Másodszor koncertezett Magyarországon a Halestorm, a Grammy-díjas amerikai zenekar a Budapest Parkban lépett fel a Three Day Grace vendégeként. A hardcore Halestorm-fanok persze kikérték maguknak a “vendég” megjelölést, és egyet kell, hogy értsünk velük. Lzzy Hale-ék nemcsak, hogy megalapozták a bulit, szívesen hallgattuk volna őket egész este. Profi csapat brutálisan jó torkú énekesnővel, nem is nagyon lehet fogást találni rajtuk. Talán a “cirkusz-faktorból” vehetnének vissza picit, a banda akkor is tökéletesen működik, ha nem dobálnak szét a közönségben 12 szett dobverőt és 3 doboz pengetőt. 

MM-061.hu

“Aki nem szereti a női énekessel működő rockbandákat, azzal nem tudunk mit kezdeni. Sokszor azt hiszik, hogy Lzzy valamelyikünk barátnője, aztán felmegy a színpadra, és mindenki dob egy hátast. Ezek után nem hiszem, hogy bárkit bármiről meg kellene győzni. Felmegy a színpadra, és a tehetsége magáért beszél. Százévente születik ilyen hang!” – mondta korábban a 061.hu-nak a Halestorm gitárosa, Joe Hottinger, és ezt csak megerősíteni tudjuk. Ha számba vesszük az utóbbi tíz-tizenöt év “rockcsirkéit” (de lehet, hogy korábbra, egészen Joan Jettig is visszamehetnénk), nem nagyon találunk a Lzzyénél karakteresebb hangot. A wow-élmény a Halestorm esetében eleve adott a női frontember miatt, de ha a csaj a bőrszerkón, a lyuggatott harisnyán, a fekete lakk platformos cipőn és a vörös rúzson túl minőségi audio-élményt is tud nyújtani, akkor az a banda tényleg rendben van.

A családi vállalkozásnak indult Halestorm (a dobos Lzzy öccse, és kezdetben édesapjuk is a zenekar tagja volt) megalakulása óta egyenletes teljesítményt hoz olykor slágeres, popos, máskor komolyabb, harc rock témákra építő dalokkal. A negyedik, Vicious című albumuk – amelyről öt dalt is játszottak kedd este a Parkban – ez utóbbi felé hajlik inkább, ami kifejezetten jót tett a zenekarnak. Az Uncomfortable nem csak az album, hanem a Halestorm-életmű egyik legerősebb száma, ez volt a koncert utolsó előtti dala, ami az ezt követő I Miss The Misery-vel rímelve egyértelműen kijelöli a követendő utat a bandának. Habár Lzzy gyakorlatilag bármit elvisz a hátán, a keményebb vonal áll neki a legjobban, egy-egy show alkalmával tényleg apait-anyait belead, kicsit sem spórol, szétüvölti a koncerteket, csoda, hogy a hangszálai átvészelik a turnékat. Nem véletlenül került be a rock- és metálvilág 50 legjobb frontasszonya közé, a Loudwire listáján Lzzy az előkelő 10. helyet szerezte meg, a trónon megérdemelten Janis Joplin ül, de hogy Amy Lee (Evanescence) hogyan és miért előzhette meg Lzzyt, óriási kérdőjel….

A zenekar egy masszív, 14-es setlisttel készült a budapesti koncertre, az I Am The Fire-rel indítottak, aztán jött a Love Bites, a Mz.Hyde, a Black Vultures, majd egy kissé túltolt dobszóló Arejay Hale-től. A frontemberi ambíciókkal bíró srác vitathatatlanul tehetséges, ám érezhetően nem szívleli a dobos-skatulyákat, szeretne kijönni az árnyékból a fényre. Ennek érdekében mindent meg is tesz: leveszi a pólóját, a dalok 70%-át állva dobolja végig, elhajít tucatnyi szett dobverőt, sőt, amikor eljön az ő, azaz a dobszóló ideje, előhúz egy óriási, felsőtestnyi dobverőt, hogy azzal bohóckodhasson tovább. A Park tinijei vették a lapot, mondván, a helyes arc és a kockahas mellé ennyi majomkodás belefér. Aztán előkerült az akusztikus gitár, hogy megszólalhasson a The Silence, de az érzelmes-dúdolós blokk ezzel véget is ért, és jött a záró, zúzós etap. Volt íve a koncertnek, okosan építkező műsort raktak össze, ami egyúttal kizárta a meglepetés lehetőségét, de nem biztos, hogy ez baj.

A Halestorm nem tolakszik, nem mászik az arcunkba, hozzák az elvárhatót egy átlagon felüli hanggal, így az elkövetkező évekre is biztos helyük lesz a rock szcénában. Ezt bizonyítja az is, hogy olyan nagy nevekkel játszhattak/nak, mint a Judas Priest vagy Alice Cooper.

Fotók: Facebook