Akármibe fog, siker koronázza: kiváló kardvívóként megalapította a Kongói Vívó Szövetséget, amely kvalifikálta magát, majd kijutott az athéni olimpiára. Talán ő maga sem tudná felsorolni, hány tévé- és rádióműsor népszerű vezetője volt már, továbbá rendkívül tehetséges táncos, elég, ha a Macskák című musicalbeli szerepét említjük, több játékfilmben tűnt fel kedvesen eredeti alakja, de a széles nagyközönség a Jóban  rosszban című filmsorozatban gyógyító Dr. Kalem Józsefjeként ismerte meg. Első könyve, a Gulyásleves négercsókkal azonnal bestseller lett. És még valami fontos: lánya kedvéért gyakorlott kukta vált belőle. Ő Kembe Sorel-Arthur, a kongói és magyar gyökerű televíziós- és rádiós műsorvezető, színész, modell, táncos, táncoktató, vívó.

ERDÉLYI E. PÉTER

A bevezetőben sok mindent felsoroltunk Önről, kiderült, hogy színes egyéniség: aki nem látta volna a képernyőn, annak elmondhatjuk, hogy karamell színű a bőre és belül is színes emberként él, de ami bennünket igazán érdekel, az a főzési tudománya. Hol leste el és miért űzi a sok más elfoglaltsága mellett?
Van egy hétéves lányom, Katja, akinek ki kell elégítenem a gasztronómiai kíváncsiságát, vagyis amikor nálam van, én főzök magunknak. A főzési „tudományom” alapjait pedig a közel másfél évtizede, a Viasat tévécsatornán forgatott 8 perc a konyhában Robival és Sorellel című műsorban leshettem el. Tobai Róbert chef volt az oktatóm. A műsor előtt nem értettem a főzéshez, ezért is kellettem Robi mellé ellenpólusként, ott tanultam meg az alapvetéseket, vagyis a bazsalikomot, majoránnát, rozmaringot, meg ilyeneket. Egy idő után megszerettem ügyködni a konyhában, mert vele jó volt főzni. Szóval, utána elkezdtem kamatoztatni itthon azt, amit nála tanultam. Most ebből élek. A lányom mindig elismeri az ételeimet, amikor étkezés után megveregeti a vállam azzal, hogy „megtartalak papa!”

Mi a lánya kedvenc étele?
Sok minden. A gyerekek valamiért szeretik a tésztaételeket, a bolognai spagettitől megőrülök, mert abból sokat kell főznöm, már csukott szemmel megy… Hála istennek szereti a leveseket is, leginkább a krémleveseket és nem lehet megtéveszteni a zacskós verzióval. Tehát, amikor brokkoli krémlevest kell főznöm, akkor venni kell brokkolit, szerecsendiót, tejszínt, majd meg kell főzni, leönteni, turmixolni meg egyebek. Na, mindegy, ilyen macerás, de végül jóízűen megeszi az összeset, úgyhogy van értelme.

És mi a kedvenc étele?
Az egyik barátnőm szerint nekem igazi magyar parasztos gyomrom van: imádom az oldalast, a tepertőt, a töltött káposztát. Parádés a harcsa csuszával! A kedvencem pedig a pásztortarhonya. Mindjárt elkezd folyni a nyálam…

A krokodil darabolása

Azt hallani Önről, hogy hazafi. Magyarországon érzi otthon magát.
Ez pontosan így van, pedig laktam több helyen is, például Nizzában tanultam az egyetemen, ahol nem az egyetemet választottam, hanem a várost. Kongóban él a rokonságom, élhetnék bárhol, de Magyarország a szülőhazám. Persze erős kötődésem van a másik felemhez is.

Van-e sajátos kongói konyha? Mondana-e egy példát a nemzeti ételek közül?
Van egy csomó, sokat nehéz elmagyarázni, de a krokodilragu könnyű. Ez persze nem mindennapos étel ott sem, mert igen drága, ezért neves napokon, ünnepek alkalmából kerül a kongói asztalokra. És állati finom! A krokodil fejét, lábait, meg a farkát eltávolítják és a testét valahogy úgy bontják fel, mint a halat szokás, de persze nem halíze van, inkább a csirkére emlékeztet a külleme-állaga és az aromája is. Úgy eszik, mint mi a körömpörköltet, a cupákokról falják le a húst. Rizst, vagy a helyi manyóka gyökér lisztjéből készített knédlihez hasonló köretet adnak mellé. A fűszerezése pedig mindig attól függ, hogy „mi jön szembe”. Ezekről az egzotikus fűszerekről fogalmam sincsen. Persze sózni és borsozni kell.

