasures, vagy az Ian Curtis halála után publikált 1980-as Closer? Mindkettő egyformán mestermű, talán a Closer kiforrottabb, a művészi megformálás egészen különleges és ihletett megnyilvánulása, de az első nagy gesztus az Unknown Pleasures volt, ráadásul itt a mesteri szerkesztésre is felhívhatjuk a figyelmet, hiszen az album két oldalát felosztották Outside és Inside oldalakra, a kívül és a belül pozícióit váltogathatjuk, de egy biztos: a borító csillagpulzár árábrázolása kijelöli milyen pozíciót foglal el a lemez: a kozmikussá növesztett fájdalom szintjét. A lemez világához kötődő, 1979 októberben megjelent Transmission/ Novelty kislemez borítója is ugyanezt a csillagközi világot idézi meg, ebből is látszik, hogy mennyire következetesen építkezett a zenekar. A Joy Division esetében nemcsak a halálelegáns és dekadens dark-rock megteremtését illik megemlíteni, hanem azt is, hogy Ian Curtis dalszövegei sosem hallott minőséget jelenítettek meg a populáris kultúrában.

Addig talán Bob Dylan volt az, aki vérre menő, első osztályú költészetté nemesítette a popkultúrát, viszont Curtis mániás depressziója, halálgyakorlatai máig a legsötétebb popköltészetet teremtették meg, próbára téve a rock and roll teherbírását. És akkor még nem beszéltünk az önmagukban is izgalmas struktúrájú, a melodikus, az ösztön mélyvilágáig hatoló basszusjátékról, a nyers, de hatásos gitározásról, és a monoton, de a legváratlanabb pillanatokban ritmust váltó dobjátékról. És szóba kell hoznunk a lemez egyik nagy újítását, a hangeffekteket. Nem véletlenül mondta Peter Hook, Martin Hannett hangmérnök innovatív munkájáról: “Nem fér hozzá kétség, Martin Hannett alkotta meg az igazi Joy Division-hangzást.” Van itt liftzaj, hullámlemez viharszerű hangja, üvegtörés rideg zaja…
Where Will It End? – azaz mikor lesz már vége, kérdezi Curtis a Day Of The Lordban, az Unknown Pleasures második számában… Még egy évet sem kellett várni, és vége lett.

Joy Division
Unknown Pleasures
Factory / Warner
10 szám 39 perc

2019-07-11T07:57:45+02:00 2019. július 9.|