Bosszúvágy és vezeklés – A védelmező 2. című filmről

A dolog úgy áll, hogy nem Bruce Willis az utolsó cserkész, hanem a Védelmező 2. című filmben a Robert McCallt alakító, immár hatvan éves Denzel Washington, aki segít a hátrányos helyzetű srácnak, hogy a művészeti sulit válassza, ne a drogdealer szakmát, és addig rak rendet rendes taxisofőrként az mocskos nagyvárosban, mígnem jön egy igazán komoly fuvar, azaz egy olyan nagy meló, ami átnyúlik nemzeteken és titkosszolgálatokon.

PZL – 061.hu

Egy titkos ügynök sosem megy nyugdíjba, a nyugit hozó postásról is azt hiszi, hogy valójában novicstól olyan zöld táskájuk…. Robert McCall (Denzel Washington) is azt hitte, hogy már csak műanyag vásárokba megy majd a  helyi művelődési házba, de ehhez képest igazságot oszt egészségügyi sétái során, azaz védelmezi a gyengéket, mint egy túlmozgásos tanár bácsi. Mivel óriási siker volt Antoine Fuqua 2014-es Védelmezője, logikus volt, hogy újra töltik a tárat, hiszen az önmaguk paródiáiba fulladó disztópa látomások és képregényadaptációk után a mozinézők visszasírják a kilencvenes évek heroikus thrillereit, amelyek történetei erős túlzással még hihetőek voltak, legalább is ahhoz képest, hogy egy hangya átalakul csuklós busszá, majd mechanikus dínó lesz, hogy megküzdjön a felhőkarcoló méretű géplovaggal.

 a CIA nyugdíjazott gyilkológépe a helyi érdekű igazságosztás közben megkapja élete legnagyobb melóját, miután meggyilkolják kollégáját és barátját, Susant (Melissa Leo). Persze, egy CIA-ügynök tudja, hogy a rablótámadás csak kamusztori, valójában a titokzatos megrendelő szálakat varr el, tehát a dolog profi bérgyilkos munka. Azt lehet vitatni, hogy a tényleg kvalitásos, de már hatvan feletti Denzel Washington alkalmas-e arra a szerepre, hogy öt vele majdnem azonos képességekkel rendelkező CIA-bérgyilkost likvidáljon, arról nem beszélve, hogy az ábrázata inkább egy jóságos boltos bácsira emlékeztet, mintsem a bosszú gólemére. De aztán egyre inkább meggyőz minket arról hogy ezt a figurát az ő karakterére írták. És az sem kérdés, hogy kellenek-e a klasszikus humanista hősök, akik bár zsaruk, de nem csapolják meg a lefoglalt kokót, nem önbíráskodnak, egy hetes borostájuk nem bűzlik a piától, szóval, afféle hagyományos pozitív figurák.

McCall gyászolja a feleségét, és közben másokon segít – ez izgalmas kiindulópont, talán némileg túl is tolja a szociális munkás figurát, amikor segít Miles-nak (Ashton Sanders), munkát ad neki, hogy tüntessen el egy csúnya grafittit (!), sőt támogatja, hogy járjon egy művészeti főiskolára (!). Persze, látszik hogy nem a kilencvenes években gyártották a filmet, akkor még szemémesebbek voltunk az erőszak ábrázolásában, itt közelről mutatják a szétroncsolt, szigonnyal meglékelt fejet, de azért a dramaturgia mégis csak a kilencvenes éveket idézi. Azt, hogy miért kell az utolsó nagy jelenetben a végső harcot egy kiürített, vihar sújtotta tengerparti városkába, McCallt szülőhelyére komponálni, nos, az egy kérdés, de az biztos, hogy egy látványos retró akciójelenetnek kellett ez a heroikus tér, amikor hőseinknek az elemekkel is meg kell küzdeniük. A védelmező 2. egy pörgős, pedagógiai hőskölteménynek is beérő kemény akciómozi, érzelmekkel, gyerekvédelmis tanácsadással.