Hol lehet beszerezni az alapanyagot? Törvényesen árulják a piacon, vagy illegális a krokodilt vadászni, tenyészteni, árulni?
Ott szabad, mert nemzeti csemege, de Európába tilos behozni, hiszen itt védett állat. A helyiek nem is értik, mi védett rajta, mivelhogy nem a bőréért, hanem a húsáért ölik meg. Ez nekik táplálék.

Nekem kicsit meredeken hangzik, hogy „krokodilragu”. Ön mit szólt hozzá, amikor először tálalták fel ezt a különleges fogást?
2008-ban még a Duna TV-vel forgattunk Kongó egyik piacán, amikor az asztalon furcsa húsdarabokat láttam meg és megkérdeztem, mik ezek, mire az asszony lazán közölte, hogy krokodil. Én persze hitetlenkedtem, mire az asztal alól kivett egy gúzsba kötött példányt azzal, hogy ezt most feldarabolja nekem! Ez kábé olyan, mint amikor az ember itt elmegy pontyot venni és rámutat egyre, hogy „ezt kérem szépen”.

Kongói krokodilragu

Más, néprajzilag értékelhető különlegesség is kapható a kongói piacon?
Vannak a krokodilnál furcsább alapanyagok is, például füstölt denevért is lehet kapni, de ahhoz nem volt gusztusom. Mindent megkóstoltam, de azt nem.

Árulnak-e olyan finomságokat, amely az európai ízlelőbimbóknak is bejönnek?
Sok, számunkra ismeretlen növény kapható, de a jól ismert mangó, banán, vagy papaja is más ízű, hiszen, amit mi Európában kapunk, azt zölden szüretelik, amit ott rügynek neveznek. Én például hoztam haza olyan ananászt, amely 16 kilós volt! A belga rendőrök félre is állítottak, és kértek belőle egy darabkát, mert sejtették, hogy egészen más íze lehet. Ott mindennek más az íze, sokkal édesebb, zamatosabb. Semmi köze az itteni déli gyümölcsökhöz. Az itthon kaphatók kisebbek és szinte ízetlenek. Egyébként kongóban mindig gyümölccsel zárul az étkezés, úgy tartják, hogy az jót tesz az emésztésnek. Nálunk valamiért másként vélekednek erről a gasztroenterológusok.

Visszatérve a krokodilragura, azt simán elfogyasztotta?
Nekem ízlett, nincs ellene kifogásom, mert ínycsiklandóan néz ki és ahogyan már említettem, íze a csirkére emlékeztet. Viszont pont a már említett kongói forgatáson az operatőr srác miután felvette, hogyan boncolja, darabolja a krokodilt a nénike, közölte, hogy ilyet biztosan az életben nem fog enni. Pár nap múlva a nagybátyám meghívott bennünket vendégségbe, ahol jó alaposan bekajáltunk. Az operatőr nemkülönben, imádta a kaját, majd miután megkérdezte, mit evett és közölték vele, hogy krokodilt, kiszaladt a WC-be és a raguból azonnal búvárkrokodil lett. Az egész család csodálkozott, nekem pedig a nevetéstől folytak a könnyeim. Később mondtam neki, hogy „Dávid, ne akarj mindent tudni”. Hiába, a tudatlanság néha áldás. Persze, hogy ne maradjon éhen, végül készítettek neki valami normális fogást.

Pásztortarhonya

Akkor most a krokiragu helyett egy „normális” étel elkészítésének a módját osszuk meg az olvasóinkkal! Javaslom a pásztortarhonyát. Mit szól hozzá?
Rendben! Tehát kell hozzá 30 deka házi tarhonya, 10 deka füstölt szalonna, 1 fej vöröshagyma, fél teáskanálnyi pirospaprika, só, 1 darab paprika, 1 darab paradicsom, 60 deka krumpli, 20 deka lángolt kolbász. Az elkészítése igen egyszerű: lábasban kiolvasztjuk az apróra kockázott szalonnát, hozzáadjuk a tarhonyát, amit 1 percig pirítunk, majd hozzákeverjük a megtisztított, finomra vágott hagymát, és közepes lángon 2 percig tovább pirítjuk. Ezek után meghintjük pirospaprikával, továbbá egy kevés sóval. Azonnal felöntjük 8 dl vízzel, és lefedve főzzük további 5 percig, majd hozzáadjuk a felkockázott paprikát és paradicsomot, a meghámozott, falatnyi darabokra vágott burgonyát, valamint a felkarikázott kolbászt. Lefedve, kis lángon 30 perc alatt készre főzzük. Ízlés szerinti savanyúságot kínálhatunk hozzá. Jó étvágyat kívánok a 061.hu olvasóinak!