Bármit csinálok, az mindig a zenéhez, énekléshez, operához kanyarodik vissza – Interjú Rost Andreával

“Nagyon töröm a fejem, hogyan lehetne hathatósan és profi módon segíteni a fiataloknak. Egy focista például sokkal szervezettebben kap segítséget ahhoz, hogy fejlődjön, mint egy zenész” – mondja Rost Andrea, aki december 19-én nagyszabású jótékonysági gálakoncerttel segíti a Pető András Konduktív Gyakorló Általános Iskola tehetséggondozási programját. A világhírű operaénekessel arról beszélgettünk, milyen feladatokat lát el a Semmelweis Egyetem Pető András Karának Jószolgálati Nagyköveteként, s hogy hogyan készül színpadi debütálásának 30. jubileumára.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Nagyszabású jótékonysági hangversenyt rendez a nevét viselő művészeti alapítvány december 19-én a Vigadóban. Mikor és milyen céllal jött létre ez az alapítvány?
Nagyon fiatal még ez az alapítvány, tavaly decemberben jött létre, célja, hogy olyan művészi tevékenységeket támogasson, amelyek révén gazdagodhat a magyar művészeti-kulturális élet, valamint hozzájárul a gyermekek testi, szellemi és zenei fejlődéséhez. Elsősorban a Zeneakadémiáról frissen kikerült tehetségeknek szeretnék segíteni, hogy kijuthassanak nagy versenyekre, és olyan képzést biztosítani nekik, amire még szükségük lehet a Zeneakadémia után. Az a tapasztalatom, hogy az akadémián nagyon jó tanáraik vannak, de nincsenek még készen, keresik az útjukat. Talán tudok nekik segíteni abban, hogy kitalálják, merre tovább. Ezen a koncerten fellép Simic Aleksander, a 2017-es Virtuózok döntős csellistája, ő képviseli az egyik célt, azt, hogy megmutassuk, milyen kiváló zenészeink vannak az országban. Emellett az alapítvány más irányt is vett, ugyanis létrejöttével szinte egy időben lettem a Semmelweis Egyetem Pető András Karának Jószolgálati Nagykövete. Az intézetben elindítottuk a Tehetség Évét – ez a művészeti tehetséggondozási program nem csak a zene, de a sport és a képzőművészet területére is kiterjed. Szeretnénk ezeknek a gyerekeknek hangszerekkel, foglalkozásokkal, programokkal segíteni abban, hogy kibontakoztathassák tehetségüket.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Magyarország bővelkedik a zenei tehetségekben, a nehézség inkább abból fakad, hogy az iskolapadból kiesve elveszettnek érzik magukat, nem tudják, hogyan kell menedzselni magukat. Ebben is próbál segíteni az alapítvány?
Nagyon töröm a fejem, hogyan lehetne hathatósan és profi módon segíteni a fiataloknak. Egy focista például sokkal szervezettebben kap segítséget ahhoz, hogy fejlődjön, mint egy zenész. Felfedezik, megmutatják a nagyvilágban is, aztán nyomon követik a sorsát. Fontos feladatom, hogy ehhez hasonlóan segítsek az énekeseknek is. Sok mindenre van szükségük ahhoz, hogy tényleg sikeresek legyenek. Látva azt, hogy egy külföldi versenyen, megmérettetésen micsoda stáb megy egy német, egy holland, egy cseh, egy orosz, egy francia versenyzővel, akkor azt mondom, van még mit behoznunk itthon.

