Száz éve, 1917. június 7-én született Dean Martin amerikai énekes, színész, “a cool királya”.

MTI

Dino Paul Crocetti néven, olasz bevándorlók gyermekeként látta meg a napvilágot az Ohio állambeli Steubenville-ben. Tinédzserként kezdett dobolni, majd tizenöt évesen kimaradt az iskolából, mert azt hitte, okosabb a tanárainál. Minden munkát elvállalt, ami útjába akadt, bokszolt, krupiéként tologatta a zsetonokat egy illegális kaszinóban, a szesztilalom idején alkoholt csempészett, lottót árult, bukmékerként fogadásokat kötött. Barátai egyszer hallották énekelni, az ő biztatásukra kezdett éjszakai klubokban fellépéseket vállalni. Egy bárban figyelt fel rá a dzsessz-zenész Sammy Watkins, aki énekesként alkalmazta zenekarában a fiatalembert, aki a kor híres operaénekese, Nino Martini tiszteletére a Dino Martini művésznevet viselte. Watkins azonban valami újat szeretett volna, Dean Martinnak nevezte, amivel megszületett a szórakoztatóipar egyik feledhetetlen legendája.

Két évet turnéztak együtt, majd 1944-ben Martin 15 perces rádióműsort kapott New Yorkban, 1946-ban pedig a Diamond Recordshoz szerződött. Éppen egy felvételen dolgozott, amikor összefutott Jerry Lewis komikussal, viccelődni kezdtek, nyomban kiderült, hogy teljes köztük az összhang. Közös műsort készítettek, amellyel a kaszinóváros Atlantic Cityben debütáltak 1946-ban, majd rádiókban, színházakban és élő show-műsorokban szórakoztatták a közönséget.

Martin – bár szárnyára kapta a hírnév – folyamatosan kételkedett önmagában, attól félt, hogy a zenei képzettség hiánya meglátszik rajta. Erről Jerry Lewis azt mondta: “Dean soha nem tudott teljes szívvel, felszabadultan énekelni, mert nem volt tisztában a saját értékével. Utánozta az éneklést, de nem tudott a dolog komolyra fordulni, semmilyen önbecsülése nem volt.” A páros előtt 1949-ben Hollywood kapui is megnyíltak, első filmszerepüket George Marshall My Friend Irma című mozijában kapták. A duó 1949 és 1956 között tizenhat filmben szerepelt, de ekkor alkotói összeférhetetlenség miatt elváltak útjaik. Utoljára 1956. július 24-én a New York-i Copacabana bárban láthatta őket a közönség.

Lewis végleg a színészi pálya mellett döntött, Martin pedig folytatta énekesi pályáját. Olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a When You’re Smiling és az Oh Marie. 1951 és 1969 között negyven kislemezzel szerepelt a slágerlisták első tíz helyének valamelyikén, ezekből három – That’s Amore (1953), Memories are Made of This (1955) és Everybody Loves Somebody (1964) – milliós példányszámban kelt el, az utóbbi még a Beatles A Hard Day’s Night című nótáját is letaszította a Billboard első helyéről. 1959-ben énekelte lemezre a Let It Snow! Let It Snow! Let It Snow! című örökzöld dalt, és még jó néhány hozzá hasonlóan sokszor meghallgatott karácsonyi éneket. Dean Martin úgy tudta megragadni a karácsony hangulatát, mint kevesen. Alkalmanként lemezre énekelte a countrysztár Johnny Cash, Merle Haggard és Buck Owens dalait is, 1966-ban a Country Music Association az Év emberének választotta. 2009-ben poszthumusz Grammy Életmű-díjat kapott.

Filmezett is, férfias, vonzó külseje remekül érvényesült a filmvásznon. 1958-ban az Oroszlánkölykök után, amelynek főbb szerepeit Marlon Brando és Montgomery Clift játszották, a filmkritikusok elismerően nyilatkoztak róla. Még ugyanebben az évben Frank Sinatrával és Shirley MacLainnel tűnt fel a vásznon a Rohanva jöttek című filmdrámában. Kétszer is szerepelt John Wayne westernjeiben, 1959-ben a Rio Bravo című filmben, majd 1965-ben A négy mesterlövész – Az Elder banda című alkotásokban. 1960-ban Golden Globe-díjra jelölték a Who Was That Lady? című romantikus komédiában nyújtott alakításáért.

Többször hívták Las Vegasba, ahol a híres “Rat Pack”, azaz Patkányfalka tagjaival a szórakozóhelyek közkedvelt fellépői lettek. A kompánia Martin mellett olyan nevekből állt, mint Frank Sinatra, Sammy Davis Jr., Peter Lawford és Joey Bishop. Las Vegas ragyogó fényei között, whiskys pohárral a kezükben, epekedő nők gyűrűjében ők voltak a nagyvilági élet megtestesítői. Hollywood is meglátta a csapatban rejlő üzleti lehetőséget, több filmet is forgattak velük, köztük az Ocean’s Eleven című mozit 1960-ban. (A filmet több mint negyven évvel később George Clooney, Brad Pitt és Matt Demon főszereplésével Steven Soderbergh álmodta újra vászonra, s még két folytatást készítettek hozzá.)

1967-ben nyerte el élete egyetlen Golden Globe-díját a The Dean Martin Show-ért, amely 1965-ben és 1966-ban a legnézettebb televíziós program volt, az énekesnek 283 ezer dollárt fizettek epizódonként. 1970-ben az Airport című akciófilmben Burt Lancaster és Jean Seberg voltak színésztársai. A nyolcvanas években még forgatott két komédiát Burt Reynoldsszal Ágyúgolyófutam 1-2 címmel, amivel nagyjából be is fejezte színészi pályafutását.
Dean Martin 1995. december 25-én, karácsonykor halt meg Beverly Hills-i otthonában. Peter Bogdanovich filmrendező a halálhírt így kommentálta: “Karácsonykor halt meg. Ezt a fajta fekete humort Martin mindig is kedvelte. Nem is hittem el addig, amíg meg nem hallottam, hogy Las Vegasban egy percre kihunytak a kaszinók fényei tisztelegve az emléke előtt. Szinte hallom, ahogy mondja: Egy teljes percig? Mekkora király lehettem.” Valóban király volt, a cool királya.