Április 2-án lesz hatvanéves Binder Károly Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, zeneszerző, a Zeneakadémia jazz tanszékének vezetője, a magyar jazz egyik legsokoldalúbb muzsikusa.

MTI

Budapesten született zeneszerető családban, orvos édesapja autodidakta zongorista volt, ő maga ötévesen anyjától tanult meg a hangszeren játszani. A jazz akkor érintette meg, amikor véletlenül kezébe került a zongorista McCoy Tyner egyik lemeze. Sokáig azt tervezte, hogy ő is a gyógyítást választja hivatásának, de az orvosi egyetemre helyhiány miatt nem jutott be, ezután egy évig különböző kórházi osztályokon dolgozott. A következő évben az orvosi egyetem mellett a jazz tanszakra is jelentkezett, ahová rögtön felvették, az orvosi egyetemre pedig – bár elérte a szükséges pontszámot – helyhiány miatt másodjára sem sikerült bejutnia. Ekkor döntött véglegesen a muzsika mellett, mert véleménye szerint a zene is alkalmas a gyógyításra. 1979-ben végzett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszakán, később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola több tanszakán is diplomát szerzett.

Sokakhoz hasonlóan azt vallja, hogy csak jó és rossz zene létezik. Érdeklődése a kezdetektől több zenei műfajra is kiterjed, saját bevallása szerint több “korszaka” volt, a klasszikus és népzene mellett a free jazzel és a teljes szabadzenéléssel is megpróbálkozott, mire megtalálta egyéni hangját és saját zenei világát. Soha nem érezte úgy, hogy csak egyetlen zenei műfaj vonzaná, egyaránt kedvelte a Beatlest, Jimi Hendrixet, John Coltrane-t, Miles Davist, Keith Jarrettet. 1978 óta komponál, pályakezdőként az avantgárd dzsessz megszólalási módjai foglalkoztatták a leginkább. Később a zenei műfajok átjárhatóságát keresve olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Szabados György zongoraművész, Sebestyén Márta népdalénekes, Ramesh Shotham ütőhangszeres, Theo Jorgensmann klarinétos vagy Federico Sanesi tablás.

Művészetét a kortárs zene és a népzene iránti fogékonyság jellemzi, az új zenei irányzatok, az eltérő zenekultúrák szintézisén fáradozik. Zeneszerzői fejlődésében Bartók Béla hatása mellett a Kárpát-medencei folklór, a Volga-Káma-vidék népdalainak dallamvilága és az amerikai repetitív iskola hatása is megfigyelhető. Egy időben behatóan foglalkozott az afrikai dobzenével és a távol-keleti (indiai, gamelán és japán) zenékkel, amelyek több kompozíciójába is beépültek, és improvizációi közben visszaköszönnek.

Több száz zongora-, kamara- és zenekari darab, mintegy félszáz színházi, televíziós és filmzene alkotója, összesen 63 szerzői lemeze van. Különböző zenekarai és formációi (Binder Quintet, illetve Quartet) mellett legteljesebben szólózongorája révén és duó formációban, az utóbbi időben Borbély Mihály szaxofonművésszel fejezi ki gondolatait.
1980 óta folytat zenepedagógiai tevékenységet. Először az Erkel Ferenc Zeneiskolában tanított, 1988 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, 2000 óta a jazz tanszék vezetője, ahol jazz-zeneszerzést, jazz-zongorát és jazz-elméletet oktat. Tanárként a tudásra, az emberségre, a szorgalomra, a kitartásra helyezi a hangsúlyt. Tanítványainak azt tanácsolja útravalóul, hogy találják meg egyéni zenei világukat, a saját hangjukat, és keressék meg a saját egyéniségüknek megfelelő kifejezési formát.

Binder Károly itthon és a világ számos országában is koncertezett, tartott mesterkurzusokat, egyebek közt a londoni Royal Festival Hallban, Hamburgban, Berlinben és számos más európai nagyvárosban. Kontinentspiel című művével, amelynek ötletét Zalán Tibor Sztravinszkij álma Bartók Béláról című verse adta, megnyerte a Kaliszi Nemzetközi Jazz-zongoraversenyt (1981) és a Magyar Rádió Nagydíját (1986). 1989-ben eMeRTon-díjat kapott az év zongoristájaként, 1991-ben Dance Music című albuma az év jazzlemeze lett. Művészete elismeréseként 2003-ban Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki, 2013-ban a Gramofon Magyar Jazz Díjat vehette át.