Az erős férfi nem attól ismerszik meg, hogy egymaga szereli be az automata garázskaput, és egyedül beönti a monolit födémbe a betont, hanem mondjuk arról, hogy egymaga kiáll több ezer ember elé, és azt mondja: szomorú vagyok, mert elhagyott a babám. Vagy mást mond, azt hogy Let’s Spend the Night Together. Na jó, ezt Mick Jagger mondta 1967-ben, de mondhatta volna a blues-rockkal bizniszelő Gary Clark Jr. is, aki most jelentette meg koncertlemezét Live/ North Amerika 2016 címmel, illetve mondhatta volna Paul Weller is, aki hasonlóan szerény címmel (A Kind Revolution) látta el új albumát.
PZL – 061.hu
A texasi Gary Clark Jr. soul-os, képzett hangú művész, aki ügyesen teremt kontrasztot a precízen megkomponált koszos, nyers soundjával, és csak látszólag van a dolognak amatőr bája, az egész halál laza és végtelenül profi. Kár lenne tagadni tehát: Gary Clark Jr. slendriánsága, minden póza remekül kidolgozott…. Clark imád szólózni, ami büntető is tud lenni, főleg azért, mert a dalok többsége hasonló hangszerelésű, középtempós blues-rock, és néha olyan az egész, mint egy White Stripes próba, amit a rajongók vettek fel a pinceablakból, mégis van benne valami őserő, amitől nagyon is lehet élvezni, még akkor is, ha betorzít a gitár, és ha nincs kikeverve a sound.
De pont ettől a fickós hangzástól jó a produkció, no és attól, hogy itt a híres rádiósláger, az Our Love és az egyik legjobb, Hendrixet idéző dala, a Numb. Clark szinte karikatúraszerűen erős rock karakter, aki simán kiveszi a cápauszonyú régi verdájából az erősítőjét, és az országút mellett lenyom a showt. A színpadon is olyan laza, hogy az sem izgatja, ha tízen hallgatják, vagy éppen tízezren. Mi is ilyen lazán dobhatjuk fel ezt a csöves erősítőkre, elhangolt gitárokra és Jameson whiskykre komponált lemezt.
Paul Weller másképp laza, az ő lazaságában nem a féktelen kamasz vadsága van benne, hanem az érett férfiak eleganciája és kiszámíthatatlansága. Weller teátrális, jól karban tartott, esztrád-popja mindent tud a rock and rollról, így aztán minden hang, minden mozdulat egy-egy szerepjáték, amit mégis érdemes komolyan venni, már csak azért is mert Weller a popkultúra egyik legintelligensebb és legsokoldalúbb művésze, tagja annak az elit ligának, ahol alacsony sorszámú tagságija van David Bowie-nak és Elvis Costellónak.
A The Jam irányt mutatott a The Clashnak, a The Style Council pedig az intelligens powerpopos soul-ban utazó zenekaroknak, az A Kind Revolution már csak szerepjáték, van itt minden, ami az elmúlt negyven évben megigézte Wellert, táncdal, nyers mod-rock, Stlye Councilt idéző luxuspop, nagyzenekari hangszerelés, intim lírázás, funk-rock, szóval éppen szét is tarthatna az egész, mégis nagyon egyben van. Összegző műről van szó, csupa erős, nagy érzelmeket mozgató slágerrel. Van, amikor a forradalom megeszi a gyermekeit, viszont van, amikor jóllakatja, főleg, ha olyan hősei vannak, mint Weller.
Gary Clark Jr.
Live/ North Amerika 2016
Warner
12 szám 45 perc
Paul Weller
A Kind Revolution
Warner
10 szám 40 perc