Milyen módszerekkel hozzák közelebb a zenét a Pető Intézetben kezelt gyerekekhez? Hogyan kell elképzelni egy zeneterápiát?
Nem vagyok zenepedagógus, sem zeneterapeuta, de az biztos, hogy a zenei képzés, az együtt zenélés öröme által növelhető a gyermekek motivációja, aktivitása, teljesítőképessége. Ezeknek a gyerekeknek elsősorban a mozdításuk nehézkes. Feszes napirendjük van, amelybe nagyon nehéz bármit is beiktatni. Ha kiszakítjuk őket a napirendjükből, az fárasztó lehet nekik. Így inkább “házhoz viszem” a zenei élményt – ott adok koncertet, ott játszanak a zenészek. Természetesen tervben van külső programok szervezése is, de ez egy összetett feladat. Nagyon szeretnék egy zeneszobát is az intézetbe, ennek a megvalósulásához azonban sok idő kell. Szeretnék a gyerekeknek jó hangszereket is biztosítani, hogy magas színvonalon tanulhassanak, s olyan zenét hallgathassanak olyan előadóktól, ami a legmagasabb művészi fokot jelenti.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Nyitottá tenni a gyerekeket a klasszikus zenére nem kis kihívás, ezért is tervezi, hogy a városokat járva kisebb, intimebb koncerteken ad majd elő operaáriákat és népdalokat is egyfajta rendhagyó énekóra keretében.
Igen, valóban tervezem. Hogy tényleg meg fog-e valósulni, nem tudom. Remélem, valaki mellém áll, és meg tudjuk szervezni ezeket a koncerteket.

A gyerekeinél egyértelmű volt a zene szeretete? Beleszülettek ebbe, nyilván, de például a lánya esetében mennyire volt sejthető, hogy a Zeneakadémia lesz az ő útja is?
Szegényeknek nem volt más választásuk (nevet). Elég intenzíven élvezték a zenét otthon, már amikor élvezték, és nem csak elviselték. A lányom a Zeneakadémián végzett, ő is énekel, de más stílusban, nem az opera lett az ő világa. De a fiamtól sem áll távol ez a világ. Nagyon érdekes látni, amikor a laptopján olyan zenét hallgat, amit hirtelen nem is várnék tőle: Verdi Requiemjét vagy Csajkovszkij szimfóniáját. Ilyenkor azt gondolom, mégsem volt hiába, hogy csupa zenében nőttek fel. A komolyzene a mai napig ott van mindkét gyerek életében.

Az utóbbi években más területeken is kipróbálta magát, a pannon térség zenei kincsét bemutató Pannon dalokról, vagy a Frenák Pállal való közös estjéről, de egy interjúban a magyar és japán mesék zenével való ötvözésének tervéről is beszélt. A műfaj magasságait már megélte, úgy érezte ideje váltani?
Ez nem váltás, inkább kiteljesedés. Bármit csinálok, az mindig a zenéhez, énekléshez és az operához kanyarodik vissza. December 2-től például négy este a Varázsfuvolában lépek fel, ami egy gyönyörű mese. Nagyon szeretem az Andersen-meséket is, van is egy hangoslemezem A kis hableányból, emellett két lemezemen is operameséket olvastam fel. Hiába gondolja az ember, hogy távolodik, a végén mindig ugyanott köt ki: a zene szereteténél. A zene mindenben benne van, mindenben érzem. Ha a meséhez nyúlok, azt is azért teszem, hátha lehet belőle egy operát írni. Valahol egy gyermeki lélek maradt az enyém: álmodozó, csodaváró. A mesék tiszták, egyértelműek, világosak, talán ezért is szeretném az opera műfaját ezzel ötvözni.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Jövőre ünnepli opera színpadi debütálásának 30. évfordulóját. Hogyan készül rá?
Az egészen biztos, hogy októberben vagy novemberben lesz egy nagy gálakoncert magyar és külföldi énekes vendégekkel. De mást nem szeretnék elárulni, hagyjuk meg a meglepetést a közönségnek.

Milyen zenéket hallgat egy operaénekesnő az autóban? És most kifejezetten arra lennék kíváncsi, ami nem komolyzene.
A hetvenes évek slágereit! (nevet) Együtt éneklem a rádióval Zalatnay Cini, Kovács Kati és Koncz Zsuzsa számait.

Fotók: Horváth Péter Gyula

2018-11-28T06:10:32+00:00 2018. november 27.|