Amazon-maraton, pucér selfie, tápos tulipán… Megint Nőnap van. Jól fogy az aluljárókban az előre csomagolt tápos tulipán, az erdőkből meg a védett hóvirág (eszmei értéke 10 ezer Ft). A diszkók italakciókkal kedveskednek, a szállodák hétvégi csomagokkal, néhány vicces kedvű fiatal férfi meg aktképet pakol föl magáról a facebookra, hadd örüljön az asszonynép.
VARGA KLÁRA – Nullahategy
A Gogolákné Központ hóvirága
Úgy már nem ünnepeljük azt a bizonyos Nemzetközi Nőnapot, ahogy annak idején a szocializmusban megismertették velünk. Az akkori hétköznapokat belengte a prüdéria és a szexellenesség, sőt bátran beszélhetünk a szépség, a csinosság és a fiatalság utálatáról is. (Erre jó példa a Tanú című film híres jelenete Virág elvtárssal és Gogoláknéval. ) Egész évben üldözték azt, aki csinos, nőies, fiatalos akart lenni, majd Nőnapkor jött a skizó. Hirtelen minden szőröslábú, hónaljkutyás, mackógatyás, tundrabugyis illetőből nő lett, meg azokból is, akiket éppen a nőiességük miatt gyötörtek az év többi napjain. És ha már az ember nő volt, akkor virágot kellett kapnia központilag! Ugyanolyan hóvirágot, ugyanolyan cirmos vagy piros szegfűt, amilyet a többek is kaptak, ugyanolyan személytelen módon, viszont garantáltan.
Kaptunk egy szál földrótozott nyakú szegfűt a munkahelyen vagy az iskolában, és aztán otthon, meg a többi ismerős férfitól is ugyanolyat. Egyrészt nem volt valami nagy választék a virágboltban, másrészt valamiért elterjedt, hogy egy férfinak semmihez nem illik értenie, ami szép… De azon, hogy virágot kell venni, legalább nem volt vita, ahogy azon sem gondolkozott senki, hogy akkor most mit ünneplünk tulajdonképpen. Ki volt adva, hogy Nőnap van, és mindenki azt gondolta, hogy nagyobb baj sose legyen.
„Amerikai” ünnep, „komcsi” ünnep
A rendszerváltás megteremtette a márciusi Nőnap alternatíváját a februári Valentin-nap képében, sőt annak a magyar férfinak a modelljét, amelyik Valentin-napra azért nem ajándékoz semmit, mert „amerikai” ünnep, Nőnapra meg azért nem, mert „kommunista” ünnep. Persze ebből a két állításból pont ez a kettő nem igaz. A Valentin-nap európai ünnep, Szent Bálint vértanúhoz kötődik, és mint Bálint-napot, a székelyek is ünnepelték még a tizenkilencedik században is. Ilyenkor a fiúk a lányoknak vetélőt vagy más használati tárgyat faragtak. A Nőnap pedig a tizenkilencedik század nőmozgalmi törekvéseihez kapcsolódik. A nők Amerikában kivívták a munkához való jogot, az anyák és a gyermekek védelmét. Ezt a győzelmet ünnepli a Nemzetközi Nőnap.
Girlpower
A március 8-i dátummal arra emlékezünk, amikor 1914. február 28-án – vagyis a Gergely-naptár szerint március 8-án – Moszkvában a nők az utcára vonultak, békét és kenyeret követelve. Magyarország már 1913-ban csatlakozott a nőnapot ünneplők mozgalmához. Azt a fajta Nőnapot, amely később a központilag vezérelt ünnep lett, 1948-ban vezették be nálunk.
Tehát, ha a gyökerekhez nyúlunk vissza, akkor a Nemzetközi Nőnapon legelsősorban a nők bátorságát, függetlenségét, erejét, kitartását ünnepeljük. És akkor már nem is túlázás az amazonmaraton. Talán még hagyományőrzésnek is lehetne mondani.
Egy igazi ajándék
Amikor már puhult a diktatúra, 1980-ban a Kossuth Kiadó a Ki vagy te? című világirodalmi antológiával lepte meg Nőnapra a késő Kádár-kori közönséget. Engem meg az Apukám a cirmos szegfű mellé. A kötetbe a nőkről a legszebb szerelmes, erotikus verseket, prózákat válogatták, és én azt a könyvet évekig mindenhova hurcoltam magammal, mert végre 18 évesen bizonyosságot szereztem arról, hogy nőnek, szépnek, fiatalnak lehet és kell is lenni.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy kortárs magyar (férfi) költők szerelmes, erotikus verseiből milyen antológia lenne, oda lehetne -e tenni az obis orchidea vagy a teszkós rózsacsokor mellé